Meghalt Michael Cimino, A szarvasvadász Oscar-díjas rendezője

2016.07.02. 22:46

Hetvenhét éves korában meghalt Michael Cimino Oscar-díjas amerikai filmrendező, A szarvasvadász, A mennyország kapuja és A sárkány éve alkotója. A hírt a cannes-i filmfesztivál művészeti igazgatója, Thierry Frémaux közölte először a Twitteren, később a Variety is megerősítette. A halál oka egyelőre nem ismert.

A New York-i születésű Michael Cimino reklámfilmesként kezdte pályafutását. Első játékfilmje a Clint Eastwood és Jeff Bridges főszereplésével készült 1974-es Villám és Fürgeláb volt, de az igazán nagy sikert a vietnami háborúról szóló A szarvasvadász hozta meg neki négy évvel később, ami öt Oscar-díjat nyert.

Clint Eastwood és Jeff Bridges a Villám és Fürgeláb című filmbenForrás: Mokép

Hogy mennyire kedvelték abban az időben Michael Ciminót a filmszakmában, azt jól illusztrálja, amit Michael Deeley, A szarvasvadász producere mondott: "az egyetlen baj az Oscar-díjammal, hogy Cimino nevét is belevésték".

Az általában "önző", "megalomániás", "egomániás" és hasonló jelzőkkel illetett rendezővel már karrierje kezdetén sem volt könnyű kijönni, amikor reklámfilmesként dolgozott. Akkori gyártásvezetője szerint Ciminónak minden sokkal tovább tartott, mint bárki másnak, annyira maximalista volt, és "vele semmi nem ment simán".

A nehéz természetű rendezőt A szarvasvadász után ölelte a keblére Hollywood, pedig már annak a készülése során is megmutatkoztak azok a jellemvonásai, amelyek miatt aztán félbetört a karrierje. Cimino már akkor sem volt képes kontrollálni az időt és a pénzt: a film fél éven keresztül forgott, és az eredetileg 8,5 millió dollárosra tervezett büdzsé végül tizenöt millióra duzzadt.

Robert De Niro és Michael Cimino A szarvasvadász forgatásánForrás: AFP

A film felvonultatta a kor egyik legnagyobb sztárját, Robert De Nirót, az akkor még csak szárnyát bontogató Meryl Streepet, valamint a szikrázóan tehetséges Christopher Walkent, és a mai napig a legnagyobb hatású vietnami háborús drámák közé tartozik. Az epikus szerkezetű történet egy amerikai iparvárosban kezdődik, ahol az acélgyárban dolgozó, orosz-amerikai baráti társaság még megünnepli egyikük házasságát, mielőtt bevonulnának katonának.

Az első vágott verzió 3 és fél órás volt, amit aztán letornáztak háromórásra, de a stúdió ennek sem örült túlságosan. Közben Cimino összeveszett a vágójával, Peter Zinnerrel, aki próbálta megkurtítani a filmet, és kirúgta. Ironikus módon Zinner Oscart nyert a film vágásáért (Cimino pedig a rendezésért), de Cimino később laza arroganciával úgy nyilatkozott, hogy "Zinner egy idióta. A szarvasvadász-t én magam vágtam".

A film operatőrének, Zsigmond Vilmosnak azonban egy rossz szava nem volt sem a munkáról, sem pedig a kész alkotásról: "A szarvasvadász majdhogynem egy tökéletes mű. A forgatókönyv, a színészi játék, a rendezés, a díszletek mind nagyon jól sikerültek. Száz filmből talán ha háromra-négyre lehet rámondani, hogy klasszikus, és A szarvasvadász az. Mindenki jól dolgozott, és a maximumot adta bele" - mondta Zsigmond két évvel ezelőtt az Origónak

Ciminóval együtt tervezték meg a film minden részletét, itt az operatőr tényleg nem csupán utasításokat hajtott végre, rajta van a keze nyoma az összes képkockán.

Zsigmond VilmosFotó: Valami Hektor
Disznóság volt, hogy csak én kaptam érte Oscart
Hollywood legizgalmasabb korszakában készült filmjeiről kérdeztük Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőrt. Elmesélte, hogyan járt pórul a nagy mellénnyel érkező munkatársa a Gyilkos túra forgatásán. Felelevenítettük a botrányt kavaró Oscar-köszönőbeszédét, A szarvasvadász kapcsán pedig a rendező és az operatőr közti ideális kapcsolatról beszéltünk.

A szarvasvadász kritikai és anyagi sikere után Cimino végre megcsinálhatta régi álomprojektjét, A mennyország kapujá-t. A forgatás 1979 áprilisában kezdődött, a film költségvetése eredetileg 12 millió dollár volt, és az év decemberében akarták bemutatni.

Ebből semmi nem lett: a hollywoodi legenda szerint "a hatodik napon már ötnapos csúszásban voltak". A fékevesztett Cimino irracionálisan viselkedett a forgatás alatt, díszleteket bontatott le és építtetett újra minden különösebb ok nélkül, minden snittet rengetegszer vett fel, és összesen kb. 220 órányi felvételt készített. A forgatás 1980 márciusáig tartott, addigra 30 millió dollárt költöttek a filmre.

Zsigmond Vilmos és Michael Cimino A mennyország kapuja forgatásánForrás: AFP

Az utómunka kezdetén Cimino állítólag lecseréltette a zárat a vágószoba ajtaján, hogy a stúdió emberei véletlenül se mehessenek be, és június végén előállt az első vágott verzióval, ami 5 óra 25 perces volt, azaz a rendező szerint "körülbelül negyedórával hosszabb a véglegesnél". A stúdió ki akarta rúgni, de meggyőzte őket, hogy hadd vágja újra az anyagot, és őszre már el is készült a 3 óra 39 perces változattal.

Ezt 1980 novemberében bemutatták, de olyan katasztrofális volt a fogadtatása, hogy egy hét után levették a műsorról. A következő év tavaszára Cimino előállt egy 149 perces verzióval, de ezt is utálta mindenki, két hetet ért meg a mozikban. A film végül összesen 44 millió dollárba került, és a tizedét se hozta be. Egyesek szerint az egész katasztrófa fő oka Cimino, a stábtagok és a színészek mértéktelen kokainfogyasztása volt, amitől elveszítették a józan belátásukat, és ami felemésztette a büdzsé jelentős részét.

Egy grandiózus jelenet A mennyország kapuja című filmbenForrás: Mokép

A mennyország kapuja akkora fiaskó volt, hogy nemcsak Cimino karrierjét tette tönkre (öt évig nem rendezhetett, utána csinált még négy filmet, ami mind megbukott), hanem az amerikai filmiparra is hosszú távú hatással volt. Sokan innen számítják a végét annak az időszaknak, amikor a rendezők még különösebb beleszólás nélkül dolgozhattak, ezután jellemzően sokkal kisebb hatalmat kaptak a stúdiótól. A filmet gyártó United Artists stúdió hírnevének annyira rosszat tett az eset, hogy a céget eladták, és beleolvadt az MGM-be.

És a westernműfajnak is betett az ügy: a hollywoodi stúdiók ettől kezdve csak elvétve voltak hajlandók westernt gyártani, annyira féltek a bukástól. Abból pedig, hogy a forgatás alatt a filmben szereplő állatok épségével mit sem törődtek, és több ló is elpusztult, akkora botrány lett, hogy azóta az állatokkal való emberséges bánásmódot ellenőrző American Humane Association kötelezően minden forgatáson jelen van.

„Ha most megnézik, mindenki azt mondja, hogy hoppá, micsoda film ez” – mesélte Zsigmond Vilmos operatőr a westerneposzról. „Azt mutatta meg, hogy a gazdagok kihasználják a szegény emigránsokat. De amikor kijött a film, ez nem volt egy probléma Amerikában: erős középosztály volt, mindenkinek volt pénze, minden jól ment. Ezért nem tetszett nekik a film, mert a gazdagokat kritizálta. Cimino már előre látta, hogy mi történik a kapitalizmussal, mi történik a szegény emberekkel, az emigránsokkal.” 

Clint Eastwood és Michael Cimino tavaly februárban Los AngelesbenForrás: AFP

Leszámítva a cannes-i filmfesztivál 60. születésnapjára készített 2007-es kisfilmjét, Cimino a Woody Harrelson főszereplésével készült 1996-os Hajsza a nap nyomában óta nem rendezett, és az utóbbi években csak egy bizarr dolog miatt lehetett hallani róla: annyira megplasztikáztatta az arcát, hogy egyesek úgy vélték, nővé operáltatta magát. A The Hollywood Reporter újságírója egy tavalyi interjúban feldobta ezt a témát Ciminónak, és számos lehetőséget adott a rendezőnek, hogy cáfolja a pletykát, de Cimino ezt nem tette meg.

Cimino az évek során rengeteg megvalósulatlan projekbe ölte az idejét, elmondása szerint több mint ötven olyan forgatókönyvet írt, amiből nem lett semmi. Tervezett filmet Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés, illetve Ayn Rand Az ősforrás című regényéből is, a Született július 4-én főszerepére már megnyerte Al Pacinót, de a producerek nem kértek a projektből (később Oliver Stone rendezte meg Tom Cruise-zal).

A nyolcvanas évek második felében nagyszabású életrajzi filmet próbált csinálni az ír szabadságharcos Michael Collinsról (ezt Neil Jordan hozta össze Liam Neesonnel 1996-ban), és hónapokig úgy volt, hogy ő rendezheti a Gumiláb című musicalt Kevin Baconnel, de miután extravagáns kívánságokkal állt elő, illetve teleírta a könnyed musical-komédia forgatókönyvét az Érik a gyümölcs című Steinbeck-regényre tett utalásokkal, a producerek inkább megváltak tőle.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK