Angelina Jolie-t egy magyar nő védte

2017.01.28. 16:01

A forgatáson ő az anya, aki összefogja a kreatív embereket, a ragasztó, ami összetartja a munkát. Naplóvezetőként a legnagyobb hollywoodi filmekben dolgozott, de mostanában a tévésorozatokban leli igazán örömét. Szerinte Seth Rogen az a laza, vicces fickó, akinek a filmekből ismerjük, Harrison Ford pedig egy kedves ember, aki 70 évesen is lenyűgöző fizikummal bír. Tabányi Carmen a Filmalap szervezésében tartott Magyarországon egy workshopot a szkriptes szakmáról, mi ennek kapcsán beszélgettünk vele arról, mit gondolt Peter Falk a magyarokról, mi köze Bruce Dernnek ’56-hoz, és miért nehezebb manapság munkát kapni az amerikai tévésorozatokban, mint Hollywoodban.

Elmesélné, naplóvezetőként miből áll egy munkanapja egy hollywoodi film, például A holnap határa forgatásán?

A naplóvezető munkáját úgy lehetne leírni, hogy ő a párna a rendező mögött, valamint a vágó füle és a szeme a forgatáson. Arra kell figyelnem, hogy a történetet úgy forgassák le, ahogy az a forgatókönyvben szerepel, és a színészek azt a dialógust mondják, ami a könyvben van. De figyelek arra is, hogyan fogják majd összevágni a filmet, és igyekszem kiszűrni a kapcsolódási hibákat. A jelenetek minden részletét le kell jegyeznem, hogy a vágó tudja, mit vettek fel, és ebből mi a hasznos anyag.

Tabányi Carmen és Tom Cruise A holnap határa forgatásánForrás: Tabányi Carmen

A holnap határá-ban megnehezítette a dolgomat, hogy 11 kamera beállításait kellett lejegyeznem és lefotóznom, és követni, mit vesznek fel. A kaszkadőrök ún. exo-suite nevű harci felszerelésben mozogtak – ez egy 75 kilós masina, amiben úgy megy az ember, mintha robot lenne –, térdig érő sárban, miközben nekünk 11 kamera 55-60 beállítását kellett feldolgozni egy-egy jelenetben. Hosszú – öt hónapos – és nehéz, de érdekes munka volt.

Tabányi Carmen és Nastassja KinskiForrás: Tabányi Carmen
Scarlett Johansson hihetetlenül okos lány
A legnagyobb sztárok, a leghíresebb rendezők, a leghatalmasabb producerek bízták rá az életüket, nemegyszer pár perc ismeretség után. Olyan személyisége van, amit nem lehet nem szeretni, és ő is csak a jót látja mindenkiben. Szerinte Winona Ryder egy bűbájos teremtés, Ralph Fiennesnak isteni a humora, Angelina Jolie pedig az egyik legjobb ember a világon. Mióta felhagyott azzal, hogy személyi asszisztens legyen, a filmezés egyik legnehezebb szakmáját választotta: naplóvezetőként dolgozik hollywoodi filmekben. Olvassa el korábbi interjúnkat Tabányi Carmennel!

London külvárosában vettük fel, egy filmstúdió hátsó részét alakították át normandiai tengerparttá. A homokdűnéket körbevették nagy, zöld falakkal a vfx (vizuális effektek) miatt. Én a second unittal dolgoztam, ami az akciót veszi fel (a main unit a színészek dialógusait). Mivel az űrlények, akikkel Tom Cruise és Emily Blunt harcol, csak utólag, vfx-szel kerültek a filmbe, az akciójeleneteket úgy kellett megkoreografálni és leforgatni, hogy nem láttuk, csak odaképzeltük az űrlényeket.

Ezek a koreográfiák pedig néhány naponta megváltoztak, amikor kijött a vfx-csapat főnöke a forgatásra, és azt mondta, úgy érzi, az űrlény mégsem 15, hanem 25 méteres lenne ebben a jelenetben, és a csápja még messzebbre kilőne. Így aztán a naplóvezetés során nem tudtam, hogyan tudom kontrollálni a forgatás rám háruló részét, és hogyan fogjuk összevágni az anyagot. Vakon vezettem a világtalant, de a végére szépen összerakták a filmet.

Angela Allen, talán a leghíresebb naplóvezető mesélte, hogy az első filmjében, Az afrikai királynő-ben rögtön ellent kellett mondania Katharine Hepburnnek, mert a színésznő rosszul emlékezett, milyen ruhát viselt az adott jelenetben. Akkor még nem voltak számítógépek, és mivel kint voltak a dzsungelben, a musztert sem tudták visszanézni. Végül a rendező, John Huston kiállt mellette, és mint kiderült, Allennek volt igaza. Önnel is előfordult hasonló eset?

A naplóvezetők ma már nem szólnak bele ennyire a dolgokba. A kapcsolódási hibákra nemcsak én figyelek, hanem a ruharészleg is, így ma már elképzelhetetlen, hogy rosszul öltöztessék fel a színészt. A színész haja vagy sminkje viszont változhat a jelenetben, ezen a téren könnyű hibázni.

Angelina Jolie és Tabányi Carmen A vér és méz földjén forgatásánForrás: Tabányi Carmen

Angelina Jolie A vér és méz földjén című filmjében is bennmaradt egy ilyen baki, hiába könyörögtem a fodrásznak, hogy segítsen megoldani. A jelenetben két lány beszélgetett egy fal mellett, és amikor az egyik oldalról vettük a lányt, mindig betűrte a haját a füle mögé, ha leesett, az ellenbeállításon viszont lent hagyta. Az operatőr nem akart beleszólni, mert érzelmileg összetett jelenet volt, a lányok sírtak, és arról beszéltek, hogyan fognak megszökni, én viszont kértem a fodrászt, hogy csináljon valamit, ragassza oda a haját a füle mögé, különben rossz lesz a kapcsolódás a jelenetben. A vágónak jeleztem is, melyik felvételeket lehet használni, és melyeket nem.

Néhány hónap múlva kaptam egy telefont, hogy Angie és a vágó szeretne megmutatni nekem pár jelenetet – köztük ezt is. Angie nagyon örült, hogy milyen jól sikerült a jelenet, tudtak sírni a lányok, és jól kijöttek belőlük az érzelmek. Én meg ott ültem, és bár láttam, hogy működik, megőrültem az egyszer lelógó, egyszer a fül mögé tűrt hajtól. Amikor Angie kiment, mondtam is a vágónak, hogy tudna-e kezdeni vele valamit a jegyzeteim alapján.

A premieren úgy szorítottam a férjem kezét, hogy azt hitte, eltöröm, mert úgy hagyták a jelenetet, ahogy mutatták nekem. Amikor kijöttünk a moziból, elmeséltem a férjemnek, miért törtem el majdnem az ujját, de ő észre se vette a bakit. Rájöttem: ha jól játszik a színész, akkor a néző nem látja meg azokat a kapcsolódási hibákat, amiken mi, naplóvezetők kitépjük a hajunkat mérgünkben.

Ha nem hívják, nincs bejárása a vágószobába?

De, bemehetek, és a vágók legtöbbször tartják is magukat a leírásaimhoz. A naplóvezető munkájában manapság az a legfontosabb, hogy a vágó tudja, melyik felvétel a rendező kedvence. Amíg forog a kamera, én ott állok a rendező mellett, és leírok mindent, amit mond – miközben azt is jegyzetelem, ami a jelenetben történik. Egyik fülemen a fülhallgató, és figyelem, a színész a leírt dialógust mondja-e, másikkal pedig a rendezőt hallgatom, aki azt mondja, mi jó a felvételen, és mi nem. Sok mindenre kell figyelnie a naplóvezetőnek, de a legfontosabb, hogy a vágó megkapja a rendező kommentárjait.

A naplóvezetőt régen continuity girl-nek nevezték: még a neve is arra utalt, hogy ez egy női szakma.

Eredetileg script girlnek hívták, mert a naplóvezetés úgymond titkárnői munka volt. Akkoriban még nem voltak monitorok, így a script girl a kezében tartotta a forgatókönyvet, aminek a páratlan oldalain volt a forgatókönyv a leírásokkal és a dialógusokkal, ő pedig a páros oldalra jegyzetelt. Ma már számítógépet használunk, és a végén összerakjuk az ún. bibliát, ami a kommentekkel, jegyzetekkel kiegészített forgatókönyvet tartalmazza.

Tabányi CarmenFotó: Szabó Gábor - Origo

Valóban női szakma a naplóvezetés?

A szakszervezetünkben 94 százalék a nő és hat százalék a férfi, de egy férfi ugyanúgy el tudja végezni ezt a munkát, mint egy nő. A férfiak a filmben inkább a kreativitásukat akarják kibontakoztatni, ez a szakma viszont inkább arról szól, hogy összehangoljuk a kreatív emberek munkáját, hogy a kész film tükrözze a forgatókönyvet, és úgy lehessen összevágni, hogy gyönyörűen passzoljanak egymáshoz a felvételek. A naplóvezető olyan, mint egy anya, aki összefogja a családot.

Nekünk nem az a feladatunk, hogy kitaláljunk egy jó beállítást, bár a rendezőknek körülbelül a fele kikéri a naplóvezető véleményét, hogy jó lesz-e úgy a felvétel, és van-e ötlete, hogyan lehetne jobban megcsinálni. Nekem meg kell tudnom mondani, mi fog az adott beállításon látszódni, és jóváhagyhatom, hogy igen, ez jól fogja reprezentálni a forgatókönyvet. Szólok akkor is, ha úgy érzem, valamilyen kép hiányozni fog a jelenetből, és a biztonság kedvéért inkább csináljunk egy olyan beállítást is. Ötletet is tudok adni, de az nekem tapasztalatból jön, és nem ösztönből, hogy megkomponáljam, hogyan mozogjon a kamera.

Michel Gondry kikérte a véleményét a Zöld darázs forgatásán?

Nem. Azon a filmen nem a main és nem is a second unittal dolgoztam, hanem egy harmadik csapattal, amelyik a vfx-es jeleneteket csinálta. A forgatás végén találkoztam Gondryval, amikor a zöld hátteres CGI-jeleneteket forgattuk. Michel Gondry fantasztikusan kreatív ember, de kissé elrugaszkodott a valóságtól. Arra emlékszem még, hogy ő nem „eksön”-t mond, ha kezdik a forgatást, hanem „ákción”-t, és úgy ordítja, hogy még két utcával arrébb is hallják.

Michel Gondry és Seth Rogen a Zöld darázs forgatásánForrás: Fórum Hungary

Háromszor is megkérdőjelezte, hogy igazam van-e kapcsolódási kérdésekben, és mivel akkor még nem voltak tanúsító fotóim, amiket fel tudtam volna mutatni a felvételekről, meg kellett várni, amíg visszajátszottuk a videót – és mind a háromszor igazam lett. Ő pedig megdöbbenve nézett rám, hogy rosszul emlékezett.

Seth Rogen az életben is az a laza, vicces fickó, akit a filmekben játszik?

Igen. Seth a producere is volt annak a filmnek, és minden egyes felvétel után odakért engem a monitorhoz, visszajátszatott mindent, és megmondta, mi jó, mi nem. Emlékszem, egy jelenetnek még az ötödik felvételén is ugyanolyan jókat tudott kacagni. Jó modorú, jó kedélyű ember, ami ritka a humoristák körében, mert ők általában zárkózottak, antiszociálisak szoktak lenni.

Egy olyan animációs filmben, mint a Warner Brosnál készülő A dzsungel könyve, mi a naplóvezető dolga?

Csak az adatfelvétel. Motion capture felvételeket csináltunk, amik során ún. guide kamerákat rögzítenek a színészek fejére, amik felveszik az arcjátékukat, ebből számítógépen kigyűjtik az adatokat, és átviszik az animált állatkarakterekre. Az egész mocapszínpad zöld színű, a színészek, akik állatokat játszanak, nagy zöld kockákról ugráltak le-föl, négykézláb. Az arcvonásaikat is belekomponálják az állatokéiba, az érzelmeik, a mimikájuk hasonló lesz, mint amit a színész eljátszott a stúdióban.

Andy Serkis A dzsungel könyve forgatásánForrás: Warner Bros.

Mi Christian Bale és a Mauglit alakító kissrác, Rohan Chand jeleneteit vettük fel. Andy Serkis volt a rendező, aki maga is mocap-színész, ő játszotta Gollamot, és azt mondta, arra figyeljek nagyon, hogy a forgatókönyvben leírt dialógust mondják a színészek. Rendezőnek is fantasztikus, egy kedves ember, aki hatalmas odaadással dolgozik.

És Christian Bale?

Hát, ő megjelent a stúdióban, profin megcsinálta, amit kellett, majd utána hazament. Nem egy társasági ember. Nem árad belőle az a barátságos, „imádom az életet” attitűd, ami Andy Serkisből. Ő más típusú személyiség.

A Végjáték-ban is sok CGI-jelenete volt?

Igen. New Orleansban forgattuk, a stúdió, amiben elkészítették a díszleteket, repülőgépgyár volt régen. Én még olyan nagy stúdióban nem jártam. Az épület nyolcszor-tízszer akkora volt, mint a Paramount legnagyobb stúdiója. A díszletek is ehhez mérten hatalmasak: megépítették bennük az űrhajó belsejét. Az alvóhelyeket úgy alakították ki, hogy a díszletet félre tudták húzni, így keskenynek látszó folyosókat kreáltak, amik mellé lefektethették a kamerasíneket. Két nagy tér volt: a parancsnoki híd és a súlytalansági szoba, ahol a kiképzésen részt vevő gyerekek megtanultak harcolni. A forgatáson persze nem volt valódi súlytalanság, kábeleken húzták őket, a lebegés érzetét a kamerák kreatív forgatásával hozták létre.

Olyan nagyok voltak ezek a terek, hogy a rendezőnek, Gavin Hoodnak nem volt elég kürtbe beszélnie, hanem mikrofont használt, abba ordította, merre nézzenek, mit csináljanak a gyerekek. Ügyesen bánt velük, még a nyolcadik órában is a legjobb teljesítményt csalta elő belőlük (a törvény szabályozza, hogy 18 év alattiakkal maximum nyolc órát lehet forgatni).

Súlytalanságban játszódó jelenet készül a Végjáték forgatásánForrás: Pro Video Film & Distribution Kft.

Kedves ember Gavin, ahogy a főszerepet játszó kisfiú, Asa Butterfield, és Harrison Ford is. Két szkriptes dolgozott a filmen, és a dialógusokkal Annie [Rapp] foglalkozott, nekem csak egy jelenetem volt Harrisonnal, amikor a súlytalanságban előreúszik. A forgatáson egy kábelen tolták előre, ami igencsak fájhatott neki, rákötözték ugyanis a kábelre, azon kellett tartania magát, hogy ne csüngjön rajta. Ő pedig végig tartotta, pedig már akkor is hetvenéves volt.

Peter Falkkal is dolgozott öregkorában.

Ráadásul az utolsó filmjén, az Amerikai gólyahír-en. Soha nem nevettem annyit forgatáson, mint azon. A film olyan volt, amilyen, de fantasztikus szereplőgárda gyűlt össze benne: Peter Falk, Bruce Dern, Val Kilmer, Diane Ladd, Rip Thorne. Peter Falk egy elképesztően kedves bácsi volt, aki mindig leült közénk az ebédnél, és jobbnál jobb sztorikat mesélt.

Nekem például arról, hogy ő egynegyedrészt magyar, de teljesen annak érzi magát. Azt mondta, szerinte a magyaroknak van a legjobb humoruk, és a magyarok értenek a legjobban ahhoz is, amihez nem értenek. Ez nagyon megmaradt bennem.

Tabányi Carmen és Peter FalkForrás: Tabányi Carmen

Nemrég dolgoztam a Pitch című sorozaton Dan Lauriával, aki régi jóbarátja volt Peter Falknak, és amikor Peter nem ért rá, Dan ment be szinkronizálni őt, mert úgy tudta hozni Peter Falk hangját, mint senki más, csak Falk maga.

Val Kilmerrel keveset találkoztam, de pozitívan csalódtam benne. Előtte csak rémhíreket hallottam róla, hogy sokszor nincs jó kedve, és olyankor ordibál. Ezen a forgatáson is magának való volt, nem nagyon beszélgetett még a többi színésszel sem, de ha mégis, akkor nagyon kedves volt. Ő egyébként olyan, mint Marlon Brando: nem emlékszik a szövegére, ezért fel kellett ragasztanunk oldalra nagy betűkkel a dialógust, mert a szemei sem jók már. Szerencsére a jelenetei többségében csak állt, és beszélgetett a főszereplővel, ezért a rendező mindig kivágta, amikor oldalra nézett, hogy meglesse a dialógust.

Bruce Dernről csak azt tudom mondani, hogy fenomenális ember. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, elmesélte, hogy futóként indult az ’56-os melbourne-i olimpián, ahol a magyar vízilabdacsapat azt a híres, véres meccset játszotta a szovjetekkel, amiről a Szabadság, szerelem is szólt. Elmeséltem neki, hogy én dolgoztam is abban a filmben, ő pedig azt, hogy végignézte az egész meccset, és szeretné majd bepótolni a Szabadság, szerelme-t, ami neki addig kimaradt. A filmben játszott Diane Ladd is, Bruce volt felesége – az ő lányuk Laura Dern. Diane-nek és Bruce-nak nincs közük már egymáshoz, de jól elvannak: hihetetlenül jópofák, és mindenkit megnevettetnek.

Bruce Dern, Laura Dern és Diane Ladd 2010-benForrás: AFP/Mark Ralston

Rip Thorne-nak viszont kezdődő demenciája volt akkoriban, és sokat ordibált, kényelmetlenkedett. Az egyik jelenetben a traktoron ült, körülötte a többi színész, akikkel szomszédokat játszottak, Peter Falk például papruhában, és amikor elkezdtük a felvételt, Diane Ladd épp beszélgetett a sminkesével. Erre Rip Thorne odafordult, és kiabálni kezdett vele, hogy „te mekkora hülye picsa vagy!”. „You fuckin’ cunt!” Mindenkiben megállt az ütő. Később a rendező megsúgta nekem, hogy anno köztük is volt valamilyen kapcsolat, és épp régi, múltba vesző eseményeket próbáltak feldolgozni, amiről mi mit sem tudtunk.

Emlékezetes forgatás volt, az biztos. A jó hangulat megnehezítette a dolgomat abból a szempontból, hogy nem tudtam időben befejezni a papírmunkát, a forgatás után két-három órát ott kellett még maradnom. Napközben inkább a színészeket hallgattam, mert mikor figyeljem őket, ha nem akkor?

Az elmúlt években a nagy hollywoodi filmek mellett egyre több tévésorozatban dolgozik.

Az elmúlt években megváltozott az amerikai filmgyártás. Filmekben két kategória van: a drága franchise-ok és a kis költségvetésű filmek. A tévésorozatok töltik ki a kettő közti űrt, ráadásul hosszabb munkalehetőséget, jobban tervezhető életet biztosítanak a filmeseknek. Mi cirkuszi életet élünk, egyik filmből megyünk a másikba. A forgatás befejezése előtt három héttel már a következő munkát keressük. A tévésorozat viszont fix munkát ad öt vagy kilenc hónapra, ami után eldönthetem, csinálok egy filmet, vagy egy kis szünet után elkezdem az új évadot.

Tabányi Carmen a Secret and Lies című tévésorozat forgatásánForrás: Tabányi Carmen

Ma már nagyon szeretek tévésorozatokban dolgozni, mert jó a munka, és anyagilag is jobban megéri. A sorozatoknál megváltozott a hatalmi hierarchia is. Ott a kreátor vagy a showrunner a főnök, nem a rendező. A rendezők a stáb vendégei nyolc napig, aztán továbbállnak egy másik sorozathoz. Mozifilmnél az írót csak egy-két napra hívják meg a forgatásra, a tévésorozatban viszont belefolynak a mindennapi munkába, hiszen epizódról epizódra meghatározzák, milyen utat járnak be a karakterek.

A sorozatban olyanok a karakterek, mint a gyurmafigurák, amik sosem száradnak meg, mert folyton hozzáadnak valamit. Ez a folyamatos formálás is közrejátszik abban, hányan nézik a sorozatot, és milyen a kritikai fogadtatása. Egy filmet leforgatnak, és befejeznek, ha bemutatták a moziban, a sorozatot viszont hétről hétre vetítik, és a nézői visszajelzések is alakítanak rajta.

Hogyan került be a tévésorozatok világába?

Véletlenül. A főgyártásvezető, akivel filmekben dolgoztam, ment a Marvel Carter ügynök-ébe, és vitt magával. Egy ideje szerettem volna már átmenni a tévébe, de Amerikában sokkal nehezebb bekerülni a sorozatokba, mint a filmezésbe, mert a munka is nehezebb. De bekerülni alapvetően mindenhova nehéz, mert azt gondolják, csak az tudja megcsinálni, akinek már van benne tapasztalata. És ebben igazuk is van, mert a tapasztalat nagyon fontos abban, hogy a nem várt szituációkat is kezelni tudd, amikor valaki dühös, vagy például baleset történik.

Hayley Atwell a Carter ügynök című tévésorozatbanForrás: Collection Christophel/© ABC Studios / Marvel Television/Abc Studios / Marvel Television

A tévésorozatnál az is nehézséget jelent, hogy egy nap alatt sokkal több anyagot forgatunk le, mint egy mozifilmnél. A mozifilmekben rengeteg időt fordítanak arra, hogy kreatív kameramozgásokat találjanak ki, amiken elámulnak a nézők. A tévében is vannak érdekes kameramozgatások, de ott az a lényeg, hogy meglegyen a napi munka, ami nyolc-kilenc oldalt jelent egy nap.

Ha egy mozifilm megcsúszik, mert egy hét alatt tizenöt helyett csak öt oldalt forgattunk le a forgatókönyvből, a producer megmagyarázhatja a stúdiónak és a befektetőknek, hogy ez egy nehezebb folyamat, de be fogjuk fejezni – így születnek az utóforgatások és a hosszabbítások. Tévénél ezt nem lehet eljátszani, mert néha olyan epizódot forgatunk, ami két hét múlva már adásba kerül. Nincs rá lehetőség, hogy kísérletezzen az ember, a kész produktumot le kell rakni az asztalra, ha törik, ha szakad. Ha nem is profibbak, de jártasabbak a tévések Amerikában, mert egyszerűen többet dolgoznak, és nagyobb a tapasztalatuk mindenben.

Nehezíti a naplóvezető dolgát, hogy annyira felgyorsult a filmek ritmusa, hogy néha még nézőként is nehéz követni, mi történik egy akciófilmben?

Más a vágott anyagot nézni, és más a forgatást. Hogy felgyorsultak a filmek, az csak annyit jelent, hogy sok beállításból veszik fel és vágják össze az anyagot. Ez a mi munkánkat nem gyorsítja, csak meghosszabbítja. A Halálos iramban 4-ben annyi beállítást csináltunk egyetlen jelenethez, hogy a csapón eljutottunk a „Ferenc Géza” feliratig. A csapókat úgy jelölik, hogy egy szám után végigmennek az ABC-n, csak az I, az O és az S betűt hagyják ki, mert azok túlságosan hasonlítanak számokra. Tehát elkezdtük a jelenetet számmal (123. jelenet), majd folytattuk az egybetűs jelöléssel: 123A, 123B, aztán az ABC végére érve 123AA, AB, AC, majd 123BA, BB, BC jött, és így eljutottunk a 123FG-ig, Ferenc Gézáig.

Baki és csapó a Halálos iramban 4 forgatásánForrás: UIP Dunafilm

Az akciófilmekben a mi szempontunkból az jelent fontos változást, hogy megszűnt a 180 fokos szabály. Ma már nem számít, ki merről jön, mert minél jobban összezavarja a film a nézőt, annál jobban élvezi a káoszt az akcióban. Ez nagy szabadságot ad a rendezőknek, nekünk pedig könnyebbséget, hiszen nem kell szólni, ha ilyen jellegű kapcsolódási hibát észlelünk. Akkor sem, ha például nem stimmel a színész haja, mert az akciófilmek csodája, hogy az emberek hat-hét percig verik egymást, majd jól fésülten sétálnak ki a bunyóból. Ez James Bond kiváltsága.

Mik a leggyakoribb bakik?

A legtöbb kapcsolódási hiba a hosszú párbeszédes jelenetekben születik, amiket sok irányból vesznek fel, de a színészek nem mozognak minden egyes alkalommal ugyanúgy. Ilyenkor sokkal nagyobb az esélye, hogy hibázik valaki, mint egy akciójelenetben. Persze az akciókban is előfordulnak bakik, ha például letépik valakinek az ingujját, és az hirtelen visszakerül, vagy az autó karambolozik, és a következő snitten nem látszik a sérülés az autón, amit már megmutattunk.

Ezek olyan bakik, amikről honlapokat és videókat csinálnak, és minket szidnak rajta, holott a rendezőt és a vágót kéne, mert a szkriptes mindig jelzi, hol a hiba, csak azt a rendező és a vágó maximum nem veszi figyelembe.

Tabányi Carmen és Terry O’Quinn a Secrets and Lies című tévésorozat forgatásánForrás: Tabányi Carmen

A Kommandó-ban is akad egy ilyen híres hiba: Schwarzenegger sárga Porschéja az egyik pillanatban még össze van törve, de mire elindul, már jobb, mint új korában. Hogyan maradhatnak benn ilyen látványos hibák a filmekben?

Ma már kevesebb ilyen hiba van a filmekben, mint régen, mert számítógéppel könnyű eltüntetni ezeket. Mégsem mindig sikerül. A 24 egyik jelenetében az egész fahrt látszik a tükörben – vissza kellett tekernem a részt, mert nem hittem el, hogy ilyesmit, amit egy vfx-es pár perc alatt eltüntet, bennhagytak a sorozatban.

Az egyik legtöbb kapcsolódási hiba az Igazából szerelem-ben van. Amikor bemutatkoztam a főszkriptesnek, Lisa Vicknek A holnap határá-n forgatásán, mondtam neki, hogy nagyon boldog vagyok, hogy az Igazából szerelem naplóvezetőjével dolgozhatok, mert nagyon szeretem a filmet. Ő már kevésbé örült, és azt mondta, soha többé ne hozzam szóba azt a filmet. Mondta, hogy menjek fel a netre, és nézzek utána: nincs olyan film, amiben annyi bakit találtak volna, mint ebben. Ő leírta, melyik felvételt lehet használni, és melyiket nem, de ez nem érdekelte a rendezőt, így olyan hibák maradtak a filmben, mint hogy Hugh Granten többféle nyakkendő van egy jeleneten belül. Bejön egy kis pöttyös nyakkendőben, a közeli képen viszont már nagy pöttyös nyakkendőt visel.

Ezeket a hibákat nem veszi észre a rendező, vagy úgy ítéli, ezeken a felvételeken a legjobb a színész játéka, ezért vállalja inkább a bakit?

Ez részben lustaság. Érdemes lenne friss szemmel is átnézni a filmeket, hogy ne maradjanak bennük ezek a hibák. Amikor az HBO-nál dolgoztam, mindig átnéztük a vágott anyagokat, hogy találunk-e benne hibát, ami lehetett akár egy fehér képkocka is. Egy másodpercnyi filmben 24 képkocka van, nehéz észrevenni köztük az üres fehéret, de aki ért hozzá, annak mégis szembeötlő. Ilyen apróságokra is oda kell figyelni, hogy a munkánk ne 70, hanem 100%-os legyen.

Szokott bakikat listázó oldalakat böngészni?

Előfordult már, hogy rákerestem a filmjeimre. Sajnos meg is találtam őket ezeken az oldalakon. Mindenki hibázik néha.

Tabányi CarmenFotó: Szabó Gábor - Origo

Ezeken sok apróságot is hibának vesznek. A holnap határá-ban például azt, amikor Tom Cruise alszik a repülőn, és két centiméterrel arrébb van a kabátja, mint az előző snitten.

Pedig az nem baki. Az, hogy milyen objektívet használ az operatőr, a távolságokat is meghatározza a képen: egy százas objektívvel felvett képen úgy tűnik, mintha a két beszélgető ember közelebb lenne egymáshoz, mintha ugyanazt a jelenetet ötvenes objektívvel veszik fel. Szerintem túlzás, ha ilyesmibe belekötnek.

Fellélegeztek a naplóvezetők, amikor az amerikai filmekben kiment a divatból a dohányzás?

Nem kiment a divatból, hanem a networktévék eldöntötték, hogy nem mutatnak dohányzó embereket. Nem tiltja a törvény, de a csatornák azt javasolják, ne cigarettázzanak a karakterek, mert akkor elesnek bizonyos reklámoktól, és akkor nem lesz pénz a sorozatra se. Ebben az a rossz, hogy meghamisítják a történelmet, és a régen játszódó sorozatokban sem lehet cigizni, amikor még mindenhol füstöltek az emberek. Elég csak megnézni Humphrey Bogart filmjeit: még az irodában is cigiztek.

Humphrey Bogart és Lauren Bacall A hosszú álom című filmbenForrás: Mokép

A negyvenes években játszódó Carter ügynök-ben viszont nem lehetett dohányzó embert mutatni, mert a Marvel nagyon szigorúan veszi ezt az előírást. Örülök, hogy a legújabb sorozat, amiben dolgozom, az Elmore Leonard regényét újra feldolgozó Szóljatok a köpcösnek! nem networktévénél készül, hanem egy premium chanelen, mert ott azt csinálunk, amit akarunk. A Szóljatok a köpcösnek! a valóságot fogja mutatni, és az egyik csávónak megállás nélkül lóg a cigi a szájában, mert ő egy ilyen karakter. Hazugság lenne, ha másképp mutatnánk.

Naplóvezetőként felírja minden egyes felvételnél, hogy meddig szívta le a színész a cigarettát?

Én le szoktam rajzolni, meddig szívta a cigit. De erre a kellékeseknek kell ügyelniük, vannak ugyanis különböző méretű kellékcigik, és pont akkorát adnak a színésznek, amekkorára szükség van, tehát nem kell minden egyes felvételnél elszívnia egyet. A színész egyébként kikötheti a szerződésben, hogy játszik-e dohányos karaktert, és ha igen, szív-e rendes cigit, vagy csak biocigit, amiben se dohány, se adalékanyagok nincsenek.

A Filmalap szervezésében év végén workshopot tartott a szakmájáról. Mi a tapasztalata, mennyire oktatható a naplóvezetés?

Lehet tanítani, Amerikában vannak is kurzusok, illetve az AFI-n, az USC-n és az UCLA-n is lehet erre szakosodni. A szakokon és az egyéves tanfolyamokon több részleg munkáját oktatják, mert egy naplóvezetőnek az alapismeretek elsajátítása után az a legfontosabb, hogy megtanulja, melyik részleg hogyan dolgozik, hiszen ő mindegyik részleggel kapcsolatban van. A naplóvezető a ragasztó, ami összetartja a részlegek munkáit.

Tabányi Carmen diákoknak és gyakorló filmeseknek tartott workshopot a Filmalap felkéréséreFotó: Filmalap

Érdemes elvégezni egy kurzust, mielőtt valaki belevág ebbe a munkába, mert sokkal gyorsabban meg lehet tanulni, mint egy forgatáson. De azt hozzá kell tenni, hogy az igazi tudás a tapasztalatból jön. A Filmalap is indít egy olyan gyakornoki programot, amelynek keretében a filmes diákok kimehetnek forgatásokra, hogy a gyakorlatban sajátítsanak el különböző szakmákat. Ezt nagyon jó ötletnek tartom.

Én egy háromnapos szakmai kurzust tartottam Budapesten, amin napi négy órában meséltem el, mi a naplóvezető feladata az előkészítéstől a napi munkán keresztül az adminisztrációs munka befejezéséig. Ennyi idő alatt nyilván nem lehet megtanulni a naplóvezetést, de arra jó volt ez a workshop, hogy kivívjon egy kis tiszteletet a szakmának, ugyanis kevesen tudják, milyen összetett a naplóvezetők feladata.

Nagyon jó tapasztalatot jelentett, hogy a kurzus végén leforgattunk egy kétoldalas jelenetet a legutóbbi sorozatból, amin dolgoztam. Először kielemeztük a jelenetet, ahogy a szkriptes is kielemzi a forgatás előtt, majd leforgattuk és összevágtuk. A filmszakma minden területéről jelentkeztek a workshopra emberek, így könnyű volt találni operatőrt, rendezőt, vágót, akikkel meg tudtuk oldani a feladatot. Azt kell mondjam, állati jól sikerült. Utána levetítettem nekik a jelenetet, amit a Pitch forgatásán készített az amerikai stáb, és mondtam nekik, hogy láthatják, van különbség a kettő között, és úgy gondolom, a magyar hallgatók jobb ötletekkel álltak elő a jelenethez, mint az amerikai rendező.

Tabányi Carmen előad a Filmalap által szervezett workshoponFotó: Filmalap

Ez a feladat a tanulók számára is hasznos volt, mert egy olyan jelenetet néztek meg, amit már kielemeztek, és tudták minden szavát, és azt is, milyen beállítások vannak benne. A kurzus végén sokan odajöttek hozzám, és azt mondták, átfogó képet kaptak arról, hogyan áll össze egy jelenet, és megértették a logikáját annak, ahogy egy naplóvezető lebontja a jelenetet, majd az alapján a vágó összerakja, mint egy puzzle-t. Nekem ez jelentette a legnagyobb örömet a három nap során.

Egyre több amerikai filmet forgatnak nálunk. Milyen a magyar szakemberek megítélése Amerikában?

Nagyon jó híre van Hollywoodban Magyarországnak. Ha valamelyik munkatársamnak megemlítem, hogy magyar vagyok, mindig lelkendeznek, hogy mennyire szerettek itt forgatni. El vannak ájulva a magyar szakemberek tudásától, a várostól, az ételektől (utóbbitól főleg az angolok, náluk ugyanis nem túl jó a kaja). Nagy Sanyiról és Posevitz Gáborról már sokszor hallottam, hogy ők a legjobb kellékesek a világon, és ez tényleg így van.

Amikor fent dolgoztam Washington államban a Middleton című filmen Andy Garciával és Vera Farmigával, Vera sok szépet mondott a magyar stábról [Vera Farmiga A csíkos pizsamás fiú-t forgatta Magyarországon]. Jó egy színésztől hallani, ha elégedett a szakemberekkel, mert ők vannak kiszolgáltatva a különböző részlegek munkájának.

Tabányi Carmen, Vera Farmiga és Andy Garcia a Middleton című film forgatásánForrás: Tabányi Carmen

Angelina Jolie is áradozott a magyarokról, ahogy Simon Crane is, akinek az asszisztense voltam, mielőtt naplóvezető lettem. Ő annak idején Piroch Gáborral dolgozott kaszkadőrként a Titanic-ban, azóta akciórendező lett, és kaszkadőrszakértő, de imád visszajárni Magyarországra, most is nemsokára itt fog forgatni.

Mennyi esélye van egy magyar szkriptesnek munkát találni Amerikában?

Nagyon nehéz bekerülni amerikai filmekbe, ez tény. Először munkavállalási engedélyt kell szerezni, aztán megmászni a ranglétrát, és bekerülni a szakszervezetbe. Óriási a versengés, a Los Angeles-i szkriptesszakszervezetben 470-en vagyunk, és ebből a legjobb esetben kevesebb mint kétszázan dolgoznak egy nap.

Ráadásul majdnem lehetetlen bekerülni a szakszervezetbe, ehhez ugyanis olyan filmben kell dolgozni harminc napon keresztül, aminek payroll companyje van, vagyis olyan cége a könyvelői részlegnek, ami arra specializálódott, hogy a költségvetést és a stáb fizetését rendezze. De ilyen cégük csak olyan filmeknek van, amelyek szakszervezeti dolgozókat foglalkoztatnak, ez tehát igazi 22-es csapdája.

Ha nem vagy szakszervezeti tag, akkor is tudsz munkát találni, csak nagyon alacsony fizetésért, mert akkor nem a szakszervezet szabja meg a fizetésed, hanem neked kell alkudozni a producerrel, és akkor a producer mosolyogva azt mondja, hogy fantasztikus ez a munka, és utána sok munkát fogsz kapni, de sajnos csak 50 dollárt tud adni egy nap. És ha erre azt válaszolod, hogy elnézést, de abból a kajádat sem tudod megvenni, akkor ő azt mondja, hogy de, a Gipsz Jakab meg tudja. És akkor Gipsz Jakab lesz a szkriptes.

Tabányi CarmenFotó: Szabó Gábor - Origo

A szakszervezeti tagok viszont meghatározott óradíj szerint dolgoznak, ami nyolc óra után a másfélszeresére, tizenkét óra után pedig kétszeresére nő, egy forgatási nap pedig minimum 12 órás. De azért is fontos belépni a szakszervezetbe, mert az gyűjti a nyugdíjalapot és fizeti az egészségbiztosítást.

Miért kell a producernek a drágább szakszervezeti dolgozót választania? Miért nem dolgoztatnak mindenhol a Gipsz Jakabokkal?

Mert ha a film költségvetése elér egy bizonyos szintet, afölött muszáj szakszervezeti tagokat foglalkoztatniuk. Csak a nagyon alacsony költségvetésű filmek tudnak felvenni nem szakszervezeti tagokat. Ha forgatás közben átbillen a költségvetés a határon, akkor a nem szakszervezeti dolgozóknak van esélyük bekerülni. Igazából ez az egyetlen módja, hogy valaki bejusson a szakszervezetbe: ha túllépi a film költségvetése a határt.

De miután felvettek, be kell fizetned a belépési díjat, ami rendezőasszisztenseknél például 15 000, a szkripteseknél 7000 dollár. Ezt egy év alatt, részletekben kell befizetni, utána pedig a negyedévi tagdíj vár rád. Ha szakszervezeti filmekben dolgozol, jó óradíjért, könnyen be tudod fizetni, de nincs rá garancia, hogy lesz munkád.

Tabányi CarmenFotó: Szabó Gábor - Origo

Én is nagyon boldog voltam, amikor végre bevettek, de utána fél évig nem találtam munkát szakszervezetis filmben. Elmehetsz persze más filmbe kevesebb pénzért dolgozni, de az se jó, mert építened kell a dolgaidat a szakszervezetben. Most már szerencsére nincs ilyen problémám, egyik filmből megyek a másikba, és nem interjúra hívnak, hanem rögtön azzal keresnek meg, hogy tudom-e vállalni a filmet, vagy dolgozom-e a forgatás ideje alatt. De tortúra volt idáig eljutni. A mi szakmánkban sokkal nagyobb a versengés, hiszen egy filmben csak egy, vagy maximum két szkriptes dolgozik.

Hogyan sikerült végül bekerülnie a szakszervezetbe?

Egy kis filmmel, aminek átcsapott a határon a költségvetése. Az a címe, hogy Wedding Palace. Egy koreai-amerikai vígjáték koreai színészekkel és alacsony költségvetéssel. Próbálták úgy alakítgatni a forgatókönyvet, hogy ne lépje át a büdzsé a határt, de amikor felvették Bobby Lee-t és Margaret Chót, már nem tudtak mit csinálni.

A Wedding Palace című film szereplőgárdájaForrás: Copyright: 2011 Jamie Biver/Jamie Biver

A koreai dialógusokat hogyan jegyezte le?

Angolul beszéltek a filmben. Volt egy-két koreai mondat, de azoknak megkaptam a fordítását, a rendezőnő pedig koreai-amerikai volt.

Úgy látja, Amerika az említett nehézségek ellenére is a lehetőségek hazája?

Igen. Sokat segít, ha jókor vagy jó helyen, de hogy meddig jutsz el, az attól függ, megvan-e hozzá a képességed és a kitartásod. Az amerikaiak pozitívan állnak az emberekhez, és nem kritizálnak anélkül, hogy tudnának valamit a másikról. Tiszta lappal indulsz náluk, és ha élsz a lehetőséggel, és sikert hozol nekik, akkor megy előre a karriered. Nem fenéknyalással lehet előrejutni, hanem azzal, ha igaz, szorgalmas ember vagy. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK