Jean-Marc Barr: Az első szexuális közösségi médiáról készítek filmet

2018.06.23. 10:19

Meglepte A nagy kékség sikere, vagy benne volt a levegőben, hogy ez nagyot fog szólni?

Csak egy csóró színész voltam, alig pár filmben szerepeltem addig, és amíg nem vagy sikeres, addig elképzelni sem tudod, milyen az. Akkoriban Angliában éltem, Luc Besson ott talált rám. Amikor A nagy kékség-et bemutatták Nagy-Britanniában, hatalmasat bukott. A kritikák nagyon lehúzták, így aztán mindenki hallgatott róla a környezetemben, mert úgy tudták, rémesen sikerült. Akkor éreztem meg először a siker illatát, amikor egy Tennessee Williams-darabban játszottam Vanessa Redgrave oldalán a West Enden, és az előadás végén virágokat dobáltak fel a színpadra, de nem neki szóltak, hanem nekem, franciáktól, akik imádták a filmet. Vanessa Redgrave elég csúnyán nézett rám, ekkor éreztem át, hogy a film siker lett. De nem vettem komolyan a népszerűséget. Úgy gondoltam, még mindig elég messze vagyok Peter O'Toole-tól. Kihasználtam, hogy a sikernek köszönhetően megengedhetem magamnak, hogy a szívemre hallgassak a karrierem során.

Jean-Marc Barr A nagy kékség-ben.Forrás: Origo

Miben nyilvánult ez meg?

A nagy kékség főszerepére azért voltam jó választás, mert folyékonyan beszélek angolul és franciául is. Amikor Lars Von Trier felkért az Europa főszerepére, arra gondoltam, hogy Németországban született francia-amerikaiként elég európai vagyok. Visszamehettem volna Los Angelesbe, de beleszerettem egy jugoszláv nőbe, aki utálta Amerikát. Idővel Franciaországba költöztünk. Kaliforniából jövök, úgyhogy amikor sikeres lettem, az első dolgom volt menekülni előle. Sokan meglepődtek, hogy nem próbáltam Hollywoodban karriert építeni. Apám három háborúban vett részt Amerikáért, volt egy gyönyörű házunk a tenger mellett San Diegóban, úgyhogy én már beleszülettem a jóba, Kaliforniában már nem volt kihívás számomra. Akkoriban inkább lázadoztam a neveltetésem ellen. Katolikus katonacsaládból jövök. Ezért akartam bohém művész lenni. Jack Kerouac világában akartam élni, nem milliókat keresni Hollywoodban. Jelenleg nincs lakásom, alig van valami vagyonom. A lakásunk a feleségemé, van egy gyerekünk, de nem vagyok valami jó fogás a nők számára.

Jack Kerouacot egy filmszerep alkalmával is eljátszotta a 2013-as Művésztelep-ben.

Az Úton volt az egyik első regény, amit elolvastam, miután elköltöztem otthonról. Rögtön azt gondoltam, hogy
nekem egész életemben hazudtak!Onnantól kezdve művész akartam lenni. Fel akartam fedezni a világot, különösen a tabukat, amiket gyerekkoromban állítottak elém. Nem viszünk magunkkal semmit ebből az életből, egy gazdag ember ugyanúgy hal meg, mint egy szegény, úgyhogy érdemes kiélvezni az időnket a Földön. Persze előfordul, hogy bánom, hogy nem tudok megvenni egy házat vagy egyéb drága dolgokra költeni. Viszont Steve Jobs azt mondta egy diplomaosztón a Stanford Egyetemen,
maradj hülye, maradj éhes.
Egy színész nem sokat ér, ha gazdag, azzal elveszíti a kapcsolatot az emberekkel. A színészek szerintem olyanok, mint a prostituáltak, sokat kell tudniuk az életről, és ha sok pénzed van, három házad és hét kocsid, elveszíted a kapcsolatot a valósággal. Szerintem egy színészt sosem szabadna megválasztani elnöknek. A színész számomra olyan, mint az udvari bolond a Lear király-ban. Az a dolga, hogy szórakoztassa, nevettesse, megríkatsa a közönséget, de meg kell mondania a királynak az igazat, még ha meg is büntetik érte. Ha híressé válsz, akkor többé nem színész leszel a kamera előtt, hanem sztár.

Jean-Marc Barr a Dolphin Man vetítésén KolozsvárottForrás: NICU CHERCIU/Nicu Cherciu

Idővel rendezni is kezdett. Még három évtized után is talál kihívást a színészetben?

A nálam több pénzt kereső kollégáimon azt veszem észre, hogy számukra ez egy meló, nekem viszont minden alkalommal kaland. A mai napig imádom és élvezem, teljesen mindegy, hogy rövidfilmben vagy közönségfilmben szerepelek-e. Persze azért én is aggódom a túlélés miatt, úgyhogy szoktam pénzt kérni, de elég olcsón dolgozom. Ma is éppúgy a szívemre hallgatok, mint amikor színésznek mentem, és semmit nem bánok, boldog ember vagyok.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!