Szerelembe gurulva: kerekesszékes love story

2018.06.08. 14:04

Jocelyn az élet császára, neki minden sikerül. Florence egy autóbaleset miatt, amit ráadásul ő okozott, örökre kerekesszékbe kényszerült. Jocelyn mégsem boldog, igazából unatkozik a saját jól felépített életében. Anyja halála és saját öregedésének a jelei rádöbbentik, hogy minden mulandó. Florence beletörődött a sorsába: sikeres zenész és kerekesszékes teniszező. Jocelyn rácsodálkozik, hogy Florence élete mennyivel tartalmasabb az övénél. Florence nem számít már arra, hogy hosszabb távra társat kap az élettől, külön örül minden percnek, amit Jocelynnel tölthet, aki azzal a heccel szórakoztatja magát, hogy mozgássérültnek álcázva udvarol a nőnek.

Egy igen jól sikerült 2001-es francia film a magyar forgalmazásban végül az Addig jár a korsó a kútra címet kapta. Ennyi év távlatából ez érthetetlennek tűnik, de megvan ennek a magyar mozitörténetben egyedülálló sztorija. A kiváló Daniel Auteuil játssza a főszerepet: egy szürke könyvelőt, akitől elvált a felesége és ki akarják rúgni a munkahelyéről. Idős szomszédja adja azt a tanácsot neki, hogy terjessze el magáról, hogy meleg és akkor nem merik elbocsátani. A szomszédot annak idején még kirúgták, mikor róla kiderült, de nagyot változtak az idők, már a diszkriminációra lehet hivatkozni. A könyvelő egyszerre nagyon népszerű lesz: kik őszintén, kik képmutatásból segítik, támogatják. A magyar forgalmazó szójátékos, vicces címet akart adni szokás szerint, és senki nem volt a cégnél, akinek jelzett volna valamilyen beépített készüléke, hogy hol tart a szóhasználat a magyar nyelvben. Megjelentek az utcán a plakátok, rajtuk nagy piros betűkkel: Addig jár a köcsög a kútra. Lett is belőle óriási botrány. A forgalmazó gyorsan matricákat gyártatott, és a „köcsög"-öt leragasztották: korsó lett belőle.

Forrás: Forrás: AFP/Nicolas Schul

Az Addig jár a korsó a kútra rendezője egyébként az a Francis Veber volt, aki az 1978-as Őrült nők ketrecé-nek forgatókönyvét írta. De visszamehetünk korábbra is: az elavulhatatlan Louis de Funès főszereplésével 1973-ban készült a Jákob rabbi kalandjai, itt sem féltek érzékeny témákat humorosan megközelíteni. Sőt a 2011-es Életrevalók jó úton halad a klasszikussá válás útján, ott már a franciák könnyed humora elérte a mozgássérültként való létezés témáját is. A Szerelembe gurulva tehát nem merészen újító film, sőt könnyen elbukhatott volna azon, hogy erre az egyetlen ötletre épül, hogy tudunk és merünk nevetni kerekesszékes poénokon. Elég hamar eldől, hogy ezzel nincs baj.

Forrás: Forrás: AFP/Nicolas Schul

Sőt 107 percen keresztül jönnek újabb és újabb poénok. Mennyiséggel és minőséggel nincsen gond. Ez egy szakma: addig kell érlelni valamit, amíg elég jó nem lesz. Addig kell szaporán termelni és könyörtelenül selejtezni, amíg egy forgatókönyv minden jelenete és azon belül is minden sora egy bizonyos szint fölé nem kerül. Érezhető a filmen, hogy aztán kreatív légkörben zajlott a forgatás, bőven vannak olyan poénok is, amik csak játék közben keletkezhettek. De nincs fontosabb az elég erős forgatókönyvnél. Hogy a forgatás ne arról szóljon, hogy szembesülni kell a megírt anyag hiányosságaival. Na de mitől lehet tudni egy forgatókönyvről, hogy az jó? Például a tapasztalat és a rutin sokat segít. Az 55 éves Franck Dubosc nemcsak rutinos színész, de rutinos forgatókönyvíró is. A felhalmozódott tapasztalatoknak köszönhetően először életében a rendezést is magára vállalta. Nem sült fel mint elsőfilmes rendező, de különösebb rendezői erények sem csillannak meg a filmben. Ki van találva elég eljátszani való és a jó képességű színészek ezt mind el is játsszák.

Forrás: Forrás: AFP/Nicolas Schul

Már az is mutatja, hogy valami nincsen rendben vele, hogy milyen csikorgósan hangzik magyarul: „érzékenyítés". Sótlan, mogorva emberek állítják határozottan, hogy te nem vagy érzékeny, és pont. De majd mi kezelésbe veszünk, és akkor a műveletnek köszönhetően érzékeny leszel egy egész életre, és pont. Ez már rögtön két hazugság együtt. Mindenki érzékeny és egész életünkben foglalkozni kell ezzel a problémával, hiszen ez maga az életünk. Minden reggel el kell/kellene foglalkozni vele, hogy erkölcseink legyenek, ne csak görcseink, és estig tartó feladatról van szó. Elég otromba dolog valakit egyből erkölcsi hiányosságokkal megvádolni, de hát bármilyen ideológiának a mozgalmárai már csak ilyen barátságtalan emberek. Elég komolytalan dolog megoldást ígérni olyan dolgokra, amiknek nincsen megoldásuk, de hát bármilyen ideológiának a mozgalmárai már csak ilyen felszínes emberek.

Forrás: AFP/Nicolas Schul

Aki megnézi a Szerelembe gurulva című könnyed francia vígjátékot, az ettől egy kicsit jobb ember lesz. Ha az alkotók ezt tűzték volna ki célnak, akkor eleve kudarcra vannak ítélve. Ők csak korrekt szakmai munkát végeztek. Röpködnek a poénok, feszes a tempó. Újabb és újabb látványos helyszínek, újabb és újabb jól kitalált figurák bukkannak fel. A végén pedig minden felvett szál, minden behozott motívum kifut valahová. Nincsen az orrunk előtt egy feltartott mutatóujj, nincsen kioktatás. Viszont mégis arról szól a film, hogy mindannyiunkat sebek borítanak, és megtehetünk annyit egymásért, hogy hagyjuk begyógyulni, nem piszkáljuk a másik sebeit. A hegek úgyis megmaradnak.

Forrás: Forrás: AFP/Nicolas Schul

Jocelyn sikeres üzletember, lehengerlő stílusával mindent elér. Hobbija pedig az egyéjszakás kaland, de már unja ezt is, hiszen gazdag és ötven felé is vonzó férfi, ki utasítaná vissza? Azzal szórakoztatja magát, hogy hazudozik a nőknek. Egyre nagyobb hazugságokba bonyolódik bele. Réges-régen működő eleme ez a vígjátékoknak, de itt az elején még Jocelyn élvezi is az egyre abszurdabb helyzeteket, hiszen nincsen veszteni valója. Egy félreértés folytán mozgássérültnek nézik, sőt bemutatják Florence-nak, aki szintén vonzó: csinos nő, nagy presztízsű munkával és hobbival. Csak éppen ő tényleg kerekesszékhez kötve él. Jocelyn egy idő után már nem szórakozásból hazudozik, hanem mert elkezd kötődni a nőhöz. Franck Dubosc és Alexandra Lamy nagyot játszanak, hálás szerepeikből mindent kihoznak, amit lehet. Ahogy a kisebb szerepekben felbukkanó színészek is: Jocelyn és Florence családtagjai és munkatársai.

Olyan a film, mint egy doboz bonbon, a jeleneteknek különböző ízük van. Kapunk kesernyés humort, pikánsat és édeskéset is. De azért ez itt mind a desszert, csak szórakoztatni akarnak bennünket, nem kötelező filozófiát is belelátni. De így többet ér bármilyen érzékenyítő tréningnél, mert esendő és mégis szeretetre méltó figurák vonulnak fel. Azért a francia humorban még mindig bízni lehet. A szakemberei még nem savanyodtak be a sok píszí hantától, ami mögött az a feltételezés áll, hogy mindannyian egytől egyig megfékezendő szörnyetegek vagyunk. Pedig nem vagyunk. A Szerelembe gurulva megelőlegezi nekünk a bizalmat, hogy van bennünk „kísértés a jóra" (Bertolt Brecht nevezi így), mindenféle minoritások képviselői megjelennek a filmben és azonosulni lehet velük, csak a nézőn múlik. Közben pedig Jocelyn, az élet császára, akinek minden sikerül, még ő is hülyét csinál magából. Soha rosszabb vígjátékot, mint Szerelembe gurulva. Szezonindításnak ez így elég erős, a nyár folyamán minden héten lesz vígjátékpremier, remélhetőleg megmarad a színvonal.