A 80 éves Paul Verhoeven szexszel győzi le a halált

2018.07.17. 20:59

Paul Verhoeven legjobb filmjének az 1973-as Török gyümölcs-öt tartják, és jó okkal. Ez minden idők legsikeresebb holland filmje, három és félmillió hazai nézője volt (minden harmadik felnőtt holland megnézte a moziban), és Oscar-díjra is jelölték. Viszont nemcsak a legjobb, de a legfilozofikusabb filmje is ez, ami ma éppoly talányos, mint 45 éve.

Hogy miről is szól valójában ez a művészfilmként és romantikus-erotikus melodrámaként is kategorizálható alkotás, arra a választ az alapjául szolgáló regény írójánál, Jan Wolkersnél kell keresni. A művészfilmek gyakran a saját alkotójukról szólnak, ami csak félig igaz a Török gyümölcs-re: a főhős, Erik (Rutger Hauer) az író, Wolkers alteregója, mivel mindketten bohém művészlelkek, ami akkoriban egészen biztosan nem volt igaz Paul Verhoevenre, akit életrajzírója, Rob van Scheers jómódú családból származó, visszafogott személyiségként fest le, hiába rendezett ő néhányat a filmtörténet legvadabb alkotásai közül. A Török gyümölcs nem arról szól, hogy milyen Paul Verhoeven, hanem hogy milyen szeretne lenni, ugyanis a rendező felnézett Wolkersre, ezért is volt minden vágya adaptálni egy szöveget az írótól.

Paul VerhoevenForrás: NurPhoto/Luca Carlino/NurPhoto/Luca Carlino

Rob van Scheers elemzése szerint Wolkers prózájának főhősei hedonisták, akik az élvezetek, főleg a szex hajszolásával igyekeznek fityiszt mutatni a halálnak és az egyén sorsa iránt közönyös univerzumnak. Az író alteregói szomjazzák az életet, hosszú távon viszont elveszítik a harcot az elmúlással. A szerző életszemlélete egyértelműen materialista, nem hisz semmilyen túlvilágban, inkább amellett érvel, élvezzük az életet, amíg lehet. Éljünk a pillanatnak. A szobrász Erik karakteréről sokat elmond, hogy kukacokat farag Lázár szobrára, így fejezve ki, hogy nem hisz a feltámadásban.

Erik és Olga (Monique van de Ven) összejönnek, szerelmük eleinte idilli, aztán viszont szétmennek, és végül a nő sorsa még rosszabbra fordul, hogy mennyire, azt már spoiler lenne leírni. Hogy mennyi szexualitás látható a filmben, arról sokat elmond, hogy Cannes-ban nem válogatták be a versenyprogramba, sőt az előzsűri felháborodott levélben kérte számon a holland kultúrpolitikusokon, hogy miért adtak állami pénzt egy ilyen "dekadens és perverz" filmre. (Pedig ők franciák, a híresen prűd amerikaiak viszont adtak a filmnek egy Oscar-jelölést.)

Rutger Hauer és Monique van de VenForrás: Turks Fruit

Viszont azt túlzás lenne állítani, hogy öncélú szexfilmről van szó, mivel a legtöbb szeretkezés Erik és Olga között történik, akik akkor egy párt alkotnak. Ezzel szemben, amikor szakítanak, Erik megpróbálja szőrével gyógyítani a kutyaharapást, és nőket szed fel, akik viszont nem elégítik ki érzelmileg, sőt csak eszébe juttatják, hogy Olgával minden mennyivel jobb volt. A két főhős között jó eséllyel szerelem van, de intimitás mindenképpen, ez a film nem is annyira a szexről szól tehát, inkább egy bensőséges romantikus kapcsolatról, ami (a film szerint) a legintenzívebb élmény életünk során.

Erik és Olga egymásra találása harmonikusabb nem is lehetne, szexuális étvágyuk tökéletesen passzol, viszont minden összeesküdik ellenük. Ami elromolhat, az el is romlik. Szexelnének, de Olgának egyszer pisilnie kell, másszor túl álmos, harmadszor azt hiszi, véres a széklete, pedig csak céklát evett, de az olyan balszerencsés véletlenek se ritkák, mint a megszólaló csengő vagy a péniszt becsípő slicc. Nehéz elérniük a tökéletességet, és ha sikerül, az is csak ideiglenes, nem fenntartható. A halál és az elmúlás mindenre rányomja bélyegét: Erik egy csokor virágot tesz Olga meztelen mellére, de amikor elveszi, kukacokat hagy maga után. Olga fél a haláltól és a betegségektől, mivel családjában gyakori volt a rák, és végül valóban daganat támadja meg, ami ráadásul előtte a szellemi képességeit is leépíti, végső soron erre vezethető vissza az is, hogy eltávolodott Eriktől. Ha létezik is lélek, e film amellett érvel, hogy az a testünk rabszolgája.

Monique Van de Ven és Rutger HauerForrás: Turks Fruit

Verhoeven se nem ítélkezik, se nem ideologizál a filmben, inkább csak bemutatja a hedonista létállapotot annak minden velejárójával. Hogy nem egyfajta követendő példaként mutatja be Erik viselkedését, azt jól mutatja, hogy a karakter inkább antihős, mint hős, például amikor megismerjük a film elején, a szakítás utáni bánatában épp Olga fotóira maszturbál, sőt közben arról fantáziál, hogy megöli a nőt és új pasiját. És talán még undorítóbban viselkedik, amikor nőket szed fel: levág egy-egy tincset a fanszőrzetükből, és beragasztja egy albumba. (A film persze végig egyfajta felnőtt rajzfilm, tele van efféle túlzó, szimbolikus és humoros gegekkel, amiket nem kell komolyan venni.)

A filmben bemutatott sorsból többféle üzenet is levonható: mondhatjuk azt, hogy az élet kegyetlenségével hedonizmussal és a szerelem hajszolásával lehet ideig-óráig felvenni a harcot, de értelmezhetjük úgy is a filmet, hogy akárhogy üldözzük is a boldogságot, délibábot kergetünk csupán, és akár elrettentő tanmeseként is dekódolható a történet, mely szerint elkeseredett vesszőfutás az élete annak, akinek nincsenek céljai, értékei, hite, és talán pont az ilyen kétségbeesett viselkedés miatt ódzkodik az emberek fősodra a bohém életmódtól. Az viszont már kevésbé kérdéses, mestermű-e a Török gyümölcs, mivel végig következetes és kompromisszummentes vízió, univerzális és kortalan, kreatív tartalmi és formai megoldások sorozatát vonultatja fel.

Rutger Hauer egy szemgolyót talál az ételben, éppúgy sokkol a valóság ronda oldalával, mint a filmjeForrás: Turks Fruit

A filmmel Paul Verhoeven sztárrá vált, és később Hollywoodban futott be nagy karriert, Rutger Hauernek is ez volt a nagy áttörése, aki később szintén sikeres hollywoodi szuperprodukciókban játszott, amilyen a Szárnyas fejvadász és Az országút fantomja. Izgalmasabb viszont a Török gyümölcs női főszereplőjének, Monique van de Vennek és operatőrének, Jan de Bontnak az utóélete, ami szinte példázza is a film üzenetét, mely szerint a boldogság nem tart örökké. Az operatőr és az általa fényképezett színésznő között idilli szerelem szövődött a forgatáson, amiből 15 évnyi házasság született, viszont a csapat következő filmje, a Keetje Tippel forgatásának hangulatát teljesen elrontotta, hogy Jan de Bont féltékenykedett, például amikor Monique van de Ven meztelen jelenetet forgatott, az operatőr lekurvázta a kamera mögül.