Vágólapra másolva!
Az emberek jelentős része mindent elkövet, nehogy a tudomására jusson olyan filmeknek és könyveknek a végkifejlete, amiket még nem látott vagy olvasott, és mi is tapasztaltuk, hogy olvasóink körében nagy felháborodást kelt, amikor egy-egy írásunkban spoilernek vélt információkat osztunk meg egy filmről. A spoilerek kerülése olyan elterjedt viselkedésforma, hogy a Kaliforniai Egyetem két pszichológusa kutatást szentelt a témának, amiből az a meglepő eredmény jött ki, hogy az embereknek jobban tetszettek a spoilerrel "elrontott" történetek, mint azok, amiknek nem tudták a végét.Történetek értékelése: a fekete oszlopok jelzik azoknak az értékeléseit, akik spoilerrel olvasták az írásokat, a fehér oszlopok a spoiler nélkül olvasott írások értékeléseiA kísérletet ugyan irodalmi műveken végezték, de eredményeik filmekre is érvényesek lehetnek. A kísérleti alanyok egy részével simán elolvastattak olyan történeteket, amikben meglepő csavar van vagy rejtélyre derül fény a végükön (többek közt Agatha Christie, John Updike és Csehov írásait használták), az alanyok másik részével viszont úgy olvastatták el ugyanezeket a történeteket, hogy az elejére biggyesztettek egy bekezdést, amiben előre leírták a csavart. Olvasás után az alanyokkal értékeltették az írásokat, és azt az eredményt kapták, hogy a történetek (egy kivételével) szignifikánsan jobban tetszettek azoknak, akik előre tudták a csavart/végkifejletet. Ez szerintük azt bizonyítja, hogy fölösleges ódzkodni a spoilerektől, még a krimik is jobban tetszhetnek, ha előre tudjuk, mi a végük.A vizsgálat ugyan nem ad egyértelmű magyarázatot a jelenségre, de a pszichológusok két magyarázattal is előálltak. Szerintük az eredmények egyrészt azt mutatják, hogy a cselekmény másodlagos, igazából az írás minősége szabja meg, hogy mennyire élvezünk egy történetet, másrészt úgy vélik, hogy ha előre tudjuk a csavart, akkor könnyebben és mélyebben fel tudjuk dolgozni az írásban rejlő egyéb információkat, jobban felfigyelünk a nüánszokra, és ezért jobban élvezzük az olvasást. A kísérlet eredményével összecseng, hogy bizonyos könyveket és filmeket számtalanszor el tudunk olvasni és meg tudunk nézni, holott pontosan tudjuk, mi a végük.
Vágólapra másolva!