Darren Aronofsky: Nem azért vagyok a forgatáson, hogy a büféasztalnál lógjak

2009.06.01. 13:32

A forrás évezredeket átölelő grandiózus szerelmi története után Darren Aronofsky valami egyszerűbb filmre vágyott. Szövetkezett a világ egyik legtehetségesebb színészével és közösen megalkották az önsorsrontó pankrátor, Randy 'The Ram' Robinson  figuráját. A 40 éves rendezővel A pankrátor világpremierje előtti napon beszélgettünk a velencei filmfesztiválon, amikor még aligha sejthette, hogy mennyire diadalmas utat fog bejárni a filmje. (Az interjú egy kerekasztal-beszélgetés keretében zajlott, ahol öt másik újságíróval közösen faggattam Aronofsky-t.)

- A pankrátor nagyon különbözik az eddigi filmjeidtől...

- Mielőtt eldöntöttem, hogy ez lesz a következő filmem, beszélgettem a mennyasszonyommal (Rachel Weisz - a szerk.), és ő pont egy olyan filmet forgatott, amiben nem kellett sokat színészkednie, csak jelen lenni a kamera előtt. Ez engem is arra inspirált, hogy csináljak egy filmet, amiben nem igényel sok agyalást. Persze elvégeztem a házi feladatomat, sokat készültem rá, de nem akartam mindent irányítani, csak nézni, hogy mi történik és arra reagálni. Nagyon érdekes volt így dolgozni, mindig izgalmas ha kipróbálsz egy új munkamódszert.

- Mindig is Mickey Rourke-ot akartad erre a szerepre?

- Így utólag nyilvánvaló választásnak tűnik, de hosszú folyamat eredménye ez az alakítás. Mickey egészen más ember, mint Randy, és az, hogy nem látszik rajta az erőfeszítés, Mickey nagyszerű tehetségét bizonyítja. Lehet, hogy korábban bokszolt, de a pankrációt cikinek találta. Először úgy volt, hogy bokszolók között kell majd edzenie, de azt mondta, hogy nem szeretné, ha bokszolók néznék miközben erre készül. Hosszú ideig tartott, amire kihozta magából Randy-t. Két hónapot dolgoztunk a forgatókönyvön együtt, sorról sorra átnéztük és formáltuk.

- Mickey azt mondta, hogy napról napra egyre keményebben ösztönözted, hogy kihozza magából a maximumot.

- Mert ez a dolgom. Nem azért vagyok a forgatáson, hogy a büféasztalnál lógjak, és az olyan színészeket sem szeretem, akik állandóan visszavonulnak a lakókocsijukba. Azért vagyunk ott, hogy tegyük a dolgokat: ő színészkedik, én pedig megpróbálom ezt a lehető leghatásosabb módon bemutatni. Mickey teljesen profi, hiszen harminc éve csinálja ezt, ezért lenyom két-három felvételt - amik mindig rendben is vannak - és úgy érzi, hogy ezzel megvolnánk. Én meg ilyenkor mondom neki, hogy még van film a kamerában, csináljunk még egyet és nézzük meg, mi lesz.

- Volt egy konkrét pankrátor akiről mintáztátok a figurát?

- Nem igazán. Rengeteg kutatást végeztünk, biztos bekerültek dolgok a különböző sztorikból, amiket hallottunk, de Randy-t teljes egészében Mickey találta ki. Nem mesélte, hogy ő tervezte a fellépőruháit is? Amikor először megláttam abban a zöld cicagatyában... hát borzalmasan nézett ki. Megbeszéltük, hogy szőke legyen a haja, vitatkoztunk a hosszával kapcsolatban, ilyesmi.

Forrás: [origo]
A pankrátor | Mickey Rourke


- Mickey-nek elég rossz a híre a szakmában és az utóbbi jópár évben nem volt éppen a csúcson. Ilyen dolgok miatt nem hezitáltál a kiválasztáskor?

- Egy nagy tehetség esetében mindig vannak következmények, soha nem egyszerű a dolog. Tudtam, hogy nagy kihívás lesz, mert Mickey egy konfrontatív személyiség, de végigharcoltuk a film készítését és az eredménnyel is meg vagyok elégedve. Nem mondhatnám, hogy a legsimább együttműködés volt, de azt is gondolom, hogy ha túlságosan baráti a hangulat, abból semmi jó nem szokott kisülni. Sokat vitáztunk, de végig szem előtt tartottuk a célt, ami az volt, hogy kihozzunk Mickey-ből egy nagyszerű alakítást.

- Igaz, hogy Oscar-jelölést ígértél neki?

- Ezt ő mondta?

- Igen.

- Sosem ígértem neki jelölést. Elképesztő, hogy ilyeneket mond. Azt mondtam neki, hogy ha elvégzi a feladatát, keményen dolgozik, akkor megkapja azt a tiszteletet, amit megérdemel. Lehet, hogy ő ezt Oscar-jelölésként értelmezte.

- Mit gondolt a pankrátor-szakma a forgatókönyvről?

- Az összes klub támogatott bennünket, valódi helyszíneken forgathattunk. Alig várom, hogy megmutathassam a filmet néhány legendás pankrátornak, mert úgy érzem, hogy az ő történetüket eddig senki nem mesélte el. Amikor beszéltem nekik a sztoriról, egyből magukra ismertek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyenek tartják majd a filmet.

Forrás: AFP
Darren Aronofsky és Mickey Rourke a velencei filmfesztiválon


- Szerinted nem fogják bánni, hogy eláruljátok a filmben a szakmai trükköket?

- Nem hiszem, mostanra már mindenki tudja, hogy kamu az egész. Hármat kattintasz a neten és megtudod, hogy mi hogy megy. Már nincsenek nagy titkok.

- Lehet ezt a filmet a te Hollywood-i karriered metaforájának tekinteni?

- Hogy érted ezt?

- Úgy értem, hogy A forrás elég kemény kritikákat kapott, de te felálltál, leporoltad magad és nyomod tovább a ringben.

- A forrás számomra nagyon pozitív élmény volt, és minden fanyalgó kritikusra jutott egy másik, aki nagyon szerette azt a filmet. Találkoztam több olyan emberrel is, akinek az életét változtatta meg az a film. Maximum az okozott gondokat, hogy túlságosan független szellemű alkotás volt ahhoz képest, hogy milyen sokba került. Marketing-szempontból elég kemény kihívást jelentett a Warnernek. Én sikerként könyveltem el A forrás-t már akkor, amikor két évvel ezelőtt idehoztuk Velencébe. A pankrátor annyiban hozható összefüggésbe a korábbi filmmel, hogy A forrás utómunkái egy teljes évet vittek el az életemből, és én színészekkel való munkát élvezem legjobban a filmkészítésben. Tehát, amikor végeztem A forrás-sal, egyből olyan projekt után kutattam, ahol a lehető legtöbbet foglalkozhatok a színészekkel. Felkerestem hát a valaha született egyik legjobb színészt - ez Mickey - és lehetőséget adtam neki, hogy produkálja magát.

Forrás: AFP
Rachel Weisz és Darren Aronofsky A forrás velencei premierjén 2006-ban


- Mennyire hajtasz a közönség elismerésére?

- Lóbálnám-e a farkamat, ha tudnám, hogy ezt szórakoztatónak találják az emberek? Erre vonatkozik a kérdés? Kiegyensúlyozott életre törekszem. Most már gyerekem is van, és az apaság rengeteg örömöt ad. Azzal is sok időm megy el, hogy művészet mellett a bolygóra is gondolok, mert fontosnak tartom, hogy foglalkozzam a környezettel is. Tehát ez a három dolog van: a család, a művészet és a Föld. Próbálom úgy kihasználni a maradék időmet, hogy mindháromra jusson elég.

- Hogy zajlott le az első találkozás Mickey-vel?

- Nagyszerű volt. Megjelent a csivavájával és egyből elbűvölt. Mickey-nek van ez a letaglózóan varázslatos kisugárzása, plusz gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok, örültem, hogy megismerhetem. Próbáltuk kiismerni a másikat, olyan volt, mint egy lassú tánc.

- Mesélte, hogy az imponált neki, hogy nem akartál benyalni és az is, hogy nyíltan beszéltél a problémás időszakáról.

- Ez azért túlzás. Mickey-ről azt is kell tudni, hogy nagy mesemondó. Kitalál történeteket és addig mondja és mondja őket, amíg anekdotákká válnak és már ő sem tudja, hogy mi történt igazából. De valóban nyíltan beszéltem vele, mert azt láttam, hogy itt ez a féktelen tehetség, aki csak vesztegeti az idejét. Mindig arra törekszem, hogy őszinte legyek az ilyen kapcsolatokban, mert ha mindketten tudjátok, hogy hányadán álltok a másikkal, akkor nem lehetnek félreértések. Trükközni csak azokkal szabad, akik a pénzt adják.

- Honnan jött a film ötlete?

- Amikor elvégeztem az egyetemet írtam egy listát, hogy milyen témákról szeretnék filmet csinálni. Ez a lista még mindig megvan, és az egyik tervnek konkrétan az volt a címe, hogy The Wrestler. Annyi film készült már a bokszról, de sosem értettem, hogy miért nem nyúlt eddig senki a pankrációhoz. Valószínűleg azért nem, mert mindenki viccnek tartja ezt a sportot. Pedig ha megnézed, ezek a fickók lenyomnak heti 3-4 meccset, és bármennyire is kamu a verekedés, ha egy százkilós faszi ráugrik egy másik százkilós faszira, azt mindketten érezni fogják. Képzeld csak el, hogy ledobod magad itt a földre. Mindenképpen kellemetlen érzés, főleg ha már elmúltál ötven. Szóval én ezt lenyűgözőnek találtam és úgy 5-6 évvel ezelőtt elkezdtem életet lehelni az ötletbe.

Forrás: AFP
Darren Aronofsky a 2008-as velencei filmfesztiválon


- Tudsz azonosulni azokkal az emberekkel, akik tapsolnak és éljeneznek a pankrátoroknak?

- Nem tudnék mentséget találni a viselkedésükre, de hát ilyen Amerika. Ugyanezek az emberek választották meg George W. Bush-t.

- Azért megérted őket?

- Valahol ugyanazt csinálják, mint a rómaiak a gladiátorokkal. Ez egy nagyon egyszerű szórakozás. Ott van a jó és a rossz, akik összecsapnak és lehet nekik szurkolni. Próbáltam a filmben minél jobban éreztetni a közönség jelenlétét, nagyon sokat dolgoztunk a hangdizájnon.

- Mesélnél egy kicsit Marisa Tomei figurájáról?

- Ha egy független filmbe beraksz egy sztriptíztáncosnőt, az mindig cinkes, mert egy ilyen karakter legtöbbször egy hatalmas kliséhalmaz. Sokáig ódzkodtam tőle, mert nehéz olyan színésznőt találni, aki elég bátor ahhoz, hogy elvállalja. De annyira tökéletes kiegészítő történet volt, mert annyi hasonlóság van egy pankrátor és egy sztriptíztáncosnő között: egzotikus művésznevet választanak maguknak, illúziót teremtenek a színpadon, a testük a munkaeszközük és egyre kevésbé lesznek sikeresek, ahogy öregszenek. Ugyanaz a történet mindkettőnél, tehát nem tudtam megúszni. Mindent megtettem, hogy ne legyen közhelyes a figura és Marisa csodálatosan érzékelteti, ahogy Cassidy azon filózik, hogy mi kezdjen ezzel a fickóval.

- Lehet, hogy ez a film a test vagy még inkább a hús áruba bocsátásáról szól, mert például a szupermarketben is a húsospultban dolgozik a fickó...

- Érdekes meglátás, de ezt egy kicsit túlpörögted. Ennyire azért nem bonyolult a film.

- Mindig pont így akartad befejezni a filmet, vagy voltak más verziók is?

- Volt egy korábbi befejezés, de az is nagyon hasonló volt. A forgatókönyvben úgy van vége, hogy kimerevedik a kép, de mivel szélesvásznúban vettük fel, olyan gyorsan átrepül a képen, hogy abból képtelenség lett volna egy normális kockát kimerevíteni.

Forrás: [origo]
A pankrátor | Mickey Rourke


- Tudod már, hogy mi lesz a következő filmed?

- Fogalmam sincs. Most utazgatni szeretnék egy kicsit, Spanyolországba menni például.

- Rendezőként te mondod meg a színésznek, hogy ugorjon át ezen a kötélen vagy táncoljon meztelenül a rúdon. Nem érzed néha úgy...

- ...hogy kihasználom őket? De. Életem minden percében.

- Nem kihasználást akartam mondani, csak néha nehéz lehet ilyesmiket kérni.

- Erre is csak azt tudom mondani, hogy a legfontosabb a világos beszéd. Az elején el kell mondani, hogy pontosan mik az elvárások. Különösen, ha meztelenségről van szó. Mielőtt szerződtetsz valakit, tisztázni kell, hogy mennyit kell majd megmutatnia magából. Persze még később is beleszaladhatsz problémákba, mert a színésznők tudják, hogy mindenképpen fent lesznek a meztelen képek a neten és emiatt sokat paráznak. De a vége az, hogy sajnálom, de egy sztriptíztáncosnőt kell eljátszani, úgyhogy vagy elvállalod vagy keresünk mást.

- Szoktad bővítgetni azt az listát, amit korábban említettél?

- Persze, állandóan felmerülnek új dolgok, de a legtöbb ötlet még fiatalkorban fogan meg és aztán arra használod az életedet, hogy ezeket megvalósítsd. Biztos vagyok benne, hogy például Sidney Lumet már mindent leforgatott, amit fiatalon kitalált, és most már csak szemezget mások ötleteiből.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK