Szanyi Tibor (MSZP) - Mi volt az utolsó film, amit látott és tetszett önnek? - Az az igazság, hogy nem nagyon szoktam filmeket nézni, sőt, az utóbbi években már tévét sem. A szórakozást számomra inkább a társaság jelenti. Ott szokott néha az lenni a program, hogy megnézünk egy filmet. Ezért inkább azt mondanám, hogy azok a filmek a kedvenceim, amelyek meghatározták a gondolkodásomat: ilyen például a Brian élete. - Tehát a Brian élete a kedvenc filmje? - Igen. Einsteinnek tulajdonítják azt a szólást, hogy két dolog van, ami végtelen: az univerzum és az emberi butaság. Majd hozzátette: habár az univerzum esetében ebben nem vagyok egészen biztos. A Brian élete erről szól; megmutatja, hogy milyen esendő tud lenni az ember. Gyönyörű vázlatát adja az emberi gyarlóságnak. Azt hiszem, hogy ha valaki jobbá akarja tenni az életét, akkor ez a film a hasznára válhat. Egyrészt tükörként működik, másrészt rámutat, hogy mennyi minden hülyeséghez képesek csatlakozni az emberek. - Fel tud idézni egy olyan filmet, amely visszatetszést keltett önben? - Igen, de nem olyan értelemben, mint ahogyan kérdezi. Több olyan filmet is megnéztem, amelyek a náci időkről szóltak. Ezek közül talán a Schindler listája a legismertebb Magyarországon, de ezenkívül van A szürke zóna vagy Az élet szép című film is. Otthon válogattam a DVD-ket, és előkerült a Schindler listája. Ott voltak néhányan a családomból, és mondták, hogy nézzük meg. Azt válaszoltam nekik, hogy ne haragudjatok, de én ezt még egyszer nem fogom tudni megnézni. Ez az a film, ami nem visszatetszést keltett, hanem olyan hatással volt rám, hogy nem tudtam volna még egyszer leülni elé. - Ön milyen mozifilmet javasolna megnézésre a Fidesz képviselőinek? - A Brian életé-t mindenféleképpen levetíteném nekik. Valamint minden olyan filmet megmutatnék nekik, amiben szerepel az a mondat, hogy Sic transit gloria mundi ("így múlik el a világ dicsősége" - a szerk.). Legutoljára az 56 csepp vér-ben hangzott el ez.
- Vannak kedvelt politikai témájú filmjei? - Az az igazság, hogy a politikai groteszk inkább az a filmes műfaj, amit szeretek. Példának okáért ebbe a műfajba tartozik A tanú. Nem nyíltan politikai, mégis komoly politikai felhangokkal rendelkezik az Üvegtigris-sorozat, gyönyörű korképét adja a mai Magyarországnak. Ezeket a filmeket is a kedvenceim közé sorolom. A politikai thrillereket viszont, meg az agyament rettegős dolgokat nem igazán szeretem, mert a politika világa nem ilyen. Úgy tűnhet ezekből a filmekből, hogy a politika gonosz emberek intrikus háttérmunkája. - Látott olyan filmet, amelyben élethűen volt ábrázolva a politikus munkája? - Nagy hatással volt rám a Nixon-film, moziban láttam, megrendítő volt, és nagy valószínűséggel alapos. És nagyon élveztem például annak az őrült amerikai rendezőnek a filmjét, aki Bush-t támadta. - Michael Moore? - Igen, igen. Na, ő egy igazi megszállott. - Szívesen megnézne egy ilyen típusú, de a hazai viszonyokról szóló filmet? - Nagyon szívesen. Nem tudom, hogy Michael Moore-nak kik a finanszírozói, de hogy Magyarországon ilyen munkára nem lehetne találni finanszírozást, az hétszentség. Ugyanis a magánfinanszírozás nem működik a filmes üzletágban, az állami pedig rendkívül válogatós, nem hiszem, hogy ilyen filmekre adnának pénzt. Makk Károlynak volt egy ilyen kezdeményezése: a pártpénzek körüli visszás helyzetet próbálta egy játékfilmben körbejárni. A kezdeményezését valószínűleg megölte a politika, mert hát nyilvánvalóan leleplező, illetve annak szánt film lett volna, még akkor is, ha nem valós, hanem fiktív személyek szerepeltek volna benne (a film elkészült Így, ahogy vagytok címmel - a szerk.). Itthon még az ilyen fikciós jellegű kezdeményezéseket is leállítja a politika. Amerika valószínűleg más.
- Ön szerint van annyi történet az őszödi beszéd kiszivárogtatásában, hogy egy politikai thrillert lehessen belőle rendezni? - Az őszödi beszéd jóval egyszerűbb ennél, nem lehetne egy igazi filmet csinálni belőle. Három perc alatt vége lenne. Viszont szívesen venném azt, ha a legutóbbi szocialista kongresszus teljes filmanyagát vágatlanul felraknánk a YouTube-ra. Lássa az ország, hogy mivel foglalkoztunk ott. Akár dokumentumfilm is készülhetne belőle. - Milyennek látja a magyar film jövőjét? - Nagyon borúsnak. Azzal együtt, hogy Magyarországon hihetetlen nagy számban vannak csodálatos filmes szakemberek. Tudok jó pár olyan kezdeményezésről, ami a történelmünket igyekszik filmre vinni: Rákóczitól kezdve Toldiig. A fizetőképes kereslet viszont elhanyagolható ezekre. Itt az állami mecenatúra segítene, mivel egy filmnél soha nem lehet tudni előre, hogy hányan fogják megnézni a moziban. - Ha az állam beszáll, akkor nem fél attól, hogy egy ideológiát ráerőltetnek a filmre? - Hát, dehogynem. Ugyanakkor én örültem a Honfoglalás című film elkészültének, meg más hazai történelmi témájú alkotásoknak is. Az Egri csillagok mind a mai napig egy fantasztikus alkotás. Más kérdés, hogy ha aktuálpolitikai irányba viszik el a történelem feldolgozását, akkor nyilván jó nagy szar kerekedik ki a dologból. Ez rányomta a bélyegét jó pár hasonló kezdeményezésre. -A Hídember? - A Hídember ráadásul még rossz film is volt. Többször próbáltam nekifeszülni, de egy idő után mindig figyelmemet vesztettem. Azt tartanám jó megoldásnak, ha az erre szánt állami pénzeket nem a politika, hanem történészek és egyéb szakemberekből álló grémiumok osztanák el. Ők meg tudnák ítélni, hogy az adott forgatókönyv mennyire hű módon dolgozza fel a történelmet. - Tudna mondani egy jó westernfilmet? - A rút, a gonosz, és a csúf? - A jó, a rossz és a csúf. - Az mindenféleképpen, illetve tetszett a Talpuk alatt fütyül a szél is. - Romantikus vígjáték? - A Csengetett, Mylord? című sorozatot rengeteget néztem otthon. Vasárnap délelőtt fekszem az ágyban, beteszek egy részt a videóba, ez roppant pihentetően hat rám. A magyar romantikus vígjátékok közül a Meseautó tetszett nagyon.
- A régi vagy az új? - Az új. Illetve a Csinibaba is hihetetlen módon tetszett, ezeket ragyogó alkotásoknak tartom. - Gengszterfilm? - Azt nem szoktam nézni. Eleve az oktalan lövöldözést, azokat a filmeket, amelyben emberek halnak meg, és folyik a vér, ki nem állhatom. Meglátásom szerint az amerikai filmek nagy sikere a happyend-kultúrából fakad. Nálunk a legtöbb film úgy fejeződik be, hogy nyitva hagyják a kérdést, az amerikai filmekben viszont választ kapunk a legvégén. Ezt szeretem bennük. - Amerika a győztesek kultúrája, vagy legalábbis ezt közvetítik a filmjeikben. Önnek akkor ez tetszik? - Igen, abszolút. De ehhez nem kell amerikainak lenni, a magyar történelemnek is számos ilyen győztes epizódja van. Szívesen megnéznék egy filmet Mátyás királyról, a magyar reneszánszról. Vagy Szent István uralkodásáról is. A huszadik század eleje, a feltalálások kora, tele volt hatalmas magyar sikersztorikkal. Lehet, hogy Bíró József és a golyóstoll feltalálása nem elég egy nagyjátékfilmre, de mondjuk egy 5-10 perces rövidfilmet szívesen megnéznék ebben a témában. - Érezte már úgy magát politikai pályafutása során, mintha egy filmben lenne? - Most. Nem arra értem, hogy mi most itt beszélgetünk, hanem arra a dramaturgiára, ami felsejlik a leszámolások és bebörtönzések mögött. Véleményem szerint itt most nem a független igazságszolgáltatás dolgozik. - Ha filmes műfajban kellene meghatározni a mai politikát, akkor melyiket mondaná? Tényleg tragikomédia? - Tartok tőle, hogy nem komédia, hanem tragédia lesz a vége. Nem lesz itt min nevetni. Én most azt látom, hogy nem a valóság forog, hanem egy szervezett virtuális valami, amiből simán lehetne filmet forgatni. |