Nem értem, miért nézik le a német humort

Maren Ade
Vágólapra másolva!
Az idei cannes-i filmfesztivál legnagyobb szenzációja, az év talán legtöbbet ajnározott filmje, Németország aktuális Oscar-nevezettje. A Toni Erdmann letarolta a világot: egy két és fél órás német komédia, amitől mindenkinek leesett az álla. A film rendezőnője, Maren Ade mesélt az Origo riporterének meghökkentő szexjelenetről, a fergeteges pucér partiról és arról a felejthetetlen részről is, amiben a főhősnő Whitney Houston egyik érzelgős balladáját énekli. A 39 éves filmest Skype-on faggattuk arról is, hogy miért nem Budapesten játszódik a történet, miért mutatott olyan sokáig egy ajtót, és vajon miért nem kapott az alkotása egyetlen díjat sem Cannes-ban.
Vágólapra másolva!

Egy kollégámmal beszélgettünk a vetítés után, még Cannes-ban. Mindkettőnknek nagyon tetszett a film, de míg én hihetetlenül örömtelinek találtam, ő mélységesen szomorúnak. Melyik reakciót tartja meglepőbbnek?

Valahol a kettő között van az a hatás, amit el akartam érni. Szerintem a vicces és a szomorú részek valahogy összetartoznak ebben a filmben, mert a nevetést gyakran az váltja ki, hogy milyen kétségbeesett helyzetbe kerülnek a figurák.

Maren Ade Forrás: AFP/Laurent Emmanuel

Nemrég újranéztem a filmet, és arra lettem figyelmes, hogy az első harminc másodpercben csak egy ajtót látunk. Miért döntött úgy, hogy ilyen sokáig mutatja ezt a képet?

Megpróbáltam lerövidíteni azt a snittet, de úgy valamiért nem működött a poén. Furcsa. Azért szeretem azt a snittet, mert az egész filmben ez az egyetlen alkalom, hogy rendezőként viccelődöm.

Nonszensz ilyen sokáig mutatni azt a képet, egyáltalán nem filmszerű. De szerintem kellett ahhoz, hogy megteremtsük a film ritmusát, hogy egyből életszerűvé váljon a történet, illetve hogy elkezdjen töprengeni a néző, hogy vajon mi fog történni itt. Ugyanez van később is, amikor a húsvéti tojásokat festik hosszasan, és aztán jön az éneklés. Azt vettem észre, hogy ha lerövidítem a tojásfestést, az éneklés már nem működik annyira.

Mindig is Toni Erdmann volt a film címe? Más fel sem merült?

Igen, mindig is ez volt a címe, nem jött szóba más. És belátom, hogy ez egy furcsa cím. Vicces is most nézni, hogy egy ilyen hülye című film sikeres tud lenni.

Muszáj volt, hogy Bukarestben játszódjon a film, vagy ugyanannyi erővel játszódhatott volna Budapesten is?

Még sosem jártam Budapesten. Úgy terveztem, hogy először megnézem Bukarestet, aztán meg Budapestet, de annyira beleszerettem Bukarestbe, hogy nem mentem tovább. Annyira klappolt minden. Nemcsak erős a gazdasági kapcsolatuk Németországgal, de egy csomóan beszélik is a nyelvünket, szóval úgy éreztem, hogy muszáj ott játszódnia a filmnek. De talán a következő filmhez majd megnézem Budapestet is.

Mindkét alkalommal, amikor moziban láttam a filmet, annál a pillanatnál volt messze a legnagyobb nevetés, amikor a pucér partiban a szőrös lény egyszer csak megragadja Ines főnökének a vállát. Már a vágás közben tudta, hogy ez lesz a legviccesebb pillanat?

Az a pillanat tényleg viccesnek volt szánva, a vágás közben is viccesnek találtuk. Nagyon sok ismétlést szoktam csinálni a forgatáson, és azt a kiakadást is legalább tízszer vettük fel. De a pucér partijelenetet sem akartam poénra venni, például a főnököt játszó színésznek nem engedtem, hogy harsány legyen.

Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen érzés a figura számára meztelennek lenni, hogy mi jár a fejében abban a pillanatban stb. Tehát nagyon komolyan vettük az egészet, és nem tudtam, hogy végül mennyire vicces lesz már az is, hogy pucér emberek álldogálnak ott egy lakásban. Az a jelenet kicsit olyan, mint egy kabarészínház.

Sandra Hüller a Toni Erdmann pucér partis jelenetben Forrás: Cirko Film

Miért pont a Greatest Love of All-t énekli Ines abban a jelenetben? Mondta egy interjúban, hogy elvitte Sandrát egy karaokebárba, és ez volt az a dal, amit a legjobban énekelt. Tényleg csak ezért választotta ezt?

Nem, tudtam előre, hogy csak az a dal lehet, beleírtam a forgatókönyvbe is. Tetszett a szövege, és fontos volt, hogy egy nagyon érzelmes, már-már nyálas dal legyen, ami kontrasztban van azzal, amilyen agresszíven, ingerülten adja elő. És csak azért mentünk el a karaokebárba, hogy leteszteljem, el tudja-e énekelni. Mert az egy nagyon nehéz dal, de ő majdnem tökéletesen adta elő.

Amikor azon töprengett, hogy milyen hosszú legyen a film, voltak a fejében olyan filmek, ahol működött ez az extrém játékidő? Például az Adéle élete eszébe jutott?

Igen, az Adéle élete jó példa. Szerintem ez olyan filmeknél működik jól, amik nagyon közel viszik a nézőt a főhősökhöz. Ráadásul a Toni Erdmann-hoz hasonlóan az Adéle élete is két figurát követ nagyon szorosan, és hagy időt a precíz feltérképezésükre. De eszembe jutott például a Jelenetek egy házasságból Bergmantól.

Nekem nincs bajom azzal, ha egy film hosszú. Szívesen ülök sokáig a moziban, még Lav Diaz (Fülöp-szigeteki rendező, akinek a legrövidebb filmje is minimum négyórás, de csinált már tizenegy órás filmet is - a szerk.) dolgait is szeretem. Nem voltam biztos abban, hogy működni fog a film, ha ilyen hosszú, de nagyon örültem, hogy működött. Furcsa ez, mert néha egy 120 perces film is túl hosszúnak tud tűnni.

Sandra Hüller és Trystan Pütter a Toni Erdmann szexjelenetében Forrás: Cirko Film

Nagyon merésznek és érdekesnek találtam a szexjelenetet, mert mindkét szereplő nagyon bizarrul viselkedik. Miért döntött úgy, hogy egy ilyen különös szexjelenetet rak a filmbe?

Szerintem egyértelmű a néző számára, hogy a lány amúgy teljesen normálisan szokott szexelni azzal a fickóval. Mindketten távol vannak az otthonuktól, a viszonyuk egyikük számára sem jelent semmit. De most más a helyzet, mert a jelenet elején azt mondja neki az ürge, hogy ne legyél már olyan sótlan, és Ines erre reagálva elkezd humorral kísérletezni. Kicsit olyan, mintha előjönne belőle Toni Erdmann bizarr verziója.

Szinte semmi nem derül ki az apa múltjáról, sem arról, milyen volt a kapcsolata a lányával a film kezdete előtt. Miért érezte úgy, hogy ezt nem fontos tudnunk?

Ha elárulsz dolgokat a múltról, akkor leszűkíted az értelmezési lehetőségeket. Amúgy meg szerintem semmi különös nem történt a múltban, nem hiszem, hogy különösebben rossz lenne a viszonyuk, inkább csak nincs kapcsolatuk egymással. Világos, hogy az apa már régóta sütögeti ezeket az ócska vicceket, a lánynak pedig az agyára megy ezzel. Viszont Toni megjelenésével változnak a dolgok, mert az apa soha nem ment ilyen messzire. A kommunikációnak egy radikálisan új és őszintébb formáját indítja el.

Az ön apja mit gondolt a filmről?

Tudja, az apám eléggé hasonlít a filmbéli apa figurájára. Ő is sokat szokott hülyéskedni. Az idők folyamán sokat beszélgettem vele a filmről, ráadásul szerepel is benne: ő játssza az iskolaigazgatót, de teljesen elváltoztattam a külsejét. Örült annak, hogy viccesnek találta a filmet, tartott tőle, hogy nem fogja értékelni a humorát.

Ön szerint miért olyan rossz a híre a német humornak?

Őszintén szólva nem értem, miért szokás lenézni a német humort. Van egy csomó nagyszerű komikusunk, és szerintem jó a németek humora, bár ezt talán néha titkoljuk. Rengeteg vígjáték készül a világ minden táján, de leginkább csak egymást másolják, így kialakult egy általános, furcsa humor, ami nem túl egyedi.

A Toni Erdmann stábja (Thomas Loibl, Lucy Russell, Peter Simonischek, Maren Ade, Sandra Hüller, Trystan Pütter, Ingrid Bisu és Vlad Ivanov) a film díszbemutatóján a 2016-os cannes-i filmfesztiválon Forrás: Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Dave Bedrosian/Geisler-Fotopress

Biztos már több százszor kénytelen volt megnézni a filmet. Sokadik alkalommal is szórakoztató?

Amióta elkészült, csak egyszer néztem meg, a cannes-i premieren. Annyira stresszes volt befejezni a filmet, csak négy nappal az első cannes-i vetítés előtt lett kész, hogy most úgy érzem, hogy egy jó darabig nem akarom látni. Amikor részt kell vennem egy vetítésen, megnézem az első tíz percet, hogy ellenőrizzem, stimmel-e a hang, és nincs-e elcsúszva a felirat, aztán kimegyek a teremből.

Mondta egy interjúban, hogy miközben írta a forgatókönyvet, kutatta a vígjátékokat. Mit derített ki?

Az volt a szerencsés ebben a filmben, hogy Winfried az, aki poénkodik a lányával, nem nekem kellett tennem ezt a közönséggel. Aztán Toni kinyitott egy ajtót, és kirángatta a történetet a realizmusból, az ő figurájával hirtelen megtörténhettek valószerűtlen dolgok is. De szerintem a jó vígjátékok mindig egy komoly, melankolikus, kétségbeesett talajra építkeznek.

Amikor próbált pénzt szerezni a filmre, és megemlítette, hogy közel háromórás, a nagy része Romániában játszódik, teljesen meztelen emberek és perverz szex van benne, akkor ehhez mit szóltak a pénzemberek?

Ami azt illeti, nem volt különösebben nehéz összeszedni a pénzt, mert az előző filmem sikeres volt Németországban, és a forgatókönyv vicces részei tetszettek a pénzembereknek is. A forgatókönyv talán viccesebb is volt, mint amilyen a film lett aztán. Ha egy filmtervre rá lehet aggatni a vígjáték címkét, akkor az egy nagyon jó pontnak számít a finanszírozásnál. Ez kicsit szomorú, mert engem a drámai vonal jobban érdekel. A meztelenséggel és a szexjelenetekkel meg az van, hogy nem tudhatják, mennyit fogok mutatni belőle a forgatókönyvhöz képest, de azt remélik, minél kevesebbet.

2009-ben megnyerte az Ezüst Medvét a berlini filmfesztiválon, két évvel később pedig a férje, Ulrich Köhler kapta meg ugyanezt a díjat. Ugyanazon a polcon tartják a két szobrot?

Nem, mert az enyém bent van a cégem irodájában. Két másik kollégámmal együtt van egy cégünk, és van az irodában egy hely, ahol a díjakat tartjuk. Ulriché otthon támasztja a könyveket, de az amúgy már teljesen befeketedett. Erről kevés szó esik, de ezek a díjak nagy gondoskodást igényelnek, ha csak úgy felrakod őket a polcra, hamar tönkremennek.

Maren Ade és Ulrich Köhler az Ezüst Medve-díjaikkal Forrás: AFP

Amiatt hogy Toni Erdmann akkora siker lett, nyomasztják az elvárások?

Még nem kezdtem el írni a következő filmemet, de még csak nem is gondolkozom rajta, mert annyira örülök, hogy végre befejeztem ezt. Jó érzés befejezni valamit, és szeretném ezt az állapotot a lehető legtovább húzni. Valószínűleg nehéz lesz valami újba belevágni, de talán mégse. Mert nem hiszem, hogy képes leszek egy hasonlóan sikeres filmet csinálni egyből, úgyhogy felesleges is parázni.

A film cannes-i bemutatója után felment a Twitterre, hogy elolvassa az első reakciókat?

Nem, sosem nézem a Twittert. Ott feküdtem Cannes-ban a szállodai szobában, mellettem aludt a két gyerekem, és vártam, hogy küldjön valaki egy SMS-t. És aztán felhívott egy német újságíró, akit ismerek, és elmesélte, hogy mi volt a vetítésen. Különben Cannes-ban annyira meghökkentem a pozitív reakción, hogy azóta egyszer sem kerestem rá a nevemre, és nem olvastam el semmit, amit a filmről írtak.

De miért nem? A legtöbb kritika halálra dicséri.

A film sajtósa szokott átküldeni olyan kritikákat, amiket érdekesnek talál, és azokat elolvasom. Öröm olvasni egy jó kritikát a filmről, csak ha rákeresel a nevedre, feljön mindenféle random komment meg képek rólad, ezeket annyira nem akarom látni.

Nagyon sok érdekes dolgot írtak a filmről, rámutattak olyan dolgokra, amiket valóban úgy szántam, de az is érdekes, amikor olyat látnak bele, ami nekem eszembe sem jutott. De szeretem az olyan negatív kritikákat is, amiktől úgy érzem magam, mint akit lebuktattak.

A Toni Erdmann világremierje az idei cannes-i fimfesztiválon volt. A közönség kitörő lelkesedéssel fogadta, már az első sajtóvetítés közben többször tapsvihar tört ki, a Screen International kritikusi szondájában pedig olyan magas osztályzatot kapott, mint korábban egyetlen film sem. A fesztivál vége felé az elemzők biztosra vették, hogy elhozza az egyik fontos díjat, akár az Arany Pálmát is, de a George Miller vezette zsűri, aminek tagja volt Nemes Jeles László is, végül egyetlen díjat sem adott a filmnek.

Megtudta végül, hogy mit gondoltak a filmről a cannes-i zsűri tagjai, és miért nem adtak neki egyetlen díjat sem?

Nem, eddig még nem találkoztam egyikükkel sem, de még az is megtörténhet. Szerintem egyszerűen nem tetszett nekik. Ez a legvalószínűbb magyarázat.

Na, de miért nem tetszett nekik? Ez lenne a lényeg.

Hát igen. Ígérem, ha összefutok valamelyikkel, megkérdezem.

A 2016-os cannes-i filmfesztivál zsűrije - Kirsten Dunst, Katayoon Shahabi, Donald Sutherland, Vanessa Paradis, Mads Mikkelsen, George Miller, Valeria Golino és Nemes Jeles László Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

Említette egy interjúban, hogy amikor az előző filmjét írta, újranézte a Jelenetek egy házasságból-t és Az éjszakát Antonionitól. A Toni Erdmannhoz miket nézett újra?

Például Az édes élet-et a szerkezete miatt, mert abban is volt egy nagyon hosszú partijelenet. Aztán a Párducbébi-t is, szimplán azért, mert az egy nagyon jó dilinyós vígjáték (screwball comedy). Illetve újranéztem azokat a filmeket, amiket gyerekkoromban szerettem, és azok között volt egy nagyon híres francia vígjáték Gérard Depardieu-vel, a Hanta-palinta. Ismeri azt?

Persze. Annak amerikai remake-je is készült.

Most nem biztos, hogy ajánlanám bárkinek, de tizennégy éves koromban nagyon szórakoztatónak találtam.

Marie Gillain és Gérard Depardieu a Hanta-palinta című filmben Forrás: Mokép

Hagyná, hogy egy hollywoodi rendező remake-elje a Toni Erdmannt?

Nem tudom biztosan, de simán el tudom képzelni, hogy akár valami jó is kisülhetne belőle. De még nem döntöttem el. Ön mit tenne a helyemben? Szívesen megnézné a Toni Erdmann amerikai remake-jét?

Nem igazán. De el tudok képzelni egy szórakoztató, másfél órás hollywoodi filmet ezzel a történettel, csak akkor pont a lényeg veszne el.

Félek, igaza van.