Utazás a hájredők mögé

Kocsis Ágnes 2006-ban erős első nagyjátékfilmjével, a Friss levegő-vel szerepelt a cannes-i Kritikusok Hetén, második filmjével, a Pál Adrienn-nel előrelépett a hivatalos program Un Certain Regard-szekciójába. Okkal: a Pál Adrienn egy nagyon magabiztos, nagyon pontos film, ami ugyan bizonyos pontjain elmegy a szélső határáig annak, amit szerintem egy rendező még kérhet a nézőitől energiabefektetésben, de végül nem marad adósunk, meghálálja mind a 2 és egynegyed órát, amit beleadunk az életünkből.Gábor Éva a Pál Adrienn című filmbenA film főhőse egy egykori szépségének nyomait nyilvánvalóan az arcán viselő, de ma zsírpárnák mögé rejtett, lefelé biggyedő ajkú, üres tekintetű, Piroska nevű nő, aki tizennyolc éve dolgozik egy budapesti kórház elfekvő osztályán és az ott töltött idő minden egyes percét keserű lerakódásként cipeli magával. Piroskát az amatőr Gábor Éva alakítja, akit Kocsisék nagyon sokáig kerestek, de megérte megvárni. Gábor megkapó természetességgel játszik, és figurája magában hordozza azt a kettősséget, ami ahhoz kell, hogy érdekes legyen nézni ebben a szinte cselekménymentes filmben több mint két órán át: életunt, fásult és tompa, de valahogy mégis kiváltja a szimpátiánkat. Talán azért, mert a legtöbben egy hetet se tudnánk lehúzni ezen a melóhelyen, ezért tiszteljük, no meg azért, mert fáradt szemei mögött néha felbukkan valami kis csillogás, valami kis melegség.Ahogy halad előre a film, egyre többször előkacsint a hájredők mögül az egykori Piroska, aki talán tényleg olyan vidám és vicces kislány volt, ahogy az egyik egyjelenetes epizódszereplő emlékszik rá. A szerelmét otthon ignoráló, a munkáját robotként végző Piroska közönyén egy név üt rést: Pál Adrienn. Az egyik idős beteget hívják így, de ez volt a neve Piroska általános iskolás legjobb barátnőjének is, akivel évtizedekkel ezelőtt elveszítette a kapcsolatot. Piroska elhatározza, hogy megkeresi Adriennt, és ezzel egy egészen furcsa utazás kezdődik el. Elmegy a régi iskolájába, megkeresi az osztályfőnökét, a volt osztálytársait, mindenkit, aki esetleg tudhatja, hol találhatja meg Adriennt.Gábor Éva és Thuróczy Szabolcs a Pál Adrienn című filmbenÚgy fest, senki sem tudja, mi van Adriennel, viszont mindenki másképp emlékszik rá. Kocsis nagyon ügyesen mutatja be az emlékek trükkös természetét, hogy legalább annyira szólnak az emlékezőről, mint a tényleges múltról (ami egyesek szerint nem is létezik, talán Kocsis szerint sem). A Pál Adriennről szóló, egymással szöges ellentétben álló sztorikat komikusan vagy - legalábbis Piroska szemszögéből - tragikusan is ábrázolhatta volna Kocsis, de ehelyett teljesen magától értetődően, direkt alulhangsúlyozva bontja ki a témát. Bár Piroska nyomozásának minden egyes stációja remek, a lassú tempó és aluldramatizált stílus miatt biztos, hogy sok olyan néző lesz, aki menet közben elereszti a főhősnő kezét.Ha Pál Adrienn minden emlékező fejében mást jelent, akkor persze Piroska múltja is megkérdőjeleződik. De Kocsis nem hagy cserben minket: finom jeleket szór el, amikből felépíthetjük a Piroskánkat, és a film utolsó negyedében előrukkol egy nagy meglepetéssel is. Persze nem egy nagy csavarra kell gondolni, hanem újabb apró jelekre. Jelekre, amik azt mutatják, Piroskában valami megváltozott. Talán.Gábor Éva a Pál Adrienn című filmbenMuszáj még megemlíteni a film szép, tiszta vizuális világát. Kocsis és Fillenz Ádám operatőr sokat fejlődött a Friss levegő óta, mesteri, de a filmmel szerves egységben létező, nem hivalkodó beállításokkal dolgoznak; a Pál Adrienn úgy szép, hogy nem hívja fel erre külön a figyelmünket.