Szelíden tükröződő sorsok

Mundruczó Kornél 2008-ban a Deltával vett részt a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában, idén a Szelíd teremtés - A Frankenstein-tervvel versenyez, amelynek legelső vetítését ma este tartották a nemzetközi sajtó képviselői számára. A Mary Shelley Frankensteinje által ihletett film thriller, de amolyan Mundruczó-módra: az identitás és felelősség kérdéseit feszegető történetet súlyos sorsokat viselő arcokba kódolta a rendező.

Frecska Rudolf és Mundruczó Kornél

Halk fütty és óvatos taps fogadta Mundruczó filmjét Cannes-ban - olvasd el beszámolónkat az első vetítésről!

---------

A harmincöt éves Mundruczó Kornél már másodszor versenyez Cannes-ban: a Delta 2008-as szereplése és Fipresci-díja után most a Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv vesz részt a válogatásban. A filmet szerencsétlen módon az idén amúgy sem túl pezsgő fesztivál legvégére tették: a péntek esti sajtóvetítésen már kissé megcsappant létszámban vettek részt az újságírók (ami egyébként nem jelent mást, mint, hogy a karzat szélső szárnyai, ahonnan amúgy sem lehet túl jól látni, üresen maradtak), a vörös szőnyeges premier pedig csak szombaton késő este lesz majd.

A Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv logikus folytatása annak, amit Mundruczó eddig csinált: súlyos, félszeg, törtfényű vagy éppen belülről sugárzó arcokat költöztetett be egy házba, és hagyta, hogy életre keljenek. Mundruczó nem szereti a színészkedést és nem szeret instruálni, sorsokat válogat, amelyek aztán látszólag szinte önmaguktól bomlanak ki a kamera előtt. Előző filmjével, a Deltá-val, mondhatni könnyű dolga volt: nagyon egyszerű, tiszta történetet akart elmesélni, és talált egy olyan erős közeget, ami önmagában elmondta a felét. Szinte csak bele kellett helyeznie a két arcot, amit kiválasztott, és szerelmi története lélegezni kezdett. A Szelíd teremtés-ben nincs olyan megbízható mankója, mint a Duna-delta, mert arcait most egy sokkal kevésbé egzotikus helyre, egy lerobbant budapesti bérházba viszi be.

De ez a ház is erős közeg, és rögtön kölcsönhatásba lép a szereplőkkel, viszont a benne rejlő történet nem adja magát olyan evidensen, többet kell dolgoznunk rajta, hogy megfejtsük. Azért is nehezebb a dolgunk, mert nem csak két szereplőnk van, hanem egy egész család, sokféle viszonyulással, amelyeket nem annyira a kevés dialógusból, mint a szereplők arcáról olvasva kell kibogoznunk. A film ugyan sokkal cselekményesebb, mint a Delta, és működik thrillerként is, de igazából csak akkor tárul fel nekünk, ha hajlandók vagyunk mélyen belemászni Frecska Rudi szomorú homloka mögé, Monori Lili ráncaiba és Csíkos Kitty tiszta tekintetébe - akinek ehhez nincs türelme, annak nem filmje a Szelíd teremtés.

Frecska Rudolf és Csíkos Kitty a Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv-ben

A filmet Mary Shelley Frankenstein-je ihlette: a nevelőintézetben felnőtt fiú (Frecska Rudolf) vesz egy csokor temetői virágot és elmegy évek óta nem látott anyjához (Monori Lili). A házban a rendező (Mundruczó Kornél), aki történetesen a fiú apja, éppen szereplőválogatást tart, itt találkozik először apa és fia, akik nem igazán tudják, inkább csak megérzik, hogy összetartoznak. Az apa nem a fiát keresi, hanem - ahogy a kissé túlbeszélt, bár Mundruczó önironikus gesztusának is tekinthető nyitójelenetben elhangzik - a filmjébe egy olyan embert, akit "lehet nézni". Teremtő és teremtménye egy üvegajtón keresztül pillantják meg egymást - és ez a tükörmotívum még többször visszatér más szereplőkkel, egyértelműen jelezve, hogy a fiú nem csak apjának, hanem valamiképpen mindannyiuknak a tükörképe, felelőssége.

A fiú, mint tudjuk, szörnyeteg. Mundruczó nem keresi az okait, hogy miképpen lett azzá, rosszul lett teremtve, vagy később rontották el, hanem az apa mai felelősségvállalását helyezi a középpontba. Az apa tudja, hogy az egykor lerázott terhet ma fel kell vennie, hogy nem hagyhatja magára teremtményét, és a fiú minden tette az ő tette is. A szörny szerelmes lesz és a szörny gyilkol. Mundruczó a dráma teljes mellőzésével mutatja meg ennek törvényszerűségét és elkerülhetetlenségét, ezek a dolgok csak úgy bekövetkeznek, ami egyszerre meghökkentő és teljesen természetes.

Frecska Rudolf és Mundruczó Kornél a Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv-ben

Az arcok megdöbbentő erővel mesélnek. Frecska (aki számomra a film alapjául szolgáló színházi előadásban valahogy nem volt elég) mindenkivel nagyon szépen működik, Monori Lilivel közös jeleneteikben szinte tapintható a tompa feszültség, Csíkos Kittyvel pedig fájdalmasan gyönyörűek együtt. Csíkos önmagában is lenyűgöző jelenség, tiszta, szépséges arca belülről ragyog, egy konok őzike, és ha fizikailag nem is emlékeztetnek egymásra, habitusban nagyon hasonlít Mundruczó kedvenc színésznőjére, Tóth Orsira. És örömteli meglepetés, hogy Mundruczó is tud önmaga lenni a vásznon. Ugyanúgy hozza és felkínálja nekünk a saját sorsát, mint a többi szereplő, őszintesége igazolja döntését, hogy saját magára osztotta az apa szerepét. Amikor a film elején Monori Lilivel egy karácsonyfát igazgatnak, fantasztikus történeteket mesél az arca, és muszáj tisztelni azért, hogy vállalta, hogy még így is megmutatja nekünk önmagát.

Mundruczó és operatőre, Erdély Mátyás csodálatos vizuális világot teremtett az arcokban barangoláshoz. Anamorfikus lencsét használnak (azaz a legelterjedtebb 16:9 helyett 2,35:1 a képarány), amitől a látvány a beltéri jelenetekben sűrű, a külsőkben grandiózus. Játszanak a tükröződésekkel, az arcokon vonuló fényekkel, képeik minden eddiginél gondosabban kimunkáltnak tűnnek. A játékidő javát a házban töltjük, de a végén kijutunk egy inkább képzelt, mintsem valós Budapestbe, végül a hegyekbe. Ott pedig - mintha megint a deltában volnánk - ismét átveszi az irányítást a természet.