Nem az az ijesztő, amitől félünk

Nyolc évvel ezelőtt meglepetésként került a mozikba a Cloverfield, amelyben szörnyek lepték el New York városát. Az a film azért tudott akkorát ütni, mert senki nem tudott róla semmit. A producereknek most sikerült másodszor is megjátszani ugyanezt a trükköt: titokban folytatást csináltak a filmhez. A Cloverfield Lane 10 agyas, idegőrlő posztapokaliptikus thriller, amely túlszárnyalja az elődjét, egy új Ellen Ripley-t avat, és megajándékoz egy nagy formátumú John Goodman-alakítással.

Michelle (Mary Elizabeth Winstead) a stresszes helyzetekben mindig a könnyebbik utat választja, menekül a felelősség elől. Most épp egy válságba került kapcsolatból száll ki szélsebesen: jegygyűrűjét a közös lakásban hagyja, autóba száll, elhajt. Az országúton váratlanul telibe kapja egy platós kocsi, lesodródik az útról, elveszti az eszméletét.

Egy bunkerben tér magához - Mary Elizabeth Winstead a Cloverfield Lane 10 című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Amikor magához tér, egy bunkerben találja magát. Megmentője, Howard (John Goodman) hajmeresztő hírekről tájékoztatja: a világot valamiféle nukleáris vagy vegyi támadás érte, a levegő szennyezett, mindenki meghalt. Többé nem biztonságos a szabadban, Michelle-t sem engedheti ki az effajta katasztrófákra tervezett óvóhelyről. A saját érdekében. A bunkernek van még egy harmadik lakója: Emmett (John Gallagher Jr.), a csekély értelmű tanyasi srác.

A Cloverfield Lane 10-re úgy a legjobb beülni, ha az ember minél kevesebbet hallott a történetről; a fenti szinopszis nagyjából a film első tíz percét öleli fel.

A háromszereplős thriller feszültségét ugyanis a bizonytalanság teremti meg.

Howard szemlátomást nem teljesen százas, de vajon egy bogaras remete, aki „összeesküvés-elméletből fekete öves”, csak most véletlenül ráhibázott, vagy hátsó szándékok mozgatják? Hihetünk-e neki, vagy elhallgat valamit? És mi van, ha igazat mond, mégis veszélyes vele maradni a föld alatt?

Nem teljesen százas - John Goodman a Cloverfield Lane 10 című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Ha lehetőséget kapnék, hogy megváltoztassak egy dolgot a filmmel kapcsolatban, egyből lecserélném a címét. Érthető persze, hogy Dan Trachtenberg rendező, valamint J. J. Abrams producer miért nem hagyták meg a forgatás alatti Valencia munkacímet: jóval több embert lehet becsődíteni a mozikba, ha a film már a címében hivatkozik Matt Reeves 2008-as szenzációjára, a talált filmes Cloverfield-re, jelezve, hogy ha történetében nem is, de szellemiségében a folytatása, egyazon univerzumban játszódik mindkettő.

Elvégre manapság, a Marvel töretlen sikerszériáján felbuzdulva boldog-boldogtalan univerzumot épít – friss hír, hogy még az új Scooby Doo-t (S.C.O.O.B. címmel, tudják, mint a S.H.I.E.L.D.) is egy összefüggő Hanna–Barbera világegyetem nyitódarabjának szánják. A terv nyilván az, hogy kedvező fogadtatás esetén néhány évente, antológiaszerűen újabb Cloverfield-fejezetek kerüljenek a mozikba. Így viszont a rejtélyközpontú sztori sava-borsa sérül, hiszen maga a cím spoilerezi el a film egyik nagy kérdését.

Mi a franc van ott? - John Goodman, Mary Elizabeth Winstead és John Gallagher Jr. a Cloverfield Lane 10 című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Szerencsére így is marad azért elég aggasztó kétely, amelyen Michelle-lel együtt rágódhatunk, és a szűk térbe szorulva, Howard fenyegető jelenlétének köszönhetően klausztrofób atmoszféra telepszik a filmre. Nem kell persze olyan mértékű nyomasztásra számítani, mint A szoba esetében, a feszes, átgondolt forgatókönyv, amelyen többek között a véres-verejtékes Whiplash író-rendezője, Damien Chazelle is dolgozott, elsősorban a szórakoztatást tűzi ki célul. Az élet-halál krízisek mellett simán megfér egy vidám betétdalra komponált puzzle-kirakós montázs.

Az is a forgatókönyv nagy érdeme, hogy egyenlő figyelemben részesül mindhárom bunkerlakó, megvannak a saját céljaik, vágyaik, egyszerű, ám jól kidolgozott karakterívük. A főszereplő egyértelműen Michelle, egy eszes, találékony, talpraesett hősnő, és Winsteadet, a megelevenedett lencsibabát máris felírhatjuk olyan újkori akciósztárok mellé, mint Emily Blunt vagy Charlize Theron, akik a tökösség mellett érzelmi árnyaltságot is bőséggel visznek a szerepeikbe.

Vigyázzál magadra, fiam! - John Gallagher Jr., Mary Elizabeth Winstead és John Goodman a Cloverfield Lane 10 című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Mellette Gallagher Jr. sem sikkad el, csendes, introvertált játékával nemcsak a figura mulyaságát, hanem eredendő jóravalóságát is kidomborítja. A film kulcsát azonban Howard adja, vele teljesedik ki ez az alkalmi diszfunkcionális család, az ő figuráján keresztül fogalmazódik meg a paternalista férfimodell kritikája. Uralkodni akar a védelmébe fogadott Michelle fölött, mint egy szigorú atya vagy hatalmaskodó férj,

leosztja a tradicionális nemi szerepeket, és amint belerondít valami az elképzelt idillbe, előtörnek belőle a frusztrációk.

Goodman egy dühös ember portréját rajzolja meg, akinek meggyőződése, hogy mindenkinek az az érdeke, ha aláveti magát az akaratának, sőt, hálával tartoznak az áldozatos munkájáért. Míg a Cloverfield a szeptember 11-ei terrortámadásokra reflektált a katasztrófafilm műfaján belül, a Cloverfield Lane 10 a rejtélyek és az Alkonyzóná-s körítés nyújtotta izgalmakon felül a családon belüli erőszak metaforájának is tekinthető: a terror alatt nyögő hozzátartozók tojáshéjon lépkednek a hirtelen haragú családfő körül.

A paternalista férfimodell kritikája - John Goodman és Mary Elizabeth Winstead a Cloverfield Lane 10 című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A magabiztosan építkező, lényegre törő történet a fináléval aztán megbicsaklik. Olyan, mintha a stílusidegen jelenetsort utólag ragasztottak volna az okos karakterdrámához, és ugyan beteljesíti a főszereplő sorsát, ám eszközeit tekintve közhelyesebb, butább blockbuster megoldásokat alkalmaz.

Ott volt az a fránya cím, annak meg kellett felelni.

A záróakkord szerencsére helyrebillenti a filmet, így érdemben nem csökken a Cloverfield Lane 10 élvezeti értéke, csak egy kicsit hagy rossz szájízt. Pusztán azért sem haragudhatok a franchise-építés miatt, mert különben alighanem elkerülte volna a magyar mozikat, talán csak a Titanic Fesztivál tűzné műsorára, mint a hasonszőrű Ex Machiná-t vagy a The Witch-et. És akár még úgy is felfoghatjuk, hogy ez az okos kis zsánerfilm trójai falónak használta az uralkodó hollywoodi trendeket, és kijátszotta a rendszert. Ügyes.