Éneklő állatokat nézni oltári jó móka
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Ki hinné, hogy egy tehetségkutatóról szóló történet érdekes lehet, amikor a tévében is nemhogy unalmas, de már irritáló műsorokra futja ebben a műfajban? Az Énekelj!-nek sikerült: az első perctől az utolsóig kirobbanóan frissnek és energikusnak tűnik az, amit valójában már ezerszer láttunk. Megint itt egy mese, amit nyugodt szívvel ajánlunk mindenkinek – megnevettet, megríkat, és megmelengeti a szívünk.
Ez az év animációban erős volt, rögtön fel tudnánk sorolni vagy öt idei rajzfilmet, amik viccesek, szórakoztatóak, miközben nem bárgyúk. Az év végére kaptunk még egy utolsót. Az Énekelj!-ben minden stimmel, pedig – láthatjuk – ehhez nem is feltétlenül kell feltalálni a spanyolviaszt. Bőven elég a meglévő sémákkal ügyesen zsonglőrködni, hogy mégse tűnjön lerágott csontnak a film.
Ki hinné, hogy egy énekes tehetségkutatóról szóló történet még érdekes lehet 2016-ban? Ki akarna látni főhősként egy ZS kategóriás színházi öreg rókát (elnézést, koalát), akiben a tehetség sosem, csak a dilettáns lelkesültség munkált? Ki akarja újra végighallgatni a lejárt lemezt a nagycsaládos anyáról, a kisebbségi bűnöző fiáról, a túlsúlyos kamaszlányról vagy az elhagyott szerelmesről, akikről kiderül, hogy arany van a torkukban? És ki akarná látni, ahogy a mellőzöttségbe és önimádatba merevedett díva szíve meglágyul, amint csillogó tehetséggel találja magát szemben? Én, én, én! Akárhányszor meg tudnám nézni.
Az Énekelj! az a film, amit nem érdemes kritikusi szemmel szétcincálni, már csak azért sem, mert az ember nem tud kritikus maradni a moziszékben. Képtelenség nem imádni a főhősét, Buster Moont (Nagy Ervin), aki legyen bár egy ízlés és tálentum nélküli színháztulajdonos (valójában csak egy örök rajongó), de azt a szenvedélyt és odaadást testesíti meg, ami minden színházzal és filmmel foglalkozó embert erre a pályára sodor – legyen belőle aztán sztár vagy épp kritikus.
És ha maga a figura jócskán ismerősnek tűnik is, az valódi innováció, hogy nem egy Danny DeVito-szerű figura kölcsönzi a hangját (aki tette volna ezt húsz-harminc évvel ezelőtt), hanem egy olyan jóképű, dinamikus férfi, mint Matthew McConaughey, vagy a magyar változatban Nagy Ervin. És persze ők is hibátlanul megoldják, nem először bizonyítva, hogy egy szép férfiban is ott lehet a szabálytalan karakter.
Buster Moon tehát kitalálja, hogy csődbe ment színháza számára az utolsó mentőöv egy tehetségkutató lenne, és bájosan szétszórt titkárnője közreműködésével sikerül is olyan csábító főnyereményt ígérni, hogy tódulnak a pályázók a meghirdetett válogatásra. De álljunk meg egy szóra ennél az idős titkárnőnél, az üvegszemű kaméleonnál, akit az angol változatban – nem véletlenül – a film írója és rendezője, Garth Jennings szinkronizált, a magyar változatban pedig Esztergályos Cecília kölcsönöz neki csöppet sem harsány magyar hangot.
Miss Crawley figurája egyszerűen telitalálat, a film szíve és lelke, nincs az a jelenet, amiben ne melengetné meg a bensőnket, miközben a legnagyobb kacajokat is neki köszönhetjük. Ahogy Buster Moon, úgy ő is ismerős lehet ezer és egy korábbi hollywoodi filmből és sorozatból, de most sikerült ennek az ősi komikus figurának olyan esszenciáját megalkotni, amiben
minden csúcsra van járatva, de tökéletes arányérzékkel.
Az énekesválogatás pedig egy olyan fenomenális klip, amit akár órákig is képesek lennénk elnézni, annyi eredeti és mulatságos karaktert sikerült hozzá kitalálni, annyi szenzációs táncot, mozgást, gesztust villant fel, és mindben annyira könnyű valódi emberi karakterekre ismerni. Itt máris meg kell említenünk a film vágóját, Gregory Perlert, aki nem véletlenül szerepel a stáblista egyik legelőkelőbb helyén: ő diktálja azt a tempót, ami sosem hagyja a történetet lankadni, ami mindennek megadja a maga idejét, de soha egy tizedmásodperccel sem többet. Zseniális munka.
Szóval sajnos hamar véget ér a válogatás, és megtaláljuk a főszereplőket, akik persze egytől egyig hús-vér, eleven figurák egyéniséggel, sorssal, kihívásokkal, és akik mellett még mindig van idő megismerni vicces mellékalakokat is. De nem áruljuk el a teljes sztorit, egyrészt felesleges is lenne, hiszen nem ez a lényeg, másrészt úgyis könnyű kitalálni.
Amit viszont nem könnyű kitalálni (immár alkotóként), azok az apró részletek, amikben – mint tudjuk – az ördög rejlik. Hogy hogyan oldja meg a nagycsaládos anyuka, hogy adhasson egy esélyt az álmainak, de ennek a gyerekek és a férj se lássák kárát. (És hogy ez mennyit elmond a hagyományos szerepmodellekről...) De az is, ahogyan később becsődöl a mesteri terve.
Vagy ahogyan egy túlszerető család viselkedik, amely őstehetséget melenget a keblén, ám az épp a túlcsorduló elfogultságtól válik képtelenné arra, hogy ország-világ előtt szerepeljen. Vagy milyen, amikor a zord gorilla apából előtör a szeretet. Vagy amikor valaki őrjítően arrogáns és nagyképű, de a tehetsége előtt mégis muszáj meghajolni. De az abszolút kedvencem, ahogyan a színházát és jövőjét vesztett koala kétségbeesésében autómosásra adja a fejét. Abban a sikálásban minden benne van. Megannyi zseniális ötlet és briliáns kivitelezés.
Az Énekelj! tankönyvi példája lehetne annak, hogyan kell egy családi filmet halálosan komolyan venni, és a legelszántabb igényességgel készíteni. Semmi butítás, semmi maszatolás, mindennek logikusnak, érthetőnek, érvényesnek és hitelesnek kell lennie, és ez nem akadálya annak, hogy nevessünk rajta, hanem éppen előfeltétele. Mert csak így lehet valami egyformán élvezet a kisgyerektől a nagyszülőkig bármely korosztálynak.
Külön boldogság látni (illetve hallani), hogy a magyar szinkron is ebben a szellemben készült. Soha egyetlen pillanatra sem érezni disszonanciát a magyar hangok és az eredeti énekhangok között (szerencse, hogy az utóbbit meghagyták), olyan finoman úsznak át egymásba, mintha ugyanaz szólaltatná meg őket.
És minden karakter mögött valódi színészi teljesítmény áll: a már korábban említettek mellett Tasnádi Bence, Csőre Gábor, Zsigmond Tamara, Tordai Teri, Rába Roland, Bognár Gyöngyvér, Igó Éva, Debreczeny Csaba, Schneider Zoltán, Mészáros Máté és Gubik Petra kiváló munkája, amit Speier Dávid szövege és Tabák Kata szinkronrendezése tesz teljessé.
Nem sok film kerül a mozikba, amit mindenkinek meleg szívvel ajánlhatunk, mert nem függ sem kortól, sem nemtől, sem érdeklődéstől vagy ízléstől – de az Énekelj! ilyen. Tény, hogy nagyon amerikai (pedig egy angol írta és rendezte), de abból a legjobb fajta: a hollywoodi álomipar csúcsterméke. Melegszívű, fergeteges humorú, látványos mese, aminek képtelenség ellenállni.