Van valami jó film a moziban?

Moziba szeretne menni, de nem tudja, mire üljön be? Segítünk! Natalie Portman hipnotizálja a közönségét John F. Kennedy özvegyeként, Lego Batman az összes többi szuperhősnél gyorsabbn szórja a poénokat. Aki ínyencfalatra vágyik, az a Finn Filmnapok vetítései között kutakodjon.

Lego Batman - A film (The LEGO Batman Movie)

A 2014 februárjában bemutatott A Lego kaland az év egyik legkellemesebb meglepetésének bizonyult. A beképzelt és nagypofájú Lego Batman annyira bejött a közönségnek, hogy most egy saját filmet kapott. A kockahős kalandja ugyan nem üt akkorát, mint az elődje, de még így is a legjobb szuperhősfilm, amit a Warner az utóbbi években lerakott az asztalra, az egy percre jutó poénok számában pedig letarolja a teljes mezőnyt. Az írók könnyed és vidám agymenést kerekítettek egy meglehetőse komor férfi életéből, aki elszigetelve él és csak álarcban érzi jól magát.

Jackie

Mindenki tudja, miket vitt véghez John Fitzgerald Kennedy, de azt talán már kevesebben, hogy a meggyilkolt amerikai elnök örökségét a felesége fektette le. A Jackie szokatlan életrajzi film, amiből nemcsak erről tudhatunk meg többet, hanem az özvegy gyászát is átélhetjük. Nehéz, nyomasztó, de hipnotikus erejű múltidézés, Natalie Portman tökéletesen megkonstruált alakítása, bámulatos átlényegülése minden hozsannát megérdemel.

Finn Filmnapok

Az elmúlt egy-két év finn filmjeit térképezheti fel az, aki a hétvégén ellátogat a budapesti Toldi moziba. A Feloldozás és A bába is egyaránt súlyos drámának ígérkezik: az előbbiben a szülészetre igyekvő házaspár elüt egy állatot, de az is lehet, hogy egy embert, az utóbbiban egy lappföldi bába és egy finn származású német tiszt szeret egymásba a 2. világháború idején. Aki valami könnyedebbre vágyik, az a Lovemilla című, szerelemről, robotokról és body buildingről szóló vígjátékra váltson jegyet. A Filmnapok teljes programját itt böngészheti át.

Az alapító (The Founder)

Már megint egy eredettörténet, szinte halljuk is, ahogy ásítással reagál erre az olvasók jelentős része. Pedig most egy érdekes és tanulságos sztorit ástak elő Hollywoodban. Az alapító-ban a McDonald’s kezdeti éveiről hullik le a fátyol, kiderül, hogyan forradalmasította a vendéglátóipart egy testvérpár, majd hogyan vált a családi vállalkozás néhány év leforgása alatt országos hálózattá. A lelőhetetlenül pörgő Michael Keaton alakítása az átlagos hollywoodi munkák fölé emeli a filmet.

Mi ez a cirkusz?

A Recirquel cirkuszi társulatról szóló magyar dokumentumfilm akkor a legjobb, amikor a fiatal akrobatákra koncentrál, megismerhetjük néhányukat és kicsit a hátterüket is. Szinte mindegyikük életében van valami izgalmas vagy drámai, kivétel nélkül mindannyian kulturáltak, érzékenyek, szimpatikusak, miközben felnőttek a szerepükhöz, felfedték életük terheit, traumáit is. A film legerősebb része az, amelyik a társulat bombázójának, Veress Zsanettnek és az idős mentorának a gyönyörűen bizarr kapcsolatáról szól.

Nyomás utána! (Nati con la camicia)

Új hónapba léptünk, ez azt jelenti, hogy egy újabb film kerül újból a mozikba Bud Spencer és Terence Hill párosától. A Nyomás utána! a kémfilmeket parodizálja ki szellemes módon, James Bond alighanem szívrohamot kapna a páros módszereit látva. Gazdag texasinak álcázzák magukat, így most a csicsás öltözeteik legalább olyan mókásak, mint az aranyköpéseik. "Kár érte, kiváló ügynök volt" - ez az egyik legtöbbször idézet mondat a páros életművéből, de az utánfutón Miamiba vitt tehénen is mindig nevetek, nem számít, hanyadszorra látom.

A számolás joga (Hidden Figures)

Hollywoodban olyan fantasztikus sztorira bukkantak, aminél csak az volt a kérdés: sikerül-e nem elrontani. Igazi hősökre találtak, akik sosem hivalkodtak a tetteikkel, ezért is maradhatott ötven évig “titokban” a faji szegregáció ellenére a NASA űrprogramjában fontos szerepet betöltő afroamerikai nők története. Bár kicsit túlbuzgó módon akarja bemutatni, és azonnal mennybe is emelni a három főszereplőt, de tulajdonképpen a legjobbkor készült el és került moziba Amerikában, mert újra nagyon fontos lett a filmben bemutatott nemes eszmékre emlékeztetni a tömegeket.

Ez csak a világ vége (Juste la fin du monde)

Xavier Dolan új filmje nem mindenkinek, inkább csak a legelvetemültebb ínyenceknek való: azoknak, akik hajlandóak kitenni magukat egy fullasztó atmoszférájú, erősen stilizált, gyötrelmes történetnek, amiből a végére a főszereplővel együtt mi is fejvesztve menekülnünk.

Egy jól ismert alaphelyzetből (a tékozló fiú hazatéréséből) Franciaország legjobb színészei hozzák ki a maximumot, csúcsra járatva színészi palettájuk összes árnyalatát. Mindezt azért, hogy szinte a zsigereinkig hatoljon az érzés: mit képes művelni velünk a család, és hogyan tesszük tönkre a hozzánk legközelebb állók életét. Ez sem új téma, de ilyen érzéki módon feldolgozva, a lúdbőrözésig fokozva talán még sosem láttuk.

Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti)

Annyira egyszerű és hétköznapi kérdésfelvetésből bomlik ki a történet, hogy az már szinte zseniális: mi lenne, ha egyszer bepillanthatnánk egymás mobiljába? Mi derülne ki rólunk, amit rejtegetünk még a hozzánk legközelebb álló emberek elől is? A film főszereplői harmincas, negyvenes középosztálybeli párok, akik rendszeresen összejárnak vacsorázni, és az egyik ilyen alkalommal - amikor a beszélgetést megzavarja egy beérkező hívás -, kitalálják, hogy mindenki tegye ki az asztalra a mobilját, és minden további hívás, SMS, e-mail vagy chat-üzenet váljon közkinccsé.

Vannak, akik csak egy jó mókát látnak benne, mások azonnal berezelnek, de felvállalni azt, hogy elutasítják a játékot, egyet jelentene azzal, hogy titkolnivalójuk akad, ezért ők is kénytelenek részt venni. Lassan, de biztosan egyre nagyobb drámák bontakoznak ki előttünk, de szerencsére sosem úgy, ahogy előre borítékolnánk, míg végül azok is lelepleződnek, akik a legmagabiztosabbak voltak. Ez a film ma mindenkit érint, és mindenkihez szól, mert miközben nevetünk vagy izgulunk, kinek ne jutna eszébe az a nyomasztó gondolat, hogy vajon ugyanez a játék milyen eredményre vezetne a saját társaságában.

Mártírok ((M)ucsenyik)

Régen, ha ki akartunk bújni a suliba menetel alól, elég volt egy lázmérőt tenni a radiátorra, és betegséget színlelni. A Mártírok tizenéves főhőse rendhagyóbb eszközhöz folyamodik, és radikális keresztény nézetekkel bomlasztja szét az iskolája mikrokozmoszát. Ez az orosz import kemény, provokatív darab, nem kínál egyszerű válaszokat arra a kérdésre, hogy mitől lesz valakiből fundamentalista. Riasztó példázat, amely nem a szereplői mozgatórugóinak feltárásában érdekelt, hanem abban, hogy egy kegyetlen tablóképet alkosson.

Őrült boldogság (La pazza gioia)

Az Őrült boldogság-ban öngyilkossági kísérlet, tragédia, válás, depresszió, és mégis olyan elementáris boldogságbombaként működik, amiért így a fagyos tél kellős közepén különösen hálásak lehetünk. Egy olasz Thelma és Louise ez, amelyben két öntörvényű nő száguld végig a napfényes Toszkánán, le a viareggiói strandokig.

Ami miatt viszont tényleg kihagyhatatlan ez a film, az Valeria Bruni Tedeschi alakítása. Adja a színésznő a nagyszájú, belevaló, dilis olasz nőci karikatúráját, és ennek minden perce iszonyú szórakoztató, de a teátrális gesztusok mögött mindig ott van az a nő is, aki már nem egy karikatúra, hanem megrázóan igazi.

A vörös teknős (La tortue rouge)

Michaël Dudok de Wit valami csodálatosat alkotott első nagyjátékfilmjével: egy olyan örökérvényű mesét, amiben bár egy szó sem hangzik el, mégis többet mond életről, halálról, és a természettel meg a sorsunkkal való kibékülésről, mint a legtöbb animációs film. Nincsenek benne nagy akciójelenetek vagy térdcsapkodós viccek, csak egy hajótörött férfi, aki egy lakatlan szigeten kénytelen leélni az életét, a végeredmény mégis ámulatba ejtően gyönyörű.

A legendás Ghibli Stúdió égisze alatt készült, részben kecskeméti animátorok munkáját dicsérő rajzfilm frappáns, tömör és sallangmentes, mint egy tökéletes haiku, ráadásul a magyar animáció első számú exportcikkévé előlépő Bucsi Réka újfent szürreális és megint csak zseniális kisfilmje, a LOVE kíséri a mozikban.

A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge)

Mel Gibson rendezői visszatérése zsigeri erővel dolgozza fel Desmond Doss igaz történetét, aki több tucat bajtársát mentette meg a második világháború csendes-óceáni hadszínterén úgy, hogy lelkiismereti okokból nem volt hajlandó fegyvert fogni. Gibson ezerszer jobb akciórendező, mint amilyen lélekbúvár, ezért hiába tett meg főhősnek egy pacifistát, a Hacksaw-gerincnél játszódó, embertelen ütközet lett a film erőssége.

A három nagyszabású csatajelenet válogatott borzalmakkal szolgál, Gibson maradéktalanul kiélheti a kreativitását, a mészárlás iránti vonzalmát. Egyszerre banális, ugyanakkor hiteles; erősen túlzó, ugyanakkor hatásos film A fegyvertelen katona. Ha arra vágyik, hogy egy film kiszakítsa a hétköznapokból, és csurig töltse boldogsággal, ne keresgéljen tovább.

Kaliforniai álom (La La Land)

A Kaliforniai álom olyan, mintha túladagolnánk magunkat bejglivel és szaloncukorral, de mégsem csapnánk el a gyomrunkat: varázslatos, tarkabarka musical, szellemes dalszövegekkel, bámulatos táncjelenetekkel, nagy adag melankóliával, valamint Ryan Gosling és Emma Stone eszményi párosával. A cinizmust kéretik otthon hagyni. A magyar nézők egyből rákattantak a musicalre: nem hittük volna, de a tavalyi három Ryan Gosling-film közül ez kezdett a legjobban a mozikban, A nagy dobás-t és a Rendes fickók-at is felülmúlta nézőszámban.

Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet (Rogue One: A Star Wars Story)

A Zsivány Egyes olyan Star Wars-történetet mesél el, aminek tudjuk a végét: a lázadók egy hírszerző csoportja megkaparintja a Birodalom csodafegyverének tervrajzait. Az odáig vezető út nem kifogástalan: nehezen indul, itt-ott döcög. De a rokonszenves szereplők, a sötétebb tónus, a Star Wars politikai földrajzának árnyalása, illetve a fenomenális finálé messzemenőkig ellensúlyozza a film dramaturgiai egyenetlenségeit. A filmvégi nagyjelenettől minden rajongó repesni fog a gyönyörűségtől.

Soul Exodus

Lélekemelő élményben lesz része annak, aki beül Bereczki Csaba útifilmjére, a Soul Exodus-ra, ami egy amerikai klezmeregyüttes fordított vándorlását követi nyomon a tengerentúlról Kelet-Európába. A The Brothers Nazaroff tagjai nemcsak végigzenélik, de végig is dumálják az utazást Montréaltól New Yorkon, Berlinen és Párizson át Budapest érintésével a Moldováig, de mindkettőt olyan felszabadultan és magas fokon művelik, hogy éppolyan öröm hallgatni a dallamaikat, mint a sztorikat és a filozofálgatást. Egy gondolatokkal felturbózott energiabomba ez a film.

Vaiana (Moana)

A Vaiana tökéletes családi moziélmény: a szülők egy mozijegy áráért úgy érezhetik, mintha egy trópusi hajóútra fizettek volna be, mely során az idegenvezető megismerteti őket a csendes-óceáni kultúrával, mitológiával, a gyerekek pedig egy ostoba csirke és egy hetvenkedő félisten csínytevésein nevethetnek. A talpraesett hősnőt, akit a Disney újító szándékkal teremtett meg, mindenki a szívébe fogja zárni, és a Jégvarázs zenéjét is kicserélhetjük végre a lejátszóban.

#Sohavégetnemérős

Szeretne visszarepülni novemberből a nyárba? Az sem baj, ha nem szíveli a Wellhellót, a zenekar dalaira épülő zenés játékfilmben ugyanis a jobbára ismeretlen, de rendkívül tehetséges színészek, a tetszetős fényképezés és a könnyed hangulat viszi a prímet. A vágy, hogy legyen már végre valakink, gyakran sodorja kényelmetlen, néha egyenesen ciki helyzetekbe a szereplőket, ezekből sokat is látunk, félresikerült Tinder-randit, levakarhatatlan bájgúnárt, de a film legfőbb jellemzője ennek ellenére a gondtalanság és a felszabadultság. Garantáltan jókedvre fogja deríteni a #Sohavégetnemérős.

Én, Daniel Blake (I, Daniel Blake)

A nyolcvanéves Ken Loach egy meglepően lendületes, szenvedélyes és felkavaró filmet tett le az asztalra. Főhőse egy idős férfi, aki egy szívroham után próbálja leszázalékoltatni magát, de a hivatali útvesztők lehetetlenné teszik, hogy kikerüljön a spirálból, ahova a munkája elvesztése miatt került. A cannes-i fesztivál fődíjával jutalmazott Én, Daniel Blake egy kifejezetten szórakoztató és humanista kiáltvány a túlburjánzó bürokrácia és a társadalmunkat megbénító közöny ellen.

A szobalány (Ah-ga-ssi)

A zseniális Oldboy rendezője egy gonosz viccként értelmezhető hollywoodi kitérő (Vonzások) után visszatért hazájába, Dél-Koreába, és egy eposzi hosszúságú, bámulatos látványvilágú ódát intézett a szerelem felszabadító erejéhez, mindezt azonban egy csavaros szélhámosfilmbe csomagolta, így sokáig csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy ki mit akar itt valójában. A szobalány után már az erotika egyik lehetséges csúcsaként fog tekinteni a fogreszelésre.

Ernelláék Farkaséknál

Hajdu Szabolcs egy intim kamaradarabbal jelentkezett, melyben a mindennapi vergődéseink sűrűsödnek össze, azzal a megnyugtató felismeréssel, hogy úgy élünk, ahogy mások is, nincs ebben semmi tragédia. A színész-rendező fantáziája határtalan, mégsem veszíti el a kapcsolatot a földdel, sőt, ismét bizonyosodik, hogy az emberi játszmák egyik legpontosabb ismerője és tolmácsa.

Török-Illyés Orsolya fáradt és kétkedő, Szabó Domokos félelmetes a komplexusaival és korlátoltságával, Tankó Erika Garcia Lorca nőalakjait idézi erdélyi dialektusban, Hajdú Lujza ártatlan és lírai, Hajdú Zsiga pedig olyan vásott és eleven, amilyet magyar filmben ritkán látni. Házasságban, családban élni senkinek sem könnyű – ennek az életnek a folytatásához ad lelkesedést és hitet Hajdu Karlovy Vary-nyertes alkotása.

A számolás joga, a Teljesen idegenek, az Ez csak a világ vége, az Énekelj! és az Ernelláék Farkaséknál-ról Gyárfás Dorka, a Kaliforniai álom-ról, a Mártírok-ról, a Zsivány Egyes-ről és a Jackie-ről Huszár András, az Életem cukkiniként című filmről és az Őrült boldogság-ról Papp Eszter, A vörös teknős-ről Soós Tamás, a Balerináról Tasnádi Kata, a Lego Batman - a film-ről Birkás Pétter írta az ajánlót.