Berlinale: Elcsábít az antihősnő

Noha a Berlinale idei versenyprogramjában számos meglepő választással találkozhatunk (sejtelmünk sincs például hogyan kerülhetett be a tegnap látott Black Ice című zavaros finn családi dráma), ami azt sejteti, hogy a német szemle egyre nehezebben tudja tartani a lépést a cannes-i vagy a velencei fesztiválokkal, afelől senkinek nem volt kétsége, hogy Erick Zonca új filmje a pár nagy durranás egyike lesz. Zonca 10 évvel ezelőtti remekműve (Élet, amiről az angyalok álmodnak) magasra tette a mércét, és izgatottan vártuk, hogy mi sül ki öt évig készült, angol nyelvű bemutatkozásából. A rendező megígérte a sajtótájékoztatón, hogy legközelebb gyorsabb lesz, és a road movie, az erkölcsi dráma, és a fekete komédia magabiztos egyvelegeként működő filmje, a Julia láttán máris érdemes reménykedni, hogy betartja ígéretét (főleg ha legközelebb is Tilda Swinton lesz a főszereplőnője, amint azt a Hollywood Reporternek nyilatkozta).Tilda Swinton a Julia című filmbenBeletelik pár percbe, amíg az ember szeme megszokja a mindig arisztokratikus kisugárzású Tilda Swinton látványát közönséges, túlfűtött alkoholista kokottként, de utána nincs más választásunk, mint vele tartani. Zonca filmje ugyanis címéhez hűen nem kíván másra koncentrálni, Julia karaktere pedig köszöni, nem kér a szimpátiánkból. Swinton lubickol a szerepben és annak ellenére, hogy elsőre nem tűnik egy logikus választásnak, mégis az az érzése az embernek, hogy senki más nem tudná jobban eljátszani (elsőként Julianne Moore-ral próbáltak megegyezni a készítők) a delíriumos reggeleken tétova zsiráfként imbolygó antihősnőt, akinek rossz döntéseit rendre még rosszabbak követik. Egy meglehetősen brutális gyermekrablás köré összpontosuló képtelen tervét úgy viszi véghez, hogy saját önző céljait egy percre sem veszíti szem elől, és bárkin, bármin végigtrappol pár bátorító korty után.Erick Zonca és Tilda Swinton a Julia sajtótájékoztatója előttSwinton szerint Zonca egy zoológus szemeivel látja hőseit és Julia egy olyan faj, amilyenhez hasonlót mindenki ismer. Ha más nem, a moziból: John Cassavetes Gloria-ja bevallott inspiráció, de az hamisan terjedt el, hogy remake-nek (ami egyébként volt már 99-ben a rettenetesen affektáló Sharon Stone-nal) indult volna a projekt. Alapvető különbség mindenesetre, hogy Juliában az anyai ösztönök szikrái jóval később izzanak fel mint az egy amerikai filmben elvárható. Emiatt, valamint, hogy a rendező morálisan igencsak vitatható cselt alkalmaz (miszerint muszáj izgulni a főhősnőért, hiába egyértelműen rossz ember) nem lesz könnyű dolga a filmnek hivatalos forgalmazásban. Egy fontosabb Berlinale-díj - a rendezőnek vagy a főszereplőnek - sokat segíthetne.* * *Varga Ferenc megjegyzése: Sajnos az idei berlini filmfesztiválról nem fogunk tudni felpakolni általunk készített, szétvakuzott, pirosszemű, félhomályos paparazzifotókat a híres emberekről, ugyanis szigorítottak a szabályokon és a sajtótájékoztatók végén mezei újságíróknak már nem szabad kattogtatni. Itt van még ez a négy kép, amit Tilda Swintonról csináltam, mielőtt felszólítottak, hogy ha még egyszer megpróbálok fotózni, akkor elveszik a sajtókártyámat. (Ha rájuk kattintasz, nagyban megnyílnak)