Velence: Kis szürke férfiak intrikái

A velencei filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Tinker, Tailor, Soldier, Spy című nagyszabású Le Carré-adaptáció (a regény magyarul Árulás címen jelent meg) egy pazarul kivitelezett, komótosan hömpölygő kémdráma, amely annak ellenére is tartogat izgalmakat, hogy a játékidő nagy részében szürke öltönyös, meglett férfiak beszélgetnek dohos szobákban. A Gary Oldman és Colin Firth nevével fémjelzett elsőrangú szereplőgárdáról pedig csakis a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni.

A Tinker, Tailor, Soldier, Spy filmverziójával kapcsolatban már többször megemlítettük, hogy a cselekmény egy része Magyarországon játszódik (az eredeti regényben Csehszlovákia szerepelt). Mindjárt a második jelenetben ismerős kép tárul a szemünk elé: a Halászbástya tornyából néz le a kamera a Parlament környékére. Rögtön ezután egy civilruhás magyar katonatisztet (Mucsi Zoltán) és Jim Prideaux (Mark Strong) brit titkosszolgálati ügynököt mutatják felváltva, amint közös találkájukra igyekeznek a pesti utcákon. A Párizsi Udvar egyik kávézójában ülnek végül egy asztalhoz, Mucsi pörköltről és gulyáslevesről tart kiselőadást, Strong tört magyarsággal válaszolgat, a pult mögött Kálloy Molnár Péter tüsténkedik, és nem sokkal később Csuja Imre testének összetéveszthetetlen kontúrjait véljük felfedezni a háttérben. A találka nem a tervek szerint alakul, lövések dördülnek el, és az akció kudarca miatt az MI6 két legmagasabb rangú tisztje kénytelen lesz idő előtt nyugdíjba vonulni.

Mark Strong a Tinker, Tailor, Soldier, Spy-ban

Ez a budapesti incidens csak előzmény, a film igazi története akkor indul be, amikor George Smiley (Gary Oldman), az egyik elbocsátott ügynök megbízást kap, hogy találja meg a szervezetben azt az embert, aki szigorúan bizalmas információkkal látja el az oroszokat. Smiley elkezd nyomozni, a gyanúsítottak listáján négy korábbi közvetlen munkatársa szerepel: a nyomulós savanyabéla Percy Alleline (Toby Jones), a pávázó nőcsábász Bill Haydon (Colin Firth), a csendes profi Roy Bland (Ciarán Hinds), valamint egy Toby Esterhase (David Dencik) nevű magyar emigráns.

Aki eddig úgy gondolta, hogy egy brit titkosügynök csakis olyan szívdöglesztő lehet, mint James Bond, annak kissé illúzióromboló lesz, hogy ezek a megfáradt ábrázatú férfiak a kopott öltönyükben leginkább egy lepukkant szakközépiskola tanári karára emlékeztetnek.

Gary Oldman a Tinker, Tailor, Soldier, Spy-ban

A Tinker, Tailor, Soldier, Spy-film azzal a hendikeppel indult, hogy a hetvenes évek végén már készült a regényből egy BBC-s minisorozat, amely a rajongók szemében tökéletesnek számít. Felülmúlni ezt sorozatot lehetetlen vállalkozásnak tűnt, azonban egy tekintetben biztosan sikerült túlszárnyalni az őrülten népszerű elődöt, és ez a film lenyűgöző látványvilága. A Lenin-maszkos télapót és orosz himnuszt éneklő titkosszolgákat is felvonultató karácsonyi irodai buli például annyira részletgazdag, hogy az ember legszívesebben megnyomná a pause gombot, és percekig elmerengene a képen, valamint azt a döbbenetes beállítást is muszáj a vásznon látni, amelyben Ricky Tarr (Tom Hardy) a szemközti házból figyeli, ahogy egy nő házasságtörésen kapja a férjét. (Szerencsére a magyar nézők sem maradnak majd ki ezekből az örömökből, ugyanis a rémhírek dacára a filmet igenis vetíteni fogják a magyar mozik.)

A kidolgozott látvány mellett a film másik nagy erőssége a szereplőgárda: a legutolsó mellékszerepekben is elképesztően erős brit színészeket láthatunk. Mivel Le Carré eleve "kis szürke férfiak"-ként mutatta be a titkosszolgálat embereit a könyvben, így érthető módon a legtöbb alakítás nagyon visszafogott, szűk regiszterben mozog. Például Gary Oldman, akit harsányabb alakításairól (Leon, a profi, Drakula, Az ötödik elem) ismertünk a múltban, itt monoton hangon beszél, és a mosoly árnyéka sem suhan át az arcán. Mégis amikor a feleségéről kérdezik, egy apró hangsúlyból világosan érződik, hogy halálosan bosszantja a téma. Csak két embernek színesebb a karaktere: Colin Firth kapta a legjobb dumákat, Tom Hardy (Bronson, Eredet) pedig az egyetlen figura a filmben, aki sírhat és dühönghet.

Colin Firth a Tinker, Tailor, Soldier, Spy-ban

Mivel a film a férfiak világában játszódik, csak két női szereplőről tudunk beszámolni. Az egyikük Kathy Burke, aki megkapta a film legtöbbet idézett sorát ("Nem tudom, te hogy vagy vele, George, de én határozottan baszatlannak érzem magam mostanában", "I don't know about you, George, but I feel seriously underfucked"). A másikuk pedig egy különös orosz szépség, akinek fontos ismertetőjele, hogy furcsa helyen van a szája szélén egy anyajegy.

A rendkívül szövevényes történet befogadását nem könnyíti meg az időben oda-vissza ugráló szerkezet, ráadásul az egyes idősíkok nincsenek megkülönböztetve egymástól például eltérő színskála használatával, vagy legalább a dátum kiírásával. Többször is percek telnek el úgy, hogy nem tudjuk pontosan, hogy az éppen zajló jelenet az őt megelőzőhöz képest mikor játszódik, máskor pedig az nem világos, hogy egyszer csak felbukkanó, korábban nem látott emberek milyen szerepet játszanak a történetben.

Tom Hardy a Tinker, Tailor, Soldier, Spy-ban

Ezt a zavaros elbeszélési módot tekinthetjük akár erénynek is, mert így a film kiköveteli magának a néző maximális figyelmét, és a sokadik újranézéskor is felfedezhetünk új összefüggéseket. A titkosszolgálati szakzsargonnal telített dialógusok értelmét néha esélytelen kihámozni, de egy pont után elkapjuk a szöveg dallamát (mint mondjuk egy Shakespeare-darab esetében), és minimum sejtjük, hogy miről lehet szó.

Tomas Alfredson (Engedj be!) rendező mintha perverz örömet lelne abban, hogy szinte mellékesen mutatja meg a különböző történetszálakat lezáró megoldásokat. Például a film központi talányára úgy derül fény, hogy egyszer csak ott ül az egyik férfi a szobában, és kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy csak azért mutathatják, mert ő a beépített ügynök (állítólag ez a leleplezés a regényben is ugyanígy, mindenféle csinnadratta nélkül zajlik le).