Miskolcon a csapból is whiskey folyik

Aki cannes-i pörgést vár, vagy akár a megboldogult Magyar Filmszemle méreteit kéri számon a miskolci CineFesten, az csalódni fog. Ha viszont hozzátesszük, hogy ez egy nehéz gazdasági helyzetben lévő, 170 ezer fős magyar város rendezvénye, máris csak elismerőleg lehet nyilatkozni róla. Azzal, hogy itt minden egy helyen van, sokkal emberközelibbé válik a hasonló profilú Titanicnál.Látva a szervezők lelkesedését, még azon sem tudtuk különösebben felmérgesíteni magunkat, hogy az egyik filmhez sehogy se tudtak beszédsávot varázsolni. Az a jelenet pedig csak tovább növelte a rendezvény báját, amikor a nyitóbeszédet mondó fontos ember segítette ki a tolmácsot az angol szövegben. Hiába éreztük cikinek hétfő este egy lakodalmakra való nosztalgiazenekar felléptetését, látszott, hogy erre is van igény. A fesztiválnak minél több embert meg kell szólítania, és akkor miért is ne: ez is egy sikeres eszköz lehet. Csak az nem hibázik, aki nem akar, és itt akarásból van bőven. És akkor még nem is beszéltünk a whiskey-ről, ami aztán tényleg minden felmerülő problémát elmos. Nagyon is vonzó dolog ingyen whiskey-t szürcsölni, és hagyni magunkat meggyőzni, hogy a következő vetítésre sem érdemes bemenni. A film elkezdődött, de mi inkább pörgetünk még egyet a játékban, hátha most végre nem piát, hanem partiszemüveget nyerünk.Szöveges idegenvezetés következik. A fesztivál közepe lényegében egy kicsi macskaköves tér, amit régi házak, a vetítéseknek helyet adó Művészetek Háza, a koncertszínpad, és a whiskey-bár ölel körbe. Az első élményként a Jameson-feliratok és -reklámok túlburjánzását írtam fel magamnak. Kis túlzással olyan, mint egy Forma-1-es versenyző overallja, csak nagyban. Egy antiglobalista anarchista biztos a szívéhez kapna, de mindenki másnak egy rossz szava sem lehet, mivel szponzorok nélkül nem lehetne ekkora méretű és ilyen erős programmal futó fesztivált összehozni, ahol minden vetítés, koncert és egyéb szakmai program ingyenes.Mivel minden kis helyen van összezsúfolva, egy-két nap múlva az ember már arcról ismeri a szervezőket, zsűritagokat, hiszen egymást kerülgetjük, és Felméri Cecíliára kell várni, hogy a pultnál mi is sorra kerülhessünk. Ha valaki ellenségeket szerzett magának a szakmában, itt nagy bajban van, mivel lehetetlenség elkerülni a másikat. Viszont az is csak itt történhet meg, hogy a pincér, emlékezve a tegnap esti fogyasztásra, azzal nyit, hogy egy korsó sört kérek-e. Ilyenben a cannes-i promenádon biztosan nem lenne részünk. Egy dologra mindenképpen nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Túl sok ember mászkál nyakba akasztott vendégkártyával a fesztiválon, és túl kevés az utcáról beesett miskolci. Olyan néniket szeretnék látni, akik bevásárlószatyorral a kezükben csörögnek végig a sorok között, helyet keresve. Valahogy fel kell rázni a helyieket, hogy van egy szuper fesztiváljuk, és jöjjenek el minél nagyobb számban. A bizonytalanoknak azt tudom mondani, hogy filmek terén a péntek lesz a legerősebb nap (Animal Kingdom, Martha Marcy May Marlene, Attack the Block, és ismétlik a Harry Brown-t), és akkora várható a legnagyobb buli is. Ivás mellett azért néha filmeket is nézünk. De azokról majd máskor.