"Matolcsy politikája tankönyvszerűen megvalósíthatatlan" - interjú Chikán Attilával

2011.08.22. 9:43

Azt a békát le kell nyelnie a kormánynak, hogy nem kellett volna ennyit ígérnie - mondta az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, Chikán Attila az [origo]-nak adott interjúban. Azt is mondta, hiába próbál tanácsot adni a kormánynak, sem az ő véleményére, sem tapasztalata szerint más közgazdászok meglátására nem kíváncsi Orbán Viktor és kormánya. A Corvinus Egyetem egykori rektora szerint a jelenlegi kormány munkájában nincs presztízse a szakmai munkának. A közgazdász szerint Matolcsy György gazdasági miniszter gazdaságpolitikája "tankönyvszerűen megvalósíthatatlan", sok szerencsével bejöhetett volna, de nem alakultak jól a dolgok. Chikán szerint nem lehet parancsszóval munkahelyeket teremteni.

- Romlanak a világgazdasági kilátások, a magyarországi exportszektor elveszíti a húzóerejét, az erős frank eredményeként is gyenge a belső kereslet, ilyenkor mennyire hálás feladat gazdaságfejlesztési miniszternek lenni? Ön még vállalna ilyen feladatot?
- Egyáltalán nem hálás dolog. Amikor a Fidesz-KDNP átvette a kormányzást, a gazdaság nagyon rossz állapotban volt. De erre is igaz az, hogy a nehéz helyzet nemcsak problémát jelent, hanem egyben lehetőséget is rejt. A kormányalakítás előtt is az volt a véleményem, és ezt el is mondtam, hogy nem szabad túl sokat ígérni, mert nem lehet teljesíteni. Bő egy éve teljesen világos volt az, hogy sok olyan volt a kormány által ígértek között, amit csak a kedvező körülmények nagyon-nagyon szerencsés egybeesése esetén lehet teljesíteni. Az tovább nehezítette a gazdasági miniszterek helyzetét, hogy a Nemzetgazdasági és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egyidejű létrejötte sok területen teremtett tisztázatlan helyzetet, és ezek a hatásköri problémák jórészt azóta sem szűntek meg. Az szóba sem került, hogy én gazdasági miniszter legyek, és nem is aspirálok erre.

- Orbán Viktor sem vetette fel önnek?
- Nem. Ez fel sem merülhetett, hiszen a kormány általános irányvonala és az általam vallott gazdaságpolitikai nézetek nem passzolnak egymáshoz.

- Azt mondja, hogy nem szabad túl sokat ígérni, de darabra nem is ígért sokat a második Orbán-kormány.
- Sokat nem ígért, de amiket ígért, azok nagyok voltak. Egymillió új munkahely tíz év alatt. Vagy hogy a gazdasági növekedés legalább három százalék lesz, de az optimista variánsban felpörög öt-hét százalékra. Akkor is leírtam, most is tartom, hogy ez a növekedési ütem messze nincs benne a magyar gazdaságban. Ezt nem lehet megcsinálni. Különösképpen nem lehet megcsinálni azzal az intézkedéssorozattal, amellyel a kormány ennek nekiindult.

- Irányt váltani most is érdemes lenne?
- Kellene. Ezt a miniszterelnök a minap kilátásba is helyezte, amikor jelezte, hogy felülvizsgálják a növekedési pályát, és intézkedéseket hoznak a költségvetési hiánycél tartása érdekében. Az a fajta gazdaságpolitikai hitvallás, amelyet Matolcsy György képvisel és őszintén mondom, nem tudom, kik állnak még mögötte, és ami szerint a belföldi kereslet erősítésével kell építeni a növekedést, ez egy olyan kis, nyitott gazdaság esetén, mint a magyar, szinte tankönyvszerűen megvalósíthatatlan.

- Az elmúlt bő egy évben követett, Matolcsy-féle gazdaságpolitika megbukott?
- Talán sikerülhetett volna, ha a kedvező körülmények nagyon szerencsésen egybeesnek. Ez nem következett be.

- Matolcsy egyik legfontosabb intézkedése, a 2011 elejétől bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadó is megbukott?
- Önmagában az egykulcsos adórendszer működőképes lehet, de ahhoz, hogy mozgásba hozza a gazdaságot, még jó pár dolgot hozzá kell tenni.

- Mi kell, kellett volna ahhoz, hogy jótékony hatást fejtsen ki az egykulcsos adórendszer a gazdaságra?
- A mostani 16 százalékos szja-rendszernek rossz helyen van a súlypontja: bevezetésével tipikusan azok a magasabb jövedelmű rétegek jártak jól, amelyeknek józan tagjai beállították a fogyasztásukat egy meghatározott szintre, amin az adott helyzetben nemigen akarnak lényegesen változtatni. Vagyis ettől nem fog a lakossági fogyasztás felfutni, nem tud lendületet adni a gazdaságnak - annál kevésbé, mert az e körben keletkezett jövedelemhatást jócskán ellensúlyozza az alacsonyabb jövedelműek egyre nehezebb helyzete. Ahhoz pedig, hogy a magasabb jövedelműek többlete aktív befektetéssé alakuljon, más befektetési légkör, erős stabilitás és bizalom kellene, de az elmúlt egy évben ez nem alakult ki.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
"Azt nem értettem, és ma sem értem, hogy miért nem volt felkészültebb
a kormányrúdhoz került csapat."

- A meglepetésszerűen bejelentett és bevezetett válságadóknak is szerepe volt ebben?
- Tagadhatatlan, hogy ez is közrejátszott. De nem minden probléma gyökerezik a kormányzati gazdaságpolitikában. Három alapvető tényezőtől függ a gazdaság helyzete. Az egyik a globális gazdaság, a másik a társadalom általános adottságai, normái, a harmadik pedig a gazdaságpolitika. Előbbi kettőre bármelyik kormánynak vajmi kevés befolyása van, csak a harmadik eszköz van a kezében. Az Orbán-kormány elképzelt valamit, ami mögött úgy tűnik, az előbb említett két tényező nem megfelelő figyelembe vétele van. Túlzottan optimisták voltak a világgazdaság alakulását illetően. Aztán a társadalom mozgását meghatározó normákat, belső szabályokat, mintha nem értette volna meg az új kormány sem, az szja említett változtatása számomra ezt mutatja.

- Az Orbán-kormány nem mérte fel előzetesen, hogy a lépései mit váltanak ki a társadalomból, vagy ha fel is mérte, de rossz következtetésre jutott?
- Van, ahol jól mérte fel, de van, ahol hibázott. Azt nem értettem, és ma sem értem, hogy miért nem volt felkészültebb a kormányrúdhoz került csapat. Egy jó ideje már lehetett tudni, hogy kormányt fognak alakítani, megnyerik a választást, de előzetes hatástanulmányokat nem készítettek, nem gondolták végig, mihez akarnak kezdeni az országgal. Az általam ismert közgazdászok széles körében először azt gondoltuk, hogy ezt elvégezték, csak nem tudunk róla, de aztán kiderült, hogy mégsem csináltak ilyet. Ennek volt a következménye, hogy ad hoc döntések születtek a kormányzás alatt: programok, tervek kuszán, összeszedetlenül indultak. Az Új Széchenyi Terv és a konvergenciaprogram, miközben fő irányukat tekintve akár egyet is lehet velük érteni, mégis kicsit, mintha vasvillával lennének összehányva.

- Most sem rajzolódik ki egy konzisztens stratégia?
- Nem látszik ilyen. Azt azonban a kormány javára kell írni, hogy nekilátott pár olyan dolognak, aminek elődei nem, holott már a rendszerváltás óta tudott dolog, hogy meg kellene csinálni.

Például a szociális juttatások, kedvezmények rendszerét régóta meg kellett volna változtatni. Ahogyan az oktatást és az egészségügyet is az alapokról kell újra felépíteni. Ezeknek legalább nekilátott a kormány. A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányoknál joggal vetettük fel sokan, hogy nem látszik egy vízió, hogy milyen gazdaságot, társadalmat akarnak építeni - ez tette lehetővé, hogy Gyurcsány Ferencék olykor szinte hetente újabb és újabb ötletekkel álltak elő, amelyek nem illeszkedtek össze.

Az Orbán-kormánynak egy világos társadalom- és gazdaságképe van, és az oda vezető út alapkövei is látszanak. Ezzel lehet egyetérteni, vagy vitatkozni, akár elvetni. De akárhogyan is, nekem az mindenképpen bajom vele, hogy nem látom azt, hogy közgazdaságilag alá lenne támasztva. A kormány mintha nem tulajdonítana kellő jelentőséget a gazdaságnak, a gazdasági törvényszerűségeknek, a termelő szféra igényeinek.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
"Ha ez a gazdaságpolitika bejött volna, akkor húsz év múlva senki nem kérdezte volna,
hogy ugyan miért tetszettek rátenni a kezüket a nyugdíjmegtakarításra."

- Ha a kormány felállása után nem a hiány elengedésére, az IMF-fel való kapcsolat megszakítására, a magánnyugdíj-pénztári vagyonra összpontosított volna, hanem a magyar kis- és középvállalati réteg, a kkv-k helyzetének javítását vette volna előre, akkor most a gazdaság teljesítményét tekintve előbbre tartanánk?
- Általánosságban elmondható, hogy a gazdaságpolitikai intézkedéseknek van egy köre, ami a rövid távra vonatkozik, a másik meg olyan, hogy ha most nem állunk neki, akkor tíz év múlva sem lesz jobb. Amikor ezt a kormányt bíráljuk, nem szabad elfelejteni, hogy ennél a gazdaságpolitikánál csak az lett volna rosszabb, ha az folytatódik, ami a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány alatt volt.

Nehéz helyzetből indult az Orbán-kormány, és az EU lényegében már az első héten megfúrta a kormány gazdaságpolitikai terveinek alapját képező hiány- és kiadásnövelést. Erre gyorsan reagáltak, és bár nagyon nem szép a nyugdíjügy és a különadók esete, de általa nagy mozgásteret teremtett magának a kormány. Ha ez a gazdaságpolitika bejött volna - mert pillanatnyilag úgy áll, hogy sikere veszélyben van -, akkor húsz év múlva senki nem kérdezte volna, hogy ugyan miért tetszettek rátenni a kezüket a nyugdíjmegtakarításra.

A mozgástér kihasználásakor a gazdaságpolitikai nézetek problémaköréhez érünk vissza ismét. Én is aláírom, hogy az adósságcsökkentés fontos célja a társadalom egészének, de nem biztos, hogy ilyen ütemben kellett ennek nekiállni, nem biztos, hogy a mozgástér jelentette pénzek egy jelentős részének a reálgazdaság felé irányítása kevesebb eredményt hozott volna, nem biztos, hogy ez ne lett volna hasznosabb, sőt. Gondolok itt, fontossági sorrend nélkül a kis-és középvállalatok működési feltételeinek javítására, a munkát terhelő elvonások csökkentésére, a külgazdasági kapcsolatok támogatására, a hitelezés feltételeinek javítására vagy a beszállítói képességek fejlesztésére és bizonyára folytatható a sor.

- Nem jól sáfárkodik a nyugdíjpénztári pénzzel a kormány?
- Nem tartom jónak azt a logikát, ami alapján ezzel a pénzzel sáfárkodik a kabinet. Az elképzelés az lehetett, hogy ez a pénz kitart addig, amíg a gazdaság beindul, felpörög akár jóval 3 százalék fölé, és lényegében kinőjük ennek a megtakarításfelélésnek a következményeit.

A három százalékot elérő, vagy túlszárnyaló növekedés azonban, mint már beszéltünk róla, nem jött be, most úgy tűnik, hogy a két százalékos bővülés is optimista. Az egész elején már látszott, kellett volna, hogy látszódjon, hogy ez nem jön be. A munkaerőpiac ennek az egyik vetülete: nem lehet foglalkoztatásbővülést csinálni, munkahelyeket tömegével teremteni parancsszóra.

A kormány legambiciózusabb célja az egymillió új munkahely teremtése volt. Ez azt igényelné, hogy mindent a munkahelyteremtésnek rendeljenek alá, azonban részben kényszerből, részben pedig gazdaságpolitikai hibából nem ezt teszik. Hosszú-hosszú évek óta követeli azt számos közgazdász és a munkáltatói réteg, hogy a bért terhelő, a munkáltatót terhelő járulékot mérsékelni kellene. Ez nem történt meg, helyette a személyi jövedelemadóban lépett a kormány, ott is csak a felsőbb réteget érintő csökkentés történt, de attól nem lett több munkahely, viszont jelentős bevételtől esett el az államkassza.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Chikán Attila a Corvinus Egyetem bezárásáról

- Sokat kritizálja a kormány gazdaságpolitikáját. Mint a Corvinus Egyetem egykori rektora, hogyan látja a felsőoktatás átalakításának tervét?
-
Hozzálátott a munkához, de hogy milyen lesz az új oktatási rendszer, azt a mai napig nem tudjuk, és azt sem tudjuk, mi lesz a következménye. Itt ülünk a Budapesti Corvinus Egyetemen, és azt sem tudjuk, hogy létezni fog-e néhány hónap múlva. Bizonyára lehetne sokat javítani azon, hogyan működik a Corvinus, de Magyarországon mégis itt képzik magasan a legjobb közgazdászokat.

- A Hírszerző információja szerint kormányzati körökben azt hozzák fel a Corvinus bezárása melletti érvként, hogy az egyetem "baloldali fellegvár". Ez azért is furcsa, mert ön is volt az egyetem rektora, minisztersége után, 2000 és 2003 között vezette az egyetemet.
- Ez egy sztereotípia, amely húszéves és ráadásul már akkor sem volt igaz. A hetvenes-nyolcvanas években az akkori nevén Marx Károly, aztán Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem volt az ország legliberálisabb egyeteme. Az, hogy innen került ki a legfelsőbb gazdasági vezetésnek nagy része, az egyértelműen következett abból, hogy ez volt sokáig az egyetlen, de aztán is a legjelentősebb közgazdasági felsőoktatási intézmény. De ez a múlt, s már csak az idő múlása miatt is teljesen más oktatói gárda van ma itt.

- Mi lesz, ha a Corvinust, mint az a kormányzati tervek között felmerül, beolvasztják egy másik egyetembe?
- Hibának tartanám. A valódi szakmai tét azonban az, hogy bármilyen intézményi forma mellett megmarad-e a Corvinus egyetemnek a nemzetközileg is elismert erőssége, a társadalomtudományi alapú közgazdászképzés. Nem szűken technokrata képzés folyik itt. Akármilyen átalakítás történik, az lenne a kívánatos, hogy ne sérüljön a Gazdálkodási, a Közgazdasági, és a Társadalomtudományi kar szerves egysége. Ennél már csak az lenne jobb, ha önálló egyetemként működne tovább a Corvinus.



A kkv-k fejlesztésében, lehetőségeik bővítésében történt ugyan néhány érdekes és fontos dolog, elsősorban az adminisztrációs terhek csökkentése terén. Ez egyébként jó példa arra, hogy a kormányzat egy kis szegmense a maga területén létre tud hozni előremutató, hasznos dolgokat. De nagyon sok lehetőség kihasználása még krónikusan hiányzik a kkv-k erősítéséből.

Ami a hosszabb távot illeti: közhely, hogy érthető történelmi okokból nagyon alacsony a kkv-szektor képzettségi szintje. A magyar vállalkozók túlságosan nagy része tart ma is ott, hogy azt tudja, hogyan kell akár magas színvonalú terméket és szolgáltatást létrehozni, de nem igazán tudja azt, hogyan lehet ezt piacra vinni, nem tudja, hogyan kell elszámolni, nem ért a pénzügyekhez. Ha az állam a vállalkozói szféra igényeihez igazodó képzési struktúrát akar érvényesíteni az oktatási rendszerben, ahhoz befektetés kellene, s legalább öt-tíz év, mire annak a gyümölcse beérik. De egyszer ennek neki kell állni, különben soha nem javul a helyzet.

- Mit lehet most csinálni akkor, amikor rosszabbnak néznek ki a következő pár év nemzetközi gazdasági feltételei, mint ahogyan tűntek pár hónapja, az egymillió új munkahely elérhetetlen álom?
- Látni kell, hogy Magyarország messze nem a legrosszabb helyzetben levő ország. Az ország finanszírozhatóságával jelenleg nincs gond, miközben több EU-s ország a csőd szélén táncol. A kormány mellett szól a hiánycél tartása melletti elkötelezettség is. Azt a békát viszont le kell nyelni, hogy nem kellett volna ennyit ígérni.

Lehetett azt látni korábban, hogy pocsék a helyzet, akkor az emberek szemébe kellett volna nézni és azt mondani, gyerekek, a helyzet rossz és nem is nagyon lesz jobb egy ideig. Érdemi javulási várakozásokat sem a világgazdaság, sem a magyar gazdaság helyzete nem támaszt alá. A folyamatban lévő globális átrendeződés az erőviszonyokban és az intézményi rendszerekben számos vonatkozásban új és nehéz helyzetet jelent, ebben a mi harcos függetlenségi megnyilvánulásaink nem is reálisak, nem is hasznosak. Nem lenne helyes folytatni a hurráoptimista politikát, újabb dolgokat pedig végképp nem kellene ígérni. Nem egy könnyű feladat ennek a szemléleti váltásnak a levezénylése, de megvalósítható, mert a magyar társadalom hihetetlenül tűrőképes és türelmes, olyankor sem megy még utcára a nép, amikor más országokban már rég tömegek tüntetnek. A tüntetések persze nem jelentenek megoldást, de az, hogy kisebb ez a fenyegetettség, növeli a kormány lehetőségeit.

- Jobb akkor most elaltatni az "egymillió új munkahely" jelszót?
- A kormány mintha kezdene ebből visszavenni, de én már a tíz év alatti 3-400 ezer munkahelyet is optimistának érzem. Azt sajnos a kormányzat nem veszi kellő súllyal figyelembe, hogy Magyarországon nemcsak foglalkoztatási, hanem foglalkoztathatósági probléma is van: az emberek jelentős része a modern gazdaságban nem foglalkoztatható hatékonyan.

Erre azt a megoldást találta ki a kormány, hogy nagy közmunkaprogramokat indít. Persze jó, ha lesznek közmunkák, van annak egy pozitív társadalmi, szociológiai hatása, nevezetesen, az emberek megdolgoznak a pénzükért, munkát adunk azoknak, akik kiszorultak a munkaerőpiacról, ám a gazdasági növekedésre lényegében semmilyen hatása nincs. Attól a magyar GDP szinte nem fog nőni, hogy valahol patakmedret tisztítanak majd a közmunkások, bár a helyi életfeltételekre nyilván jó hatása lehet. Az igazi foglalkoztató szektor a kkv-k lennének, de erről már beszéltünk.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
"A szakmai hozzáértésnek nagyon alacsony a presztízse ebben a kormányzatban."

Az innováció ügye is problémával terhes: az új kormány egy éve alatt nem került terítékre az innováció fokozásának kérdése, holott egy exportorientált gazdaságnak ez az egyik lételeme. A logisztikában is versenyelőnyünk lenne, de nem használjuk ki. A szakma elitje önszorgalomból készített egy logisztikai fejlesztési stratégiát, de egy év alatt nem sikerült odáig eljutnunk, hogy valaki a kormányzaton belül érdemben foglalkozzon vele, miközben hajmeresztő dolgokat látunk bizonyos előterjesztésekben. Rengeteg olyan dolog van, amely nem igényelne plusz pénzt, de a kormányzati szféra más típusú működését követelné meg.

- Az általánosságban is igaz, hogy a kormányzat kevéssé csatornázza be a kívülről jövő információkat, meglátásokat, tapasztalatokat, javaslatokat?
- Igen, sajnos ez a helyzet. A szakmai hozzáértésnek nagyon alacsony a presztízse ebben a kormányzatban. A politikai lojalitás közismerten nagyon fontos dolog, hosszú távú politikai megfontolásból meg is lehet érteni, de hogy ilyen mértékben nem számít a szakmai hozzáértés, azt sajnálom. Több, akadémikusokból, vezető vállalatvezetőkből, nemzetközileg elismert szakemberekből álló testületben is benne vagyok, amelyek megpróbálták, megpróbálják "rátukmálni" a kormányzatra munkájukat, esetleg már saját, elemzésekkel alátámasztott javaslatukat, szakértői anyagukat, de egyik esetben sem jutottunk még annak a közelébe sem, hogy érdemi szinten foglalkozzanak a dokumentumokkal.

- Elég sokat kritizálja a kormányzatot. Az eltelt bő egy évben beszélt Matolcsy Györggyel vagy Orbán Viktorral?
- Nem volt alkalmam senkivel a kormány köreiből érdemben szakmai ügyekről beszélni. Tettem erre kísérleteket, de nem volt rá fogadókészség.

- Vannak olyan jobboldali közgazdászok, akik kívülről, esetleg félig belülről kritizálják, jobbító szándékkal bírálják a kormányt, de nem hallgatják meg őket?
- Természetesen nem rendelkezem teljes információval, de úgy látom, sokan vannak. A közgazdász szakma jórészt kirekesztve érzi magát, jobb- és baloldaliak egyaránt.

- Így volt ez a kormányváltás előtt is, nem voltak kíváncsiak már akkor sem az önök szavára?
- Gyurcsány Ferenc úgy csinált, mintha kiváncsi lett volna a közgazdászok véleményére, létrehozott testületeket, de szinte soha nem hallgatott rájuk. Most annyi a változás, hogy nemigen szólítják meg a kormányon kívüli közgazdászokat. Nincs lehetőségük hatást gyakorolni.. A kormányváltás után volt pár találkozó, én is részt vettem egyen-kettőn, akkor úgy is tűnt, hogy ezek az informális eszmecserék folytatódnak, de nem így történt.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

- Akik kirekesztve érzik magukat, azok összeállnak, összeálltak?
- Van jó pár amolyan "kibeszélő kör" és vannak félhivatalos társaságok, például a Széll Kálmán Társaság, amely főleg a Fidesszel szimpatizáló értelmiségiekből, vállalatvezetőkből, kutatókból áll. Az utóbbi időben alakult pár, néhány főből, főként fiatalokból álló színvonalas elemző intézet, mint például a Hétfa Kutatóintézet vagy a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet.