Szigorú jótevőként nyúlna az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz a kormány

2012.02.01. 11:27

Dolgoznak az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer átalakításának részletein Matolcsy György minisztériumában. A szektor képviselői a magánpénztári pillér felszámolása után némileg tartanak az újraszabályozástól, bár sok egyszerűsítést maguk is pártolnának. A tárca ötletei között korábban egy szigorúbban szabályozott, de a tagoknak kedvezőbb feltételeket biztosító pénztár és egy tisztán közalkalmazotti pénztár is előkerült.

Kiemelt szerepet kaphatnak az önkéntes nyugdíjpénztárak a jövőben, nem az elsorvasztásuk a kormány célja - válaszolta néhány nappal ezelőtt írt levelében Oláh Lajos országgyűlési képviselő kérdésére Matolcsy György. A nemzetgazdasági miniszter egyúttal azt is megjegyezte, az önkéntes pénztáraknak "megérett a működésük arra, hogy ne kelljen a túlszabályozottsággal küzdeniük, indokolt az adminisztráció egyszerűsítése, a dereguláció, esetlegesen egy új szabályozási modell bevezetése is".

Az NGM már korábban, egy belső munkaanyagában is utalt az átalakításra, amelyet az [origo] egy héttel korábban ismertetett. Ebből az derült ki, hogy a tárca növelné az önkéntes pénztárakba megtakarítások után járó kedvezményeket, ha azok visszatérnének az eredeti, még a kilecvenes évek elején lefektetett elvekhez, legfőképpen a non-profit jelleghez.

A Nemzetgazdasági Minisztériumban tehát érik az önkéntes pénztárak szabályozásának átalakítása, és erre utal az is, hogy, mint az [origo] több pénztári vezetőtől megtudta, fél évvel ezelőtt volt néhány egyeztetés a tárca és a szektor képviselői között. Ezekre nem kapott meghívást a közel 60 önkéntes kassza mindegyikének a vezetője, de a nagyobbaké többségében igen és időnként külső nyugdíjszakértők is jelen voltak.

A tárca nyugdíjterveit ennek ellenére a pénztárak vezetői is csak találgatják, és mint az NGM  az [origo]-nak küldött válaszában is jelezte, még folyamatban van a részletek kidolgozása.

Két lehetséges út

Az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer átalakításának irányára az NGM belső tanulmányán kívül egy szakértői egyeztetésen elhangzottak utalnak. A megbeszéléseken körülbelül fél évvel ezelőtt felmerült az úgynevezett elismert pénztári kör létrehozásának ötlete, számolt be az [origo]-nak név nélkül a megbeszélés egyik résztvevője.

Az elismert pénztárak tagjai több kedvezményhez jutnának, de szigorúbb feltételeknek kellene megfelelniük: tagjainak vállalniuk kellene azt, hogy nyugdíjkorhatár előtt nem vesznek ki onnan pénzt, vagy amikor hozzányúlnak a megtakarításhoz, akkor valóban nyugdíjként, havi járadékban vennék fel. Cserébe az ilyen pénztárak tagjai magasabb adókedvezményt, vagy munkáltatóik járulékkedvezményt kapnának. A jelenlegi pénztárak választhatnának, hogy elismert pénztárrá alakulnak vagy megmaradnak egyszerű nyugdíjpénztárnak, tagjaik is aszerint dönthetnének, hogy ki, milyen elkötelezettséget tud vállalni. (A mostani szabályok szerint az önkéntes pénztári megtakarítás tíz év után már felvehető, igaz, ilyenkor személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást kell büntetésként fizetni.)

Egy másik felmerülő minisztériumi ötlet volt, hogy az állami alkalmazottaknak külön közalkalmazotti pénztárt hoznának létre, és magasabb állami ösztönzést is adnának hozzá.

Arról nem sikerült információt szereznünk, hogy a találkozók óta eltelt időben milyen irányban változott a koncepció, vagy milyen egyéb megoldások merültek fel. Az NGM az [origo] kérdésére most csak annyit közölt, "a nyugdíjpénztári szabályozás további, szükséges részletkérdései kidolgozás alatt állnak, így annak részleteiről a Nemzetgazdasági Minisztérium csak később tud információkkal szolgálni".

Nincs jó érzésük

Az [origo] által megkérdezett nyugdíjpénztári vezetők nem akartak spekulációkba bocsátkozni Matolcsy György általános felvetéseiről, de azt megjegyezték, hogy valóban lenne mit egyszerűsíteni a pénztárak adminisztrációjánál vagy adózási szabályainál. A pénztári vezetők névtelenséget kérve mondták el véleményüket, miután a témát a magánnyugdíjpénztári pillér felszámolása után kényesnek érezték.
Többen elmondták, hogy az elmúlt években közelítették egymáshoz a magánnyugdíj-pénztárak és az önkéntes kasszák előírásait, de míg az előbbieknél ez - amiatt, hogy kötelezően elvont tagdíjakat kezeltek - szerintük indokolt szigort jelentett, az utóbbiaknál feleslegesen túlbonyolította a rendszert.

Az önkéntes nyugdíjpénztár

Az önkéntes nyugdíjpénztárak nem azonosak a kötelező magánnyugdíjpénztárakkal. Az előbbiek teljesen önkéntesen fizetett megtakarításokat gyűjtenek és fektetnek be azzal a céllal, hogy a pénztártagnak nyugdíjkorában ebből pluszpénze legyen az állami nyugdíjon felül. Az önkéntes pénztárak képezik a nyugdíjrendszer harmadik pillérét, és néhány évvel hamarabb 1994-ben létrejöttek, mint az 1998-as születésű kötelező magánnyugdíjpénztárak.

A magánnyugdíjpénztárak alkották a rendszer második pillérét és annyiban különböztek az önkéntes pénztáraktól, hogy a tagok kötelezően levont nyugdíjjárulékának egy részét gyűjtötték és forgatták, és tagjaik ezért nem csak az állami nyugdíjkasszából, hanem a magánpénztárból is kaptak (volna) nyugdíjat (75-25 százalékos arányban).

A magánpénztárak a második pillér államosítása óta eltűnőben vannak, fennmaradásuk a szabályok változása miatt kétségessé vált, de az önkéntes nyugdíjpénztárak szabályozása ettől nem változott. Ezek a pénztárak továbbra is nyitva állnak azok előtt, akik úgy gondolják, hogy érdemes saját pénzből is félretenni valamit a nyugdíjaskorra.



"Ezek azonban inkább technikai jellegű problémák, és tartok tőle, hogy Matolcsy György nagyobb ívű újraszabályozást fontolgat, amivel kapcsolatban nincs jó érzésem" - fogalmazott némi aggodalommal az egyik nyugdíjpénztár vezetője, aki azonban hozzátette, azt természetesen üdvözölné, ha nagyobb állami kedvezménnyel támogatnák az ideérkező megtakarításokat.

Vissza az eredeti elvekhez

Ennek azonban a minisztérium előzetes munkaanyaga szerint az lenne a feltétele, hogy a szektor visszataláljon az eredetileg lefektetett elvekhez. Az önkéntes pénztárakról szóló törvény, amely 1993-ban megalapozta az azóta visszafordított nyugdíjreformot, és létrehozta a harmadik nyugdíjpillért jelentő önkéntes pénztárakat, nyolc működési alapelvet fogalmazott meg. Ezek közül a minisztérium legutóbbi munkaanyaga a non-profit elvet emelte ki.

Kérdés, ha Matolcsy elképzelése megvalósul, hogyan definiálják a non-profitságot? A piacon lévő 58 önkéntes nyugdíjpénztár 1,3 millió tagjának mintegy 840 milliárd forintos vagyonát vagyonkezelők forgatják, és a pénztárak adminisztrációját sem maguk a pénztártagok végzik társadalmi munkában, hanem olyan cégek, mint az OTP, az Allianz vagy akár a MÁV és más nagyobb munkáltatók. Ezeknek a tevékenységeknek díja van, amelynek mértéke pénztáranként is eltérő. Amennyiben a non-profit jelleg elvárás lesz, éles vitákra lehet számítani, hogy ki végzi önköltségi alapon ezt a munkát és kinek származik belőle nyeresége. (A magánnyugdíj-pénztári rendszer visszaállamosítása során a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete több pénztárat megbüntetett, az indokoltnál magasabb vagyonkezelői díjra hivatkozva, de a döntésről jelenleg is perek folynak.)

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének statisztikáiból mindenesetre kiderül, hogy a szektor 2005-től kezdődően folyamatosan veszteséges, 2011. szeptember végén körülbelül 600 millió forint volt az összesített mínusz, amit korábbi évek nyereségei ellensúlyoznak. A rossz eredmény azonban nem vonatkozik a befektetésekre, a hozamok a legutóbbi felügyeleti rangsor alapján azt mutatták, hogy tízéves távlatban szinte minden pénztár néhány százalékponttal megverte az inflációt. "Vannak jó évek, amikor működési nyereség keletkezik, de ezt akkor sem szabad kivennie a tagoknak vagy a működtetőnek osztalék vagy részesedés formájában, hanem tartalékolnia kell a rosszabb évekre" - indokolta az egyik pénztár vezetője azt, hogy véleménye szerinte miért számít non-profitnak a jelenlegi működés.

Nem a profittal van baj

Matits Ágnes nyugdíjszakértő szerint amúgy sem a profit, non-profit kérdés a legnagyobb probléma a nyugdíjpénztáraknál. Szerinte azt az ellentmondást kellene feloldani, hogy a pénztárak jogilag ugyan önkormányzati elven működnek, vagyis a tagok közösen, ugyanakkora beleszólással hozhatnak döntéseket, a gyakorlatban ez mégsem valósul meg.

"Az adminisztrációt, vagyonkezelést végző háttérintézményekhez lojális ügyintézők, vagyonkezelők hozzák a döntéseket, és az intézményrendszer nem garantálja, hogy ne a fenntartó, hanem a tagok érdekei érvényesüljenek" - mondja Matits, aki korábban a néhány évig működő Nyugdíj és Időskor Kerekasztal tagja volt. Példaként említi, hogy amikor egy 65 éves embert beléptetnek a nyugdíjpénztárba, vagy azzal biztatnak valakit, hogy havi 300-500 forint tagdíjból is lesz nyugdíja, az nem a tagok érdekében történik, hanem pusztán azt szolgálja, hogy nőjön a pénzügyi csoport által kezelt portfólió.

Egy másik problémának az adókedvezményeket tartja. A szakértő szerint ugyanis a jelenlegi rendszer (amely az éves tagdíjfizetésekre 20 százalékos - maximum 100 ezer forintos - adókedvezményt ad, de például függetlenül attól, hogy rendszeres havi megtakarításokról vagy évi egyszeri befizetésről van-e szó) nem a tudatos öngondoskodásra ösztönöz, hanem szimplán az adócsökkentésre.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKK