Ugyan még több mint egy évet kell várni jövő évi brazíliai futball világbajnokságra, az építési munkálatok természetesen már javában zajlanak. A 2014-es vb-t 12 helyszínen bonyolítja majd le Brazília, jelenleg pedig folyamatos útépítések, stadionépítések, és fejlesztések sorozata jellemzi ezeket a városokat. Az pedig csak hab a tortán, hogy Brazília nemcsak a 2014-es futball-világbajnokság, hanem a 2016-os Olimpia rendezési jogát is elnyerte, mely szintén nagy fejlesztéseket igényel a dél-amerikai országtól. Miközben az ország futball-lázban ég, a brazil gazdaság fenekestül felfordult és nemcsak támogatói, hanem számos ellenzője is van a rangos sporteseményeknek.
A foci-vb nagy biznisz
Vitán felül áll, hogy két rendezvény pozitív hatást gyakorolhat a GDP-re, mely a brazil politikusok szerint nagyjából évente 0,4 százalékkal segítheti a GDP növekedését. Aldo Rebelo, a brazil sportminiszter hangsúlyozta, a két esemény körülbelül 3,6 millió munkahelyet teremt 2014-ig a brazil gazdaságban, mely a népesség 1,87 százalékát jelenti.
A brazil gazdaságon túl azonban jól járhatnak a fejlesztési munkálatban résztvevő cégek is, akik komoly pénzekhez juthatnak az állami megrendelésekből. A nagy munkálatokban pedig nemcsak brazil cégek, hanem külföldi vállalatok is részt vesznek, ilyen például a Los Angeles-i Aecom Technology, valamint a szállodákat üzemeltető InterContinental is. Ahogyan az InterContinental egyik vezetője fogalmazott a Bloombergnek, a két esemény óriási lehetőség a turizmus számára, melyek előnyeiből ők is részesedni kívánnak.
A nagy előnyökből azonban nemcsak a vállalatok, hanem azok részvényesei is részesedhetnek. Példaként elég megemlíteni a Mills Estruturas & Servicos de Engenharia SA nevű vállalatot, melynek részvényének értéke megháromszorozódott az elmúlt három évben a brazil tőzsdén.
Kérdéses, mi lesz a stadionokkal
Bár kétségtelen tény, hogy a sportesemények jelentős presztízst adnak Brazília számára, akarva-akaratlanul felmerül a kérdés: vajon mi lesz a stadionokkal a rendezvények után? A világbajnokság közel 14,5 milliárd dolláros beruházást jelent Brazília számára, így nyilvánvalóan nem mindegy, mi történik majd a stadionokkal. Rebelo azonnal a védelmébe vette a projektet, hangsúlyozva, hogy a stadionok számos más rendezvényre is használhatóak lesznek majd, például konferenciákra.
Szintén jelentős vitaforrás a fejlesztések költsége, ugyanis míg Brazíliavárosban a rendezvény legdrágább stadionját építik, addig az ország iskoláinak közel 80 százalékában nem megfelelő körülmények uralkodnak, állítja a Tribunal de Contas do Distrito Federal. Az pedig csak hab a tortán, hogy a Sao Paolo-i Corinthians Arena, az elmúlt 16 év legdrágább stadionját jelenti az egy székre jutó költségek tekintetében, több mint 8200 dolláros értékével.
A társadalmi megosztottságot pedig jól példázza Airton Pereia Lopes, egy Cuiaba-i nyugdíjas kereskedő esete, akivel a Bloomberg készített interjút. A 66 éves Lopes nem rejtette véka alá véleményét: "Kórházakra és iskolákra lenne szükségünk, nem pedig stadionokra" - mondta el a Bloombergnek. Lopes vélhetően átérzi a társadalmi problémákat, ugyanis törött karjával közel 35 napot kellett várnia egy orvosi beavatkozásra.
Mi lesz a farmerekkel?
Általában pedig ahol nyertesek, ott vesztesek is vannak. Nincs ez másként Brazíliában sem, ahol a közpénzek ilyen módon való sportba erőltetésének legnagyobb áldozatai talán a mezőgazdasági szektorból kerülnek ki. A Mato Grosso állambeli Cuiaba termelői jelentősen felháborodtak azon, hogy az állam dollár százmilliókat öl olyan utak kiépítésébe, melyek a stadion infrastruktúrájához nélkülözhetetlenek. Legfőképpen azt nehezményezik, hogy ezzel szemben ők még a szójatermés betakarításának idején is naponta robbantak le járműveikkel a pocsék minőségű utakon, így jelentősen késleltetve a kikötőben várakozó hajókat.
Brazília számára viszont sürgős lenne javítani ezeken a körülményeken, az ország ugyanis a narancs, a kávé, valamint a cukor piacán is a világ legnagyobb exportőrének számít, sőt év végére a szója tekintetében is az első helyet foglalhatja el. A problémát pedig már nemcsak a helyi termelők, hanem a szállítók is érzik, a kínai Shandong Chenxi Group már a szerződéseinek felrúgásával fenyegetőzött.
Hiába tehát a nagy fociláz, az ország még a korábbi nagy sikerek ellenére is megosztott a rendezés kapcsán.