Egy olvasott ember téves következtetései

Matolcsy György Amerikai Birodalom című könyve mostanában azért szerepel a hírekben, mert a legfőbb ügyész eljárást kezdeményezett a mű állami pénzből történő lefordítása miatt, de nyomozás végül nem indult az ügyben. Elolvastuk a könyvet, és azzal szembesültünk, hogy még csak nem is ez a legnagyobb probléma vele.

Matolcsy György Amerikai Birodalom - A jövő forgatókönyvei című könyve 2004-ben, azaz két évvel a Fidesz 2002-es választási veresége után készült el. Az első Orbán-kormány vezetői közül ki-ki a maga módján dolgozta fel a kudarcot, a 2000 és 2002 között gazdasági miniszterként tevékenykedő Matolcsy például az Amerikai Egyesült Államokról olvasgatott, élményeiről pedig recenziókban számolt be a Heti Válasz hasábjain.

Ennek a - nagyjából tehát kétévnyi - folyamatos ismeretszerzésnek az eredménye a könyv, amelyet tavaly állami pénzen angolra fordíttatott az akkor épp Matolcsy vezetése alatt álló nemzetgazdasági tárca. Hogy ez pontosan miért történt, azzal most nem foglalkoztunk, csak a könyvvel. (Nyomozás nem indult az ügyben, mert a rendőrség bűncselekmény gyanújának hiányában elutasította a feljelentést.)

Ha társaságra vágyunk

Kevés dolog érdekli jobban a vonaton, buszon vagy villamoson utazókat, mint egy olyan könyvborító, amelyen Matolcsy György neve szerepel. Csajozni azonban sajnos nem lehet vele (sőt a fiatal lányoknál inkább rontja az esélyeinket), többnyire középkorú férfiak elegyedtek szóba velem, amikor olvasni próbáltam. Budapest és Balatonfüred között a vonaton és a balatonfüredi strandon is többen megszólítottak: miért olvasok ilyesmit, és "vannak-e benne nagy hülyeségek". Utóbbit mindenki döntse el maga.

A sok mentegetőzés ("nem, nem önszántamból olvasom, kritikát írok róla"; "nem mondanám, hogy rossz, inkább furcsa") idővel annyira terhessé vált, hogy A szürke ötven árnyalata rajongóinak módszerével élve, újságpapírból borítót készítettem a fedlapra, hogy álcázzam a könyvet.

Matolcsy György: Amerikai Birodalom Forrás: Origo

A könyv

Amerikai Birodalom című művében Matolcsy arra tesz kísérletet, hogy az Amerikai Egyesült Államok (az országot a könyvben egyszerűen Amerikának nevezi) történetének és szuperhatalommá válásának bemutatásán keresztül felvázolja, mik motiválják Amerika tetteit korunk világhatalmi játszmáiban. A volt miniszter szerint ezen keresztül Magyarország is képessé válhat arra, hogy végre kiigazodjon a világpolitikában, Matolcsy ugyanis úgy véli, az újkorban a magyar nemzet vezetői szinte minden esetben rossz helyzetértékelésre alapozták a döntéseiket, amelyek így szükségszerűen negatív következményekkel jártak.

A vizsgálódás következtetései röviden az alábbiak:

1. Az Amerikai Egyesült Államok alapítása óta hordozza a világhatalommá válás lehetőségét.
2. Az USA hatalma jelenleg pénzügyi, kulturális és katonai erején egyszerre alapul, de ezek közül a pénzügypolitika a leghatékonyabb fegyver.
3. Az Egyesült Államok folyamatosan pénzügyi, katonai és kulturális, nyílt és rejtett háborúkat vív mindazokkal, akik megkérdőjelezik vezető szerepét.
4. Amerika már a gazdaság harmadik hullámában jár, azaz felismerte a Matolcsy által korunk legfontosabb, soha ki nem merülő erőforrásának tartott tudás és információ jelentőségét. Ezzel szemben például Kína és India még csak most lép a második, ipari hullámba.
5. Az USA vezető szerepe kissé különbözik a korábban nagyjából százévente váltakozó brit, francia, holland vagy spanyol hegemóniától, inkább a Római Birodalom pozíciójához hasonlít, ezért valószínű, hogy az amerikai főhatalom nemcsak egy 100 éves ciklust tölt majd ki, hanem még nagyon sokáig fennmarad.
6. Az Egyesült Államokban belső háborúkat vív egymással a konzervatív republikánus és a liberális demokrata gondolkodás. Matolcsy 2004-ben konzervatív konjunktúrát lát - ekkor még valóban az volt. A szerző azonban tovább megy: Clinton 1993-as hatalomra lépésével kezdődően 60 éves ciklust vizionál (141. o.), amelyben megtörténik az amerikai jóléti állam leépítése. Obama reformjait látva ma már tudjuk: ez nem jött be.

Efféle jelentőségteljes jóslatok bőven vannak a könyvben, ezért is rejtély, hogy miért kellett utólag, éppen tavaly lefordíttatni, hiszen ekkor már nyilvánvaló volt, hogy az amerikai jövő nem pont úgy alakul, ahogyan Matolcsy elképzelte. De nem ez a mű fő hibája.

Általánosítások

Bizonyára mindenkinek vannak ismerősei, akik - politikaelméleti bázistudás híján - bántóan durva általánosításokban szeretnek világpolitikai eszmecseréket folytatni egy korsó sör mellett. Általában ezek az ismerőseink nem válnak a magyar gazdaságpolitika legfőbb döntéshozóivá, Matolcsy György viszont annak ellenére jutott a Nemzetgazdasági Minisztérium majd a jegybank élére, hogy könyve épp ilyen általánosításokon alapul.

Amerika ezt meg ezt csinálja, Amerika rájött, az európai emberek ilyenek, az oroszok így meg úgy gondolkodnak. Az Amerikai Birodalom szinte minden második mondata ezeket a sémákat követi. Matolcsy világképe egyébként elképesztően államcentrikus, ehhez társul az a képzet, hogy az államok az újkor folyamán végig tudatosan fúrták egymást, és száz évekre előre tervezett stratégiák alapján versengtek a nemzetközi vezető szerepért.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a jegybank országos szakmai konzultációja keretében rendezett konferencián. Forrás: MTI/Varga György

Ezzel szemben ma már sokkal fontosabb az egyes társadalmi csoportok, nemzetközi cégek, sőt az egyének szerepe is a nemzetközi politikában, ezekről az aktorokról azonban Matolcsy megfeledkezik. Ennek a hibának épp az Amerikai Egyesült Államok leírása szenvedi a legnagyobb kárát: az USA a könyv folyamán végig nagyjából homogénként jelenik meg, mintha a 320 milliós lakosság, a pártok, a képviselőház, a szenátus, az elnök, a szövetségi államok és a nagy multinacionális cégek mind folyamatosan egyfelé húznának, egy közös stratégiát követnének a szuperhatalmi státusz megtartása érdekében.

Amerika mindent kézben tart

Ehhez kapcsolódóan az a gondolat is megingathatatlannak tűnik a könyvben, hogy a 20. században az USA mindent ellenőrzése alatt tartott. Érdekes, hogy Matolcsy a hetvenes évek olajválságairól is úgy ír, mintha azokat az Egyesült Államok robbantotta volna ki, holott a nemzetközi kapcsolatok elméletében az olajárrobbanás általában épp annak a bizonyítéka, hogy a világot nem egy központból irányítják, hanem kisebb országok (itt az olajtermelő, többnyire arab államok) is beleszólhatnak a történelembe.

Hasonlóan tartja kézben az Egyesült Államok a világ pénzügyi rendszerét is, Matolcsy könyvéből az olvasható ki, hogy ebben a szférában semmi nem történik, ami az USA akarata ellen való. Az amerikaiak pillanatnyi érdeküknek megfelelően játszadoznak a dollárárfolyammal, kényük-kedvük szerint recesszióba taszítva ezzel egész régiókat. Ilyen pénzügyi háborút (a háború egyébként talán a leggyakoribb szó a könyvben) vívtak például Japán ellen, és ez vezetett a délkelet-ázsiai pénzügyi válsághoz.

Minden más

Egyébként a könyv egészen szórakoztató, ha nem lenne ennyire szájbarágós (több gondolatot 15-20-szor is megismétel), még könnyen is olvasnánk. Unalmasnak sem lehet nevezni a volt miniszter írását, a figyelmes olvasó 3-4 oldalanként bukkanhat olyan gyöngyszemekre, mint hogy Douglas MacArthur tábornok amerikai császár is lehetett volna, de Truman elnök "túljárt az eszén", vagy hogy a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnöke szerint létezik olyan felmérés, amely kimutatja, hogy egy órával kevesebb tévézés annyit jelent, mintha az ember 5-6 évvel tovább tanult volna (107. o.).

A teljesség igénye nélkül, álljon itt néhány idézet a legérdekesebbek közül:

"...míg egységnyi nemzeti jövedelemhez mintegy három egység új nemzeti vagyonra van szükség, ez nem elég, hanem még mintegy tíz egység új tudásra is szükség van. (...) De még ez sem elegendő a gazdasági erőhöz; a nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon és a nemzeti tudástőke mögött áll a társadalmi tőke. Nem ismerjük azt az arányt, hogy egységnyi nemzeti jövedelemhez hány egységnyi új társadalmi tőke szükséges..." (85. o.)

Tehát 1 nemzeti jövedelem = 3 nemzeti vagyon + 10 tudás + x társadalmi tőke. Vajon mi lehet a tudás mértékegysége? Ha egy órával kevesebbet tévézünk, abból összejön 10 tudás?

"A Római Birodalom tűnik Amerika igazi nagyapjának és nagyanyjának (...) Láttuk, hogy a 19. századi Brit Birodalomtól is nagyon sokat tanult Amerika, és igen sokban hasonlít is rá: mintha Amerika idősebb testvére lenne (...) Ha már amerikai nagycsaládban gondolkodunk, akkor tegyük fel a kérdést: kik a szülők?" (306. o.)

A szülők egyébként: Spanyolország, Hollandia és a harmincéves háborúban egymással szövetkező protestáns hatalmak.

"Ez a Római Birodalom és a mai Amerikai Birodalom közötti rokonság mintha alátámasztaná a kétezer éves történelmi hullámok elméletét. Sőt, mint a DNS kettős spirálja esetében, az azonos helyen - tehát itt azonos történelmi pillanatban - lévő két birodalom hasonlít egymásra, egymás tükörképei, ahogy a DNS kettős fonalának két lánca is egymás tükörképe. A két birodalom időben egymással szemben álló felépülése - a kétezer éves történelmi ciklus azonos pontján látjuk őket - mintha azt jelezné, hogy a történelem nem csupán hullámtermészetű, hanem a DNS kettős láncára emlékeztető spirális szerkezetet is mutat." (297. o.)

No komment.

Előnyök

A könyv legfontosabb előnye, hogy a külső szemlélő számára új megvilágításba tudja helyezni a Fidesz Európa- és Amerika-politikáját, és a szerző kétségkívül tesz több hasznos megállapítást is. Matolcsy a tudásalapú gazdaság fontosságát, valamint az információáramlás feletti ellenőrzés szerepét nagyrészt helyesen látja, és a kínai-indiai iparosodás környezetvédelmi kockázataira is felhívja a figyelmet. Ezek helyes gondolatok, persze 2004-ben már egyik sem számított újdonságnak még Magyarországon sem.

A felhasznált irodalom számos fontos művet tartalmaz, és bár a forrásválasztás politikatudományi szempontból több helyütt is hibás, ez aligha róható fel a közgazdász Matolcsynak. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: C. Wright Mills és Robert Dahl műveit Matolcsy nem használja fel, holott e két szerző épp arról ír, amiről az Amerikai Birodalom szól, és gondolataik e könyv több állítását is teljesen más megvilágításba helyeznék, némelyiket megcáfolnák, némelyiket alátámasztanák.

A cikk eredeti verziójábán tévesen az szerepelt, hogy a könyv angol fordítása miatt nyomozás indult. Valójában Polt Péter legfőbb ügyész csak eljárást kezdeményezett, de nyomozás végül nem indult. A hibáért az olvasók és az érintettek elnézését kérjük.