Az olcsó amerikai olaj döntötte be a rubelt

2014.12.18. 16:45

Többéves amerikai innováció döntötte be a rubelt. Obama már márciusban figyelmeztette Putyint, Oroszországot mégis készületlenül érte az amerikai olajfegyver elsülése. A kegyelemdöfést a szaúdiak adták meg.

Komoly bajban van az orosz gazdaság, miután a rubel a napokban történelmi mélypontra süllyedt, és a negatív spirálnak egyelőre nem látszik a vége. Az orosz fizetőeszköz csak hétfőn 10 százalékot gyengült, ezzel történelmi mélypontot ért el, az 1998-as orosz államcsőd óta sosem ért ennyire keveset. A rubel gyengülését az orosz jegybank az alapkamat drasztikus emelésével próbálja megállítani, elemzők szerint azonban ez csak ideiglenes megoldást jelenthet, mivel a valutát nem az orosz pénzrendszer gondjai, hanem az olajárak csökkenése, az orosz olajexport összeomlása dönti be.

A fő bevételi forrás

Moszkvai bank zárás előtt: kevés lesz a kamatemelésForrás: MTI/AP/Pavel Golovkin

Az olajexport az elmúlt években az orosz gazdaság egyik fő bevételi forrása volt, az olajtermelők listáján rendre a dobogón végzett Oroszország. A felszín alatt azonban az orosz olajexport valójában kifejezetten sérülékeny volt: a kőolajat nagyrészt rendkívül költséges technológiával, olyan nehezen megközelíthető helyeken termelték ki, mint Szibéria. Emiatt az orosz olaj haszonkulcsa viszonylag alacsony volt, az olajár zuhanásával pedig már a nullához közelít.

Márciusi figyelmeztetés

Márciusban bejárta a világsajtót a hír, hogy az Egyesült Államok beveti az olajfegyvert a Krímet megszálló Oroszország ellen: abban a hónapban az amerikaiak 5 millió hordónyi olajat dobtak piacra a stratégiai tartalékból, ezzel 97 dollár alá lökve a kőolaj hordónkénti árát. A sajtónak nyilatkozó tisztviselők azt mondták: az egyszeri lépést (amely után nemsokára visszaállt 100 dollár feletti értékre az olaj ára) figyelmeztetésnek szánták: ha Putyin tovább fenyegeti Ukrajna területi egységét, az Egyesült Államok képes lesz az olajár leszállításával megroppantani az olajexporttól függő orosz gazdaságot. Jelenleg úgy látszik, beváltották a fenyegetést – pedig az amerikai kormány valójában nem tett mást, mint hagyta maguktól zajlani az évek óta tartó gazdasági folyamatokat.

Új technológia döntötte be

Földgázkitermelés Szibériában: alacsony haszonkulcsForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Ulf Mauder

Az olajár zuhanásához vezető spirált az Egyesült Államokban bevezetett új technológia, a hidraulikus törés (angolul fracking) indította be. A technológia lényege, hogy nagynyomású folyadék segítségével repesztik meg a talaj alatti palaréteget, hogy hozzájussanak a mélyebben fekvő olajhoz vagy földgázhoz (palagáz). A közhiedelemmel ellentétben a Föld olajtartalékai közel sincsenek kimerülőben, ez elsősorban a felsőbb talajrétegekben fellelhető kőolajra igaz, azokra a készletekre, amiket viszonylag könnyen és olcsón ki lehetett termelni. A palaréteg alatti tartalékokat eddig mélyfúrásokkal próbálták kinyerni, ez azonban igen költséges volt, ezért sokáig nem is érte meg ilyen fúrásokat végezni. Az Egyesült Államoknak például, ahol rendkívül sok mélységi olaj található, hagyományosan jobban megérte külföldről (elsősorban Szaúd-Arábiából és a Perzsa-öböl menti országokból) importálni az olajat.

A fracking bevezetése azonban mindent megváltoztatott. Az új technológiát korlátozott mennyiségben már 2010 óta alkalmazzák, ennek köszönhetően négy év alatt csaknem megduplázódott az amerikai olajkitermelés. Ennek nagy része az idei év elején – Texas és Észak-Dakota államokban – elindult nagyszabású mélységi kitermelésnek köszönhető. Júliusban az Egyesült Államok Szaúd-Arábiát megelőzve a világ legnagyobb olajkitermelő országává vált, ekkor már napi 8,5 millió hordó olajat termeltek ki a területén.

Szerencsés együttállás

Az új amerikai fúrások eleve elárasztották a világpiacot, azonban az olajár gyors zuhanásához más körülmények is hozzájárultak. Az ipari növekedés üteme Kínában idén visszaesett, az eurózóna épphogy elkerülte a recessziót: a kőolaj iránti globális kereslet tehát nem követte a bővülő kínálatot. Sokan arra számítottak, hogy az iraki és líbiai polgárháborús események csökkenthetik majd az országok olajtermelését, ezzel stabilizálva az olaj világpiaci árát. Ezek a konfliktusok azonban meglepően kevéssé befolyásolták mind az olajtermelést, mind az olajárakat. Irakban az Iszlám Állam elleni háború érintetlenül hagyta az ország legnagyobb olajmezőit. Az Irak északi részén élő, egyre inkább függetlenedő kurdok még fokozni is tudták az olajtermelést, Kurdisztánban a Mol is végezhet új fúrásokat.

Elengedték Putyin kezét

A végső lökést az olajár – és a rubel – bedőléséhez az Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) novemberi döntése adta. Szaúd-Arábia és a többi öböl menti állam gazdasága nagyban függ a kőolaj exportjától, vagyis számukra is problémás volt az olajár esése. Ezek az országok sokáig mesterségesen tartották magasan az olaj árát azzal, hogy a készleteiknek (a Közel-Keleten még rendkívül sok olcsón kitermelhető, a felső talajrétegekből kinyerhető olajkészlet van) csak egy részét termelték ki. Az itt kitermelt olaj fő felvevője az az Egyesült Államok volt, amely mostanra az olcsó olaj első számú exportőre lett.

Pénzváltó kijelzője Moszkvában az aktuális rubelárfolyamokkalForrás: MTI/AP/Alekszandr Zemljanyicsenko

Az OPEC novemberi tárgyalásain felmerült, hogy az olajárak magasan tartására az OPEC országai megegyeznek abban, hogy csökkentik az olajkitermelésüket. Bár rövid időre felmerült, hogy Szaúd-Arábia, az OPEC de facto vezetője együttműködik Oroszországgal az árak stabilizálásában, november végére egyértelművé vált, hogy az olajexportőrök nem fogják csökkenteni a termelésüket. Mivel mára az USA lett a legnagyobb olajkitermelő, eleve kétséges volt, hogy a közel-keleti országok meg tudják-e akadályozni az olajár esését, ráadásul az öbölországok úgy ítélték meg, többet ártana nekik, ha csökkenne az olajpiaci részesedésük, mint ha megpróbálnák magasan tartani az olajárakat. Az olajárak fenntartása ráadásul az öbölországok ősellenségének, Iránnak a piaci részesedését is növelte volna.

Három legyet egy csapásra

Az olajár zuhanása azt jelentette, hogy az olajtermelőknek több olajat kell a piacra dobniuk, hogy fenntarthassák eddigi profitjukat. Erre az olyan országok, mint Szaúd-Arábia, képesek, nehéz helyzetbe kerülnek viszont azok, akiknek kisebb olajkészleteik vannak, vagy nincs tőkéjük a kitermelés bővítésére. A helyzet legnagyobb vesztese három, az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek problémát okozó állam. Az Irak és Szíria nagy területeit uralma alá vonó terrorszervezet, az Iszlám Állam szinte egyetlen exportcikke az olaj, ennek ellenére a készletei igencsak végesek, körülbelül nyolcvan olajkút van a birtokában, a mennyiségi versenyben tehát komoly hátránnyal indul. Hasonló helyzetben van a nyugati szankciókat már amúgy is megszenvedő Irán is, mert nincs elég tőkéje az olajkitermelés fokozására.

A legjobb időben

Különleges helyzetben van végül Oroszország. Az állam hiába a világ harmadik legnagyobb olajtermelője, olajának nagy részét költséges technikával nyeri ki sarkvidéki területekről, így az orosz gazdaságot rendkívül érzékenyen érintik az alacsony olajárak. Bár az Egyesült Államokban használt fracking Oroszország számára is elérhető, és a technológiát alkalmazzák is Szibériában, ez a módszer egyelőre csak korlátozott mértékben érhető el az orosz olajcégek számára. Az USA tehát a legalkalmasabb időpontban vetette be az olajfegyvert, a nyugati szankciók és a mostani veszteségek miatt nem valószínű, hogy Oroszországnak egyhamar lehetősége lesz a technikai fejlesztésre.

A java még csak most jön?

Különösen aggasztó hír Oroszország számára, hogy a fracking technológiát Európában is meghonosítanák: augusztusban az Európai Unió olyan tervet készíttetett, amelyben arra a kérdésre kerestek megoldást, hogy mit lehet tenni, ha Oroszország vagy Ukrajna elzárja az EU felé vezető olaj- és gázvezetékeit. A Bloomberg szerint az EU országai alatt 28 évre elegendő, fracking technológiával kitermelhető földgáz és kőolaj rejlik. A tanulmány emellett közel-keleti és afrikai beruházásokat is javasolt az európai energiaigények kielégítésére.

Szentpétervári piac: a rubel zuhanásával növekednek az árakForrás: AFP/Olga Maltseva

Nem csoda, hogy Oroszország igyekszik megakadályozni az európai palagáz és -olaj kitermelését. A kormányközeli orosz hírcsatorna, a Russia Today számos, angol nyelven is sugárzott, frackingellenes dokumentumfilmet készített, a palagáztermelés ellen Putyin és Medvegyev, valamint a Gazprom prominensei is felszólaltak, annak ellenére, hogy kismértékben Oroszországban is alkalmazzák a technológiát.

Zöldekkel vágnak vissza

Egyes információk szerint az orosz titkosszolgálatok környezetvédő szervezeteket is bevetettek az európai fracking ellen: az elmúlt években több országban is hirtelen bukkantak fel új, a palagáztermelés ellen tiltakozó zöld csoportok, akik drága kampányokat folytattak a technológia környezetszennyező voltáról. Ahogy a New York Times beszámolt róla, a romániai Pungesti faluban idén a Chevron jelentkezett be, hogy feltáró fúrásokat végezzen, a bejelentés után azonban a falut hirtelen ellepték a tüntetők, akik a rendőrökkel is összecsaptak. Hasonló események játszódtak le Litvániában is, szintén a Chevron tervezett fúrásai kapcsán.

A frissen alakult, láthatóan sok pénzből gazdálkodó zöld mozgalmak mindkét esetben tagadták, hogy Oroszország pénzelné őket, a New York Times szerzője szerint viszont különös, hogy Szerbiában, ahol a Gazprom tervez palagáz-kitermelő telephelyet, nem voltak hasonló tiltakozások.

Vitatott technológia

Igaz, a fracking környezetkárosító hatásai nem Putyin fejéből pattantak ki. A technológia világszerte igen vitatott, több szakértő szerint is túlságosan kockázatos ahhoz, hogy széleskörűen alkalmazzák, a fúrások során ugyanis a használt vegyszerek egy-két apró hiba miatt is nagyon könnyen beszivároghatnak a talajvízbe. A fracking bevezetésének ötletét Németországban is komoly viták övezték, de az Egyesült Államokban is sokan ellenzik, az elmúlt időszakban több önkormányzat, köztük New York állam számos városa is betiltotta a technológia alkalmazását.