Bár az elmúlt évben sok szó esett arról, hogy globális olajtermelésben forradalom zajlik le, és az új termelők véget vethetnek a közel-keleti olajtermelő államok (OPEC) hegemóniájának, a BP elemzése szerint az OPEC-államok még jó ideig őrzik majd az előnyüket.
Mint ismeretes, tavaly jelentősen átrendezte az energiapiacot a fracking nevű technika elterjedése, amellyel az eddigieknél olcsóbban nyerhetőek ki a talaj palarétegei alatt rejlő olajkészletek. A frackinget elsősorban az Egyesült Államokban alkalmazták sikerrel, ennek következtében az ország hamarosan az egyik legnagyobb olajtermelővé vált. A változás leszorította az olajárakat, jelentős részben azért is, mert ezt követően a közel-keleti államok is fokozták a termelést, hogy megőrizzék helyüket a piacon. A folyamat fő vesztese Oroszország lett, ahol a szibériai olajkészleteket alacsony haszonkulccsal lehet csak kitermelni, így az ország addig jövedelmező olajexportja veszteséges lett.
A BP Energetikai kilátások 2035 című elemzése szerint azonban nem lesz sokáig fenntartható ez a felállás. Bár a fracking olcsóbbá tette a mélységi készletek kitermelését, a közel-keleti olaj továbbra is sokkal olcsóbban kitermelhető. Az alacsony olajárak hosszú távon nem kedveznek a palaolaj-kitermelésben érdekelt országoknak (az Egyesült Államok mellett Brazíliában folyt nagymértékű palaolaj-termelés, a dél-amerikai ország az USA után a legnagyobb olajtermelő a nem OPEC-tag országok között), akik nem tudják sokáig megőrizni pozíciójukat.
Az elemzés szerint az olajtermelés piacán az OPEC-országok 2035-ben körülbelül 40 százalékos részesedése 40 százalék körül lesz, vagyis körülbelül annyi, mint az elmúlt 20 évben. Ennek szerintük egyre nagyobb részét teszi majd ki Irak: az ország már 2014-ben jelentősen növelte a termelést, a BP szerint, a jelenlegi trendek alapján 2035-re napi kétmillió hordó olajat exportálhatnak majd. A képet árnyalja viszont, hogy Irakban az új olajkutak nagy része a függetlenségre törekvő Kurd Autonóm Területen nyílt. Szaúd-Arábia (jelenleg a legnagyobb olajexportőr) részesedése viszont csökkenhet a BP szerint, mivel az arab királyság a jövőben diverzifikálná teljesen olajalapú gazdaságát.
Bár az orosz olajexport visszaesett, a BP szerint földgázkészletei miatt 2035-ben is Oroszország lesz a legnagyobb energiaexportőr – a földgázkitermelésben szerintük az OPEC-országok még veszítenek is részesedésükből, ami a 2013-as 46-ról 36 százalékra csökkenhet. Az elemzés szerint Azerbajdzsán és a közép-ázsiai államok is bővíthetik energiaexportjukat, különösen, mivel számítanak rá, hogy a jövőben megépül egy új, Európát Közép-Ázsiával összekötő gázvezeték. Oroszország és a posztszovjet államok energiahordozóit elsősorban az európai háztartások és az ipar veszi majd fel.
A tanulmány szerzői szerint komolyabb változást az energiapiacon a megújuló energia elterjedése jelent majd: a zöld üzemanyagok, energiaforrások a 2035-ig, évente globálisan 6,3 százalékkal nagyobb részét teszik majd ki a Föld energiatermelésének, ezzel az összes energiatípus közül a legnagyobb növekedést produkálhatják (emellett évi 1,8 és 1,7 százalékkal növekedhet az atomenergia és a vízenergia részesedése is). Az előrejelzés szerint 2035-ben, bár a részesedésük enyhén visszaesik, továbbra is fosszilis üzemanyagból használ fel legtöbbet az emberiség: a felhasznált energia 81 százaléka származik majd ilyen forrásból (2013-ban ez az arány 86 százalék volt).
Összességében azonban jelentősen, 2035-re 37 százalékkal emelkedik majd energiafogyasztás (ami azt is jelenti, hogy a fosszilis energiaforrásokból is többet használunk majd). A legtöbb energiahordozót továbbra is az ipari termelés igényli majd, az ipari növekedés motorja pedig Ázsia lesz. Az elmúlt években Kína volt az energiahordozók fő vásárlója, a BP szerint azonban 2035-re India (aki már most a második legnagyobb energia-felhasználó) veszi át az első helyet.