Nagy-Britanniában - az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaságban - előzőleg áprilisban volt mínuszban az éves infláció: akkor szintén átlagosan 0,1 százalékkal csökkentek a fogyasztói árak tizenkét havi összevetésben.
Az áprilisi adat előtt soha nem mértek negatív inflációt Nagy-Britanniában azóta, hogy a brit statisztikai hivatal (ONS) a fogyasztói árindexek havi közlését a jelenlegi módszertan alapján 1996-ban elkezdte.
Történelmi távlatú összehasonlításban - a jelenlegi számítási módszer alapján visszatekintve - az idei mínuszos inflációs számok előtt legutóbb több mint fél évszázada, 1960 márciusában volt negatív az éves brit infláció. Az ONS becslése szerint, ha már akkoriban is a jelenlegi normák alapján számították volna ki az inflációt, abban a hónapban a fogyasztói árindex 0,6 százalékos csökkenését mutatták volna ki éves összevetésben.
A Bank of England - a brit jegybank - számára a kormány által előírt követendő inflációs cél 2 százalék. Ha ettől a céltól a tizenkét havi infláció bármelyik irányban 1 százalékpontnál nagyobb mértékben eltér, a brit jegybanktörvény alapján
a Bank of England kormányzója levélben köteles magyarázatot adni a brit pénzügyminiszternek az okokról.
Mark Carney, a Bank of England két éve munkába állt kanadai kormányzója kinevezése óta tizedszer lesz kénytelen megírni ezt a levelet George Osborne pénzügyminiszternek. Az elsőt a tavaly decemberben mért 0,5 százalékos éves infláció miatt kellett megírnia, és a tizenkét havi inflációs ráta azóta is folyamatosan több mint 1 százalékponttal a 2 százalékos kötelező célszint alatt jár. Az idei év eddigi szakaszában jórészt zéró körül mozgott, és az eddigi idei átlagos infláció is pontosan zéró az ONS kimutatása szerint.
Londoni elemzői vélemények szerint Carney a következő hónapokban is további hasonló levelek sorát írhatja Osborne-nak, bár a defláció meggyökeresedését az elemzők nem várják. A Bank of England több mint hat éve, 2009 márciusa óta 0,50 százalékos történelmi mélyponton tartja alapkamatát.