Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az IMF-EU hitelmegállapodás 2008 végén Magyarország kiemelkedően sérülékeny helyzete miatt vált szükségessé. A hitelek felvételét főként az állampapírpiaci feszültségek és a devizatartalék alacsony szintje indokolta, és ezeken felül a kedvezőtlen helyzetbe kerülő hazai tulajdonú bankok számára is állami forrást jelenthetett.
A megállapodás keretein belül
a költségvetés összesen mintegy 13 milliárd eurót hívott le
2008-ban és 2009-ben ebből 7,5 milliárd eurónyi hitelt az IMF folyósított, illetve ezenfelül az EU-hitel további 5,5 milliárd eurót tett ki. Az IMF a lehívott hitelt a szokásos módon, SDR-alapú elszámolás mellett folyósította, vagyis a hitel 6,3 milliárd SDR-t tett ki, amely így az euróval szembeni árfolyamkockázattal is rendelkezett. Az IMF felé fennálló tartozást Magyarország már 2013-ban teljes egészében előtörlesztette.
Az IMF-EU-val kötött megállapodás keretében az MNB mintegy 1,4 milliárd eurót (közel 1,3 milliárd SDR-t) hívott le 2009-ben, majd a tervezett ütemű visszafizetéseket követően 2013 augusztusában törlesztett elő teljesen.
A hitelek folyósítását számos feltételhez kötötték,
de Magyarország a hitel 70 százalékának törlesztése után, 2015 januárjában kikerült a programokat követő szigorú utólagos felügyelet alól. Az EU-hitel feltételeinek egy részét a következő részlet folyósításakor, másik részét az utólagos felügyelet során ellenőrizték .
Az egyes részletek folyósításához egyre szigorúbb költségvetési hiányra vonatkozó feltételt szabott az EU, és emellett a pénzügyi szektor szabályozására, illetve felügyeletére, valamint strukturális reformokra vonatkozó konkrét gazdaságpolitikai kritériumokat is támasztott. A monitoring és jelentési rendszer keretében pedig az EU a jegybanki devizatartalékok alakulásáról szóló kéthetenkénti beszámoló, havi költségvetési és negyedéves pénzügyi stabilitási, inflációs, illetve az államadósságról szóló jelentések készítését kérte. Az ellenőrzés a hitel 70 százalékának visszafizetése után, vagyis 2015 januárját követően szűnt meg.
Az EU-hitel utolsó részletének visszafizetése tovább mérsékelte hazánk sérülékenységét, ugyanis csökkent az adósságon belül a devizaarány, illetve a külföldiek tulajdoni hányada.
Az EU-hitel utolsó részletének visszafizetése önmagában mintegy 2 százalékponttal csökkenthette az államadósság devizarészarányát és a külföldiek tulajdoni arányát. Ez mérsékli az ország külső adósságát, illetve ezzel párhuzamosan a jegybanki devizatartalék szükséges mértékét. Az alacsonyabb külső adósság az árfolyamkockázat mérséklődésén keresztül hozzájárulhat hazánk kedvezőbb hitelminősítői besorolásához is.
A lejáró EU-hiteleket alacsonyabb hozamú forintkötvényekkel tudja finanszírozni Magyarország. A jegybanki kamatcsökkentések és az önfinanszírozási program hatására is mérséklődő hazai állampapírpiaci hozamok kedvező költség mellett teszik lehetővé az adósság refinanszírozását. Jelenleg a rövid hozamok 1 százalék körül alakulnak, a 3-5 éves hozamok 1,5-2 százalékot tesznek ki, a 10-15 éves hozam pedig rendre 3-3,3 százalék. A EU-hitel első két részletének fix kamata 3,25 százalék volt, a harmadik, most törlesztett rész fix 3,625 százalékkal kamatozott. Azaz
a jelenlegi leghosszabb futamidejű forintkamatok is alacsonyabbak, mint az EU-hitel kamatozása volt.
A változó kamatozású IMF-hitel kamata becslésünk szerint az első részlet lehívása után több mint 3 százalék volt, majd a megállapodásban rögzített teljes állomány lehívása után hosszú ideig 2,5 százalék körül ingadozott. A törlesztések megkezdését követően enyhe emelkedés után érdemben csökkent a fizetendő kamat, ami így a teljes időszakot tekintve átlagosan 2,3 százalék körül alakult.
2011 és 2016 között jelentős teher volt a 2008-ban felvett devizahitelek törlesztése, amit azonban az önfinanszírozási program által támogatott adósságkezelési stratégia sikeresen kezelt. A 2005 és 2010 közötti átlagos devizatörlesztések több mint háromszorosát kitevő éves lejáratok megújítása jelentős kihívás volt az elmúlt 5 évben az adósságkezelés számára. 2011-2014 között a nemzetközi intézményektől felvett hiteleket részben piaci devizaforrások kibocsátásával finanszírozta az adósságkezelő. 2014 második felétől azonban a jegybank által meghirdetett önfinanszírozási program támogatása mellett – a belföldi szektorok megnövekedett keresletének köszönhetően –
az ÁKK nagyobbrészt forintkibocsátásból finanszírozhatta a lejáró devizahiteleket,
továbbá az egyéb devizainstrumentumokat is.
Nemzetközi összevetésben
hazánk az egyetlen, amely a hasonló célra nyújtott EU-hitelt visszafizette,
így jelenleg hazánk adósságfinanszírozása néhány kisebb fejlesztési hitelt leszámítva teljes egészében piaci alapú. Az EU által balance-of-payments assistance keretében nyújtott hitelek közül a válság után Magyarország hívta le először 2008-2009-ben a megállapodásban rögzített keret egy részét. Lettország és Románia számára az EU 2009-2011 között folyósította a hiteleket. Magyarország a három ország közül a legnagyobb hitelállománnyal rendelkezett, amit azonban a 2016. április 6-ai jóváírás után teljes egészében törleszteni tudott. Lettországnak még kisebb, mintegy 0,7 milliárd eurós tartozása van az EU felé, míg Románia számára 3,5 milliárd eurótörlesztés van hátra.
A cikk szerzője Kicsák Gergely, a Magyar Nemzeti Bank szakértője.
