Magyarország ne csak a romkocsmaturizmus fellegvára legyen
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Nagyon nem lenne szerencsés, ha Budapestet kizárólag a gyorsan fejlődő buli- és romkocsmaturizmusa alapján tartanák számon az utazással foglalkozó szakemberek – véli Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója. Szerinte a Balaton és környéke nyáron jól teljesített, de az évnek van még másik kilenc hónapja, amikor szintén érdemes lenne a legnagyobb magyar tó mellé elutazni. Ehhez azonban rengeteget kell dolgozni. Miként a fővárosban is sok a teendő. Budapest ugyan vonzó a külföldi vendégek számára, de szemellenzőt visel az, aki nem látja a meglévő hiányosságokat és a megoldandó feladatokat. Szerinte sokkal több minőségi turistára lenne szüksége Magyarországnak. A cél, hogy legalább három és fél napot töltsön el nálunk egy külföldről érkezett vendég.
Néhány nappal ezelőtt Budapest két turisztikailag fontos helyszínén, a Várkert Bazárban és a Citadellán jártam. Hogy egy közhellyel éljek: ha a különbséget zongorázni tudnám...
A Várkert Bazár gyönyörű, a Citadella környéke viszont nem az. Nekem a Bazárral az a problémám, hogy egyelőre turisztikailag nem sikerült kitalálnunk a funkcióját. Ez a feladat még előttünk áll. Szerintem az lenne a legjobb, ha a turisták nagy része onnan menne fel a Várba.
Ma ez közel sincs így. Az nem lehet cél, hogy a milliárdokért felújított épület nagyrészt kihasználatlan legyen. Visszatérve a Citadellára: a környék és maga a nevezetesség is rendkívül rossz állapotban van.
Pedig a szervezett turizmus keretében Budapestre érkezőket szinte kivétel nélkül oda viszik fel az utazási irodák.
Pontosan ezért kell a Citadellával sürgősen tenni valamit. Örültem annak, hogy a kormány már foglalkozott a terület felújításával és a környék rendbetételével. A Citadella jelenlegi állapota sokáig nem tartható fent.
Amikor a fővárosnak erről a nevezetességéről beszél, mi az első gondolat, ami eszébe jut?
Kicsit messzebbről kezdeném a választ. Budapestnek számos turisztikailag fontos látványossága van, amelynek a megközelíthetősége korlátozott. Ezek közé tartozik a Citadella is.
Ugyanakkor a fővárosba érkező látogatók jogos elvárása az, hogy minél rövidebb idő alatt minél több nevezetességet meg tudjanak nézni.
Éppen ezért – tiszteletben tartva a hagyományokat, valamint figyelembe véve a világörökségi címmel járó kötelezettségeinket – érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy milyen új, innovatív módszerekkel vagyunk képesek a hozzánk érkező vendégek igényeit a ránk jellemző, vendégközpontú módon kielégíteni. Londonban sem hitte el senki, hogy a 2012-ben megnyitott Emirates Cable Car rövid időn belül a város egyik kedvelt turistacélpontja lesz. Pedig a londoni lanovka nem is az ottani belvárosban, hanem a 2012-es olimpiai stadiontól nem messze, a London City Airport szomszédságában üzemel. Ennek ellenére imádják a városba érkezők.
Miért ne lehetne egy ehhez hasonló közlekedési eszköz a magyar fővárosban is? Szóval, ez az a gondolat, amely a Citadellával kapcsolatban foglalkoztat.
Jó, hogy említette Londont és az ötkarikás játékokat. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2017 szeptemberében Limában dönt arról, hogy Budapest, Los Angeles és Párizs közül melyik város rendezheti meg a 2024-es nyári olimpiát. Drukkol a budapesti pályázat sikerének?
Nagyon drukkolok. Ugyan akadnak olyanok, akik kétkedve fogadják a pályázatot, néhányan pedig biztosak abban, hogy Magyarország és Budapest nem képes megbirkózni ezzel a feladattal. Én ezt másképpen gondolom. Szerintem a főváros és az ország igenis meg tudja oldani mindezt.
Gondoljunk bele abba, hogy a következő tizenegy hónapban Budapestet sokszor és sok helyen említik majd egy lapon Párizzsal és a kaliforniai nagyvárossal együtt.”
Ez egészen elképesztő reklámja lesz Budapestnek és az országnak. Olyan, amit egy olimpiai pályázat nélkül aligha kapnánk meg.
Na jó, de itt van mindjárt 2017, amikor azonos időben rendezik meg a budapesti FINA vizes-világbajnokságot, a győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált és a mogyoródi Forma-1-es nagydíjat. A közvélemény a minap arról értesülhetett, hogy a Forma-1-es verseny rendezői szinte az összes budapesti luxusszállodát lefoglalták maguknak, így a vizes-vb szervezői hoppon maradtak. Hogyan tudjuk ezt a problémát kezelni?
Jó, hogy említette a győri EYOF-ot, amelyet szintén a vizes-vb ideje alatt rendez meg Győr-Moson-Sopron megye székhelye.
Az EYOF 2017. július 23-án kezdődik.
Amúgy nem egy jelentéktelen ifjúsági találkozóról beszélünk, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik fontos rendezvényéről, amely az összes résztvevő számát tekintve nagyobb volumenű esemény, mint egy téli olimpia. Azzal, hogy Budapesten ebben az időben rendezzük a vizes-világbajnokságot és a Forma-1-es Magyar Nagydíj hétvégéje is július 21-22-23-án lesz, a főváros gyakorlatilag „kiesik” Győr mögül, azaz nem lesz képes arra, hogy az EYOF-ra érkező vendégeknek szállást biztosítson.
Azt tudom, hogy a hármas időpontütközés okozta gondot orvosolni kell. Nagyon nem szeretném, ha a Nemzetközi Úszószövetség korifeusai Bécsben laknának, majd onnan járnának a budapesti versenyekre. Szerintem pár héten belül meglesz a megoldás.
Az álláspontom az, hogy próbáljuk meg a Forma-1-es Magyar Nagydíj időpontját módosítani.
Budapest ezt a csatát nem veszítheti el. De kanyarodjunk el picit a konkrét problémától, és beszéljünk a kommunikációról, illetve annak hiányáról.
Sejtem, mi következik. Az egymásra torlódó, azonos jellegű programok, a rengeteg fesztivál, amelyek közül jó néhányszor az egyik kioltja a másikat...
Talált, süllyedt.
A minap olvastam egy anyagot, amelyben az állt, hogy Budapest egy év alatt több kulturális rendezvényt bonyolít le, mint Bécs.
Ez egyfelől nagyszerű, másfelől azért felvet pár kérdést bennem. Valóban szükség van egy esztendőben 1500 lecsófesztiválra szerte az országban? Olyan is előfordul, hogy két egymással szomszédos falu ugyanazon a hétvégén tart fesztiválokat.
Miért? Mert az elöljárók nem kommunikálnak egymással. Ezt a helyzetet kellene mihamarabb megváltoztatni. Nem azt akarom mondani, hogy innentől kezdve a Magyar Turisztikai Ügynökség átveszi az ország összes fesztiváljának a szervezését – erre sem kapacitásunk, sem lehetőségünk nincsen.
Mi abban tudnánk segíteni, hogy koordináljuk az országosan is fontos rendezvényeket.
Ez lehet egy ilyen állami intézmény feladata.
Ön kívülről érkezett a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatói székébe. Sokan a fejéhez vágták, hogy mit keres itt, amikor korábban nem sokat dolgozott ezen a területen.
Mondtak mást is, de elviselem. Világéletemben menedzserként dolgoztam. Való igaz, kívülről érkeztem, de ez lehet előny is.
Nekem ugyanis mindegyik turisztikai terület ugyanolyan fontos.
A borturizmus, a gasztronómia és az ehhez kapcsolódó turisztikai feladatok, a kerékpáros-turizmus, vagy a gyógyfürdőturizmus. Nem vagyok elkötelezve egyik „lobbioldalnak” sem, és „külsősként” talán jobban látom, melyek azok a problémák, amelyeket sürgősen meg kell oldanunk.
Melyek ezek a problémák?
A statisztikák szerint Magyarországon ma egy külföldi turista átlagosan két és fél éjszakát tölt el. A legfontosabb teendőnk, hogy ezt még egy éjszakával megnöveljük. Hogy azok, akik idejönnek, tovább maradjanak nálunk.
Ehhez viszont olyan vonzó attrakciók kellenek, amelyek itt tartják az embereket. Alig hittem el, amikor egy budapesti utazásokat szervező cég azt mondta, hogy nem tudják, mivel töltsenek el plusz egy órát a magyar fővárosba látogató külföldiekkel.
Ezt nem mondja komolyan...
Az a baj, hogy aki nekem ezzel előállt, komolyan gondolta és mondta. Mindez akkor merült fel, amikor a budai Várban korlátoztuk a turistabuszok forgalmát. Kiderült, hogy számos utazásszervező a felhajtástól a buszok kihajtásáig összesen egy órát szánt ennek a nevezetességnek a megtekintésére. Ez azért bennünket is elgondolkodtatott. De a szervezőket is, akik közül néhányan úgy döntöttek, hogy ha már nem parkolhatnak a buszaikkal odafönt, akkor kiveszik a programból a Vár megtekintését.
Ekkor keletkezett plusz 60 perc, amivel a szakemberek nem tudtak mit kezdeni.
Na, ettől áll égnek az ember haja. Itt van ez a gyönyörű főváros, és az ölünkbe hullott egy óra hasznos dolgokkal való kitöltése gondot jelent. Nem először találkozom ezzel a felfogással. Hogy miért van ez? Tudni kell, hogy a turizmus a nyolcvanas években Magyarország legnyugatiasabb iparága volt. Talán ezért, talán másért, de itt nem történt meg a rendszerváltozás.
Ez most zajlik, ebben a folyamatban a Magyar Turisztikai Ügynökség is aktívan részt vesz. Ez óriási kihívás. Ugyanakkor látható, hogy a kormányzatnak nagyon fontos ez az iparág.
Hiszen a magyar GDP 10 százalékát jelenleg a turizmus adja.
Az is fontos törekvésünk, hogy a Magyarországra érkező turisták dupla annyit költsenek, mint amennyit most nálunk hagynak. Ebben a tekintetben a két régiós versenytárs, Prága és Bécs jelenleg jobban áll. Magyarországon egy átlagos külföldi vendég az itt-tartózkodása alatt 288 eurót költ. Csehországban több mint 500-at, míg Ausztriában 650-et. Ebben a tekintetben is fel kell zárkóznunk. Szerintem menni fog a dolog.
Erről a le nem zajlott rendszerváltásról jutott eszembe az idei nyár, amikor a Balatonon zajló sajtószakmai út során kaptam egy szép zacskót. A benne lévő dolgok majdnem egy kilót nyomtak. Tudja, mi volt a szatyorban?
Várjon, kitalálom. Prospektusok?
Ön nyert.
A turista viszont ezzel nem nyer. Szerintem a 21. században – legyen bármilyen színvonalas egy ilyen kiadvány – prospektusokkal nem lehet komoly eredményt elérni. Németországban vagy az Egyesült Államokban az ottani turisták utazásainak megszervezése 75-80 százalékban az online felületeken történik. Azaz ebben a két országban egyre kevesebben veszik igénybe az utazási irodák hagyományos szolgáltatásait. Ez egy olyan trend, amelyet nem lehet megállítani. Nemcsak trend, hanem generációs kérdés is. Az utazásszervezési szokások nagy változáson mennek keresztül. Éppen ezért már Ausztriában is az ottani turisztikával kapcsolatos marketingköltések 40 százaléka az online felületeken zajlik.
Nálunk, tudja, mekkora ez az arány? 8, azaz nyolc százalék. Közben meg nyomatjuk a szép színes prospektusokat.
Ezen változtatni fogunk. Azon dolgozunk, hogy Magyarországnak legyen egy olyan mobiltelefonos applikációja és internetes felülete, ahol minden fontos információ könnyen elérhető.
Hol vannak a szálláshelyek, az éttermek, mikor indulnak a hajók, a vonatok, az autóbuszok, meddig vannak nyitva a múzeumok. A világ számos pontján megfordulva láttam ehhez hasonlót. Nekünk is meg kell csinálnunk.
A Magyar Turisztikai Ügynökség négy kiemelt hazai desztinációra fókuszál. Bár a javaslatról még nem született kormánydöntés, annyit elárulhatunk, hogy Budapestet és környékét, a Balatont, Tokaj-Hegyalját és a Sopron-Fertő területet viszik a kabinet elé. Ezek azok a helyek, amelyeket már hosszú évek óta kiemelten kezelt minden turizmussal foglalkozó hazai szervezet. Miért nem lehet ezt bővíteni? Miért nem törhet be a nagy négyesbe egy ötödik? Mondjuk a Zempléni-hegység és környéke?
Ez nem ennyire egyszerű, de nincs arról szó, hogy a négy kiemelt desztináción kívül mások nem tudnak bekerülni ebbe a körbe. Budapest és a Balaton jelentőségét nem kell ecsetelnem, teljesen indokolt a kiemelt figyelem.
A Magyarországra érkező vendégek kétharmada ki sem mozdul a fővárosból és környékéről.
A Balaton ezen a nyáron tényleg megtelt, újra sok német rendszámú autót lehetett a tó körül látni. Erre nagyon hosszú ideje nem volt példa, és ez nagyon fontos üzenetet hordozott magában. Ehhez hozzájárult az is, hogy hazánk kifejezetten biztonságos országgá vált az utazók szemében. A Nyugat-Európát sújtó terrortámadások következtében Franciaországba és Belgiumba a korábbinál jóval kevesebb turista látogatott el.
A francia főváros például egymilliónyi látogatóval fogadott kevesebbet. Ez döbbenetesen nagy vesztesége Párizsnak.
Nem beszélve a törökországi robbantásokról, Tunéziáról és Egyiptomról. A turisták egy része Magyarországot választotta. Mi azt szeretnénk, ha ez akkor is így lenne, amikor nem a biztonsági kockázat a legfontosabb szempontja az úticél-választásnak. De térjünk vissza az általunk javasolt négy kiemelt térséghez. Sopront és a Fertő-tó melletti területet egészen Bükig terjesztettük ki, így került képbe a gyógyfürdő-turizmus is. Tokaj-Hegyalját meg fel kell helyeznünk a világ turisztikai térképére. Nagyon fontos törekvés az is, hogy ezekre a területekre zökkenőmentesen juthassanak el a vendégek. Tokajba ma tömegközeledéssel elmenni felér egy kihívással.
Ha egy bortúrára valaki autóval indul el, és nincs megfelelő szállása, akkor nem sokat élvez belőle, mert a sofőr nem kóstolhatja meg a fantasztikus tokaji borokat.
Ezért szerepel terveinkben egy új tokaji szálloda felépítése.
De, hogy a kérdésére válaszoljak, a Zempléni-hegység, amely tényleg csodás, közel van Tokajhoz. Ha azt el tudjuk érni, hogy a turisták három-négy napot Tokajban maradjanak, eljutnak ők a Zemplénbe, vagy éppen a Rétközbe is.
Budapesten az Airbnb, vagyis a közösségi megosztáson alapuló globális „piactér” egyre nagyobb szeletet hasít ki a turizmusból. Egyes szakmai szervezetek már megnyomták a vészcsengőt. A Magyar Turisztikai Ügynökségnek milyen válasza van az Airbnb által okozott kihívásokra?
Először egy sokat mondó adat: 2015-ben Budapesten közel 9 millió vendégéjszakát töltöttek a turisták kereskedelmi szálláshelyeken. Ezen felül további kétmillió vendégéjszakát a nem kereskedelmi szálláshelyeken is eltöltöttek.
Más számítások szerint ez a szám akár négymillió éj is lehet.
Bármelyik is igaz, az Airbnb nagyon jelentős szeletet hasít ki a turizmustortából.
Miközben mi szinte saját magunkkal számháborúzunk, az orrunk előtt zajlik le egy olyan folyamat, amelyben a szereplők egy része nem fizet adót, feketén adja ki szobáját, lakását.
Ezzel nemcsak az államot károsítja meg, de a budapesti albérleti árakat is az egekbe emeli.
Célunk az, hogy valamennyi Airbnb-vel foglalkozó szállásadó online kapcsolatba kerüljön a NAV-val. Ugyanakkor rövid távon azt is szeretnénk, hogy a kereskedelmi szálláshelyek úgynevezett szobatükreit a NAV szintén ellenőrizze.
Gondolom, a 2017-es év egyik célja lehet az is, hogy minél több turista jöjjön el hozzánk.
Egy pillanat. A jelenleginél nem kell több turista.
Akikből több kell, azok a minőségi turisták.
Akik a jelenleginél hosszabb ideig maradnak az országban, és a színvonalas szolgáltatásokért, attrakciókért többet is tudnak fizetni.
Sejtem, hogy kiket szeretne nálunk látni. Nem feltétlenül a romkocsmázó, a fapados légitársaságokkal az olcsó Budapestre érkező, a belvárost telehányó embereket, igaz?
Valóban nem őket, de ebben a kérdésben sem szeretnék elitistának látszani. Már csak azért sem, mert egykoron Budapest egyik elsőként megnyitott romkocsmájának is ügyvezetője voltam. Látom, csodálkozik. A Gozsdu-udvarban volt az üzlet.
Élveztem, hogy özönlik hozzánk Nyugat-Európa fiatalsága.
A romkocsmák, az erre épülő hostelhálózatok majd az Airbnb vagy a legújabb szabadulószobák mind-mind olyan dolgok, amelyek fontosak a főváros turisztikai életében. De annyit azért engedjenek meg nekem, hogy nem szeretnék ezen a szinten leragadni. Ennél sokkal több kell.
Budapest ne csak a romkocsmaturizmus fellegvára legyen! Éppen ezért örömteli az a gasztronómiai forradalom, amely Magyarországon zajlik.
Budapesten már öt Michelin-csillagos étterem van. Előbb-utóbb lesz egy hatodik is.
Azt szeretnénk, ha ezek a vendéglátóhelyek elhoznák Magyarországra az egyre többet költő, kiváló minőséget kereső turistákat. Akik azután elmennek egy-egy gyógyfürdőbe, hajóznak a Dunán, megnézik csodálatos múzeumainkat, és vidékre is kirándulnak. Akik sok-sok napot töltenek el nálunk. Azt is szeretném, ha a magyarok újra járnának éttermekbe. De az is jó lenne, ha a turizmus nemcsak Budapestről, hanem a vidéki Magyarországról is ugyanúgy szólna.
Ezen felül milyen elképzelései vannak? A jelenleg zajló nagyívű turizmusfejlesztés mennyiben érint bennünket, magyarokat?
Nekünk is meg kell ismernünk a saját országunkat. Aki ma Magyarországon nyitott szemmel jár, láthatja, hogyan épül és szépül hazánk, hogyan lesznek egyre rendezettebbek falvaink és városaink.
Ezeknek a fejlesztéseknek a révén tudjuk megőrizni táji értékeinket, gazdag növény- és állatvilágunk természetes élőhelyeit. Fontos, hogy megfelelően ápoljuk kulturális örökségeinket, miközben a modern kor kihívásainak megfelelve tesszük látogathatóvá, használhatóvá és bejárhatóvá városainkat, térségeinket.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a turizmus fejlesztése új munkahelyeket is teremt.
Így ez az iparág vonzó lehet a fiatal és szakképzett magyar munkaerőnek. Közel kétszáz munkatársammal ezen dolgozunk, és ezért tekintem a mostani megbízásomat eddigi szakmai pályafutásom legnagyobb kihívásának.