Kína lassan elkészül polgári célúnak beállított mesterséges szigeteivel

2018.02.11. 07:27

Egyre nehezebben tagadhatja Kína azt, amit eddig próbált: katonai erődemonstrációval kívánja eldönteni a Dél-kínai-tenger egyes szigetei kapcsán régóta húzódó regionális vitát, egyszersmind a vizek fölötti dominanciát. A most nyilvánosságra került felvételek, valamint a legfrissebb műholdképek tanulsága szerint, az ország lassan befejezi a Spratly-szigetcsoportnál fekvő hét korallzátony beépítését és militarizálását. Ami történik, az leginkább a Kína-barát politikát folytató Fülöp-szigeteken okozott riadalmat, de a tengeri vita ennél nagyobb jelentőségű: kereskedelmi erőfitogtatás helyett akár az USA és Kína háborús terepe is lehet.

Míg korábban az Egyesült Államok katonai jelenlétének kompenzálása – a hivatalos kínai megfogalmazás szerint, „a béke megőrzése” – volt a magyarázat kínai részről a tengeri építkezésre, addig mostanra aligha vonható kétségbe, hogy annak legalább az erődemonstráció és a regionális vezetői szerep megragadása a célja. A térséget érintő, hosszú ideje húzódó geopolitikai vitának most Peking úgy vethet véget, hogy tényleg a kellős közepére telepített, illetve telepít komoly katonai erőt.

Kína katonai egységeket telepít a Dél-kínai-tengerre felhúzott szigetekreForrás: Wikimedia Commons/United States Navy

Geopolitikai sakkjátszma a korallokon

A Spratly-szigetek csoportja több tucat apró szigetből és zátonyból áll. A Fülöp-szigetektől nyugatra, Borneótól északra, a Dél-kínai-tenger déli részén fekvő szigetcsoport nem az egyetlen, de – elhelyezkedése miatt – az egyik legfontosabb, vitatott hovatartozású földdarabja a tengernek. Ahogy az Origo megírta, a térségre, illetve annak egyes területeire, Brunei, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Tajvan és Vietnám is igényt tart.

És – természetesen – Kína.

A mára látványosan megerősödött állam még 1947-ben dobott be a nemzetközi színtérre egy olyan térképet, amelyről kiderült, eszük ágában sincs valamiféle közös hasznosításban gondolkodni a vizek kapcsán, amelybe bevonnák esetleg a környező országokat is. Hanem a térség mintegy 80 százalékát egyszerűen beltengernek tekintik, amit történelmi érvekkel – első birtokbavétel – igyekeztek alátámasztani.

Csakhogy így tesznek más érintett államok is. A műfajban különösen erős Vietnám. A Fülöp-szigetek irányából pedig előszeretettel hangzik el érvként az, hogy a szigetcsoport ahhoz esik a legközelebb, és biztonságérzetük szempontjából különösen nem mindegy – képletesen fogalmazva –, melyik államra esik a pillantásuk nyugati irányba saját partjaikról. Ehhez hozzáadódnak az államok részéről a történelmi érveléssel nem mindig fedésben lévő, nemzetközi jogi érvek.S ha még ez nem lenne elég, Kínában 2009 májusában előkapták a fél évszázados térkép modernizált változatát, és azt kérték – eredménytelenül – az ENSZ-től, ismerjék el a térség rendezésének azon vázolt koncepcióját.

Felderítő repülőgép száll föl egy hordozóról a Dél-kínai-tengerenForrás: Pixabay

Néha halas, néha puskaporos a hangulat

A most, a figyelem középpontjába került hét zátony közül haton Kína 2014-ben már biztosan elindította az építkezéseket. Ezt volt, hogy tagadták, volt, hogy ártalmatlan, kizárólag a radarrendszert és a hírszerzést támogató bázisok létesítésének ismerték el, s az is előfordult, hogy az egyik legnagyobb klasszikus formulával védték magukat: rámutattak más országokra, és közölték, ők mindezt már előbb elkezdték.

Kína még 2017 első felében is azt kommunikálta a nemzetközi színtereken, minden építési munka kizárólag polgári célú, és nincs tervben az, hogy katonai alakulatokat telepítsenek a Dél-kínai-tenger szinte közepére.

Sőt, az utolsó egy évben némileg le is lassította az építkezés tempóját. Majd felgyorsította, és most ott tart a projekt, hogy Kína lényegében – minden valószínűség szerint – katonai erőt helyezett a beépített korallokra, a térség szinte kellős közepére, melynek legalább egy részére, szinte minden környező országnak fáj a foga.

Régi keletű a terület feletti marakodásForrás: Wikipedia/U.S. Central Intelligence Agency

Amely egyébként nagyon gazdag olajban, és hiába Kína a megújuló energiák hasznosításának egyik éllovasa, teljes energiaigényét még jó ideig nem tudja kielégíteni azokból.

A kínai politikai-gazdasági döntéshozatali mechanizmusokat ismerők szerint Pekingben ilyen jelentőségű stratégiai kérdésekben szeretnek úgy okoskodni, jobb nem függő viszonyba kerülni senkitől és semmitől. Az a biztos, ami a saját, így ha a tenger alatt sok az olaj, az a legjobb, ha elérjük, másnak még csak kósza ötletként se jusson eszébe, hogy rátegye a kezét – hangzik a kínai érvelés. Ez egyébként minden további nélkül ugyanaz a döntési mechanizmus, mint az – ahogy az Origo is megírta –, hogy Kína inkább saját maga finanszírozza az értékes nyersanyagok, például a lítium kitermelését, csak ne ahhoz kelljen igazodnia, éppen mi zajlik a világtermelés jelentékeny hányadát adó ausztrál bányákban.

A Dél-kínai-tenger térségére jó pár állam jogot formálForrás: Pixabay

Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a területen, világkereskedelmi szempontból is a legfontosabbak közé tartozó tengeri útvonalak futnak át. Az itt zajló kereskedelmi forgalom éves nagyságrendje nagyjából 5 ezer milliárd amerikai dollár körül mozog.

Ezt az őrületes számot a legegyszerűbb úgy kontextusba helyezni, mintha a magyar GDP sokszorosa haladna át évente a vizeken, konténerekbe zsúfolt áruk és nyersanyag, valamint mezőgazdasági termények formájában.

Ez a globális tengeri kereskedelem nagyjából egyharmada.

A hajók rakományát persze időnként megdézsmálják a tengeri kalózok, s – ahogy szomáliai kollégáik – időnként el is térítik a tengeri járműveket, tovább szítva a feszültséget.

Ha pedig mindez nem lenne elég, Indonéziához közeledve, újabb feszültségforrás terheli a vizeket. Ahogy az Origo is megírta, mind az elsüllyedt hajóroncsok illegális elbontása, mind az illegális halászat számos konfliktus forrását, elmérgesedésének esélyét rejti magában.

Kína előszeretettel halászik át más országok felségvizeire, amire a környező államok hol beletörődőbben, hol nyugodtabban reagálnakForrás: XINHUA/Xinhua News Agency/Lin Yiguang

Az olyan, geopolitikailag kényes szituációban, melyben korallokon és földdarabokon megy a marakodás országok között, csak súlyosabbá tehető a helyzet az olyan gyakorlatokkal, mint amit például Indonézia vezetett be. Az indonéz kormány ugyanis néhány éve belefáradt az eredménytelen felszólításokba és diplomáciai üzengetésekbe, ezért haditengerészete egyszerűen kilövi a hajót a vizein portyázók alól, ha azok nem hagyják abba tevékenységüket a felszólításra.

A cikk folytatásában arról olvashat, hogyan próbál a mostani helyzetben leginkább érintett közeli állam lavírozni Kínával szemben, és hogy mekkora értékű nyersanyag lehet a tétje a geopolitikai játszmának. Lapozzon!

Előző
  • 1
  • 2
Következő