Százhúsz éves a szolgáltatás, mely a pénzért vett szabadságot kínálja
2018. augusztus 06. 06:30
ANGOLA PRISON, LOUISIANA - OCTOBER 14, 2013:
A prisoner's hands inside a punishment cell wing at Angola prison.
The Louisiana State Penitentiary, also known as Angola, and nicknamed the "Alcatraz of the South" and "The Farm" is a maximum-security prison farm in Louisiana operated by the Louisiana Department of Public Safety & Corrections. It is named Angola after the former plantation that occupied this territory, which was named for the African country that was the origin of many enslaved Africans brought to Louisiana in slavery times.
This is the largest maximum-security prison in the United States[with 6,300 prisoners and 1,800 staff, including corrections officers, janitors, maintenance, and wardens. It is located on an 18,000-acre (7,300 ha) property that was previously known as the Angola Plantations and bordered on three sides by the Mississippi River.
(Photo by Giles Clarke/Getty Images)
Vágólapra másolva!
A világon mindösszesen két olyan ország van, ahol a jogintézményhez kapcsolódó üzleti tevékenységként törvényesen megengedett, és mindkét országban hatalmas bizniszt képvisel a nyereségorientált óvadékipar. A Quartz összeállítást készített erről a sajátos gazdasági tevékenységről és annak társadalmi vonatkozásairól, melyből kiderül, hol és mekkora az átlagosan kifizetett óvadék mérteke, és az is, könnyen lehet, az óvadékipar hozzájárul a szegénység elmélyítéséhez. Valamint még egy körülmény: az életében valójában három emberre van szüksége mindenkinek, melyből egy biztosan az, aki leteszi érte az óvadékot.
A Google nagyjából egy hónapja már tiltja azokat a hirdetéseket, melyek óvadékkifizető szolgáltatásokat kínálnak az internetes felhasználóknak, és a pletykák szerint, a Facebook is hasonló lépésre készül. Úgy tűnik, a két nagy techvállalat hajlik arra, hogy figyelembe vegye azokat a tanulmányokat, melyek szerint a profitorientált, óvadékszolgálatot nyújtó cégek és ügynökök tevékenysége, hozzájárul a fizetésre kötelezettek eladósodásához.
Az óvadék fogalmát igen egyszerűen úgy lehet meghatározni – és a történelmi előzmények is ezt a jelentést erősítik –, hogy bizonyos megkötések és előírások megváltását jelenti, melyeket eredetileg azért rendelnek el, hogy valamiben korlátozzák a vádlottat a bírói eljárás megkezdéséig. Ez az elméleti jellegű, a gyakorlattól kicsit eltávolódó definíció egyáltalán nem elavult.
Még manapság sem kizárólag a készpénzes óvadékot értik alatta, bár ebben országonként eltérő gyakorlatok vannak jelenleg is érvényben.
Nagy üzlet az óvadékügynökség az USA-ban Forrás: Getty Images/2013 Giles Clarke/Giles Clarke
Csehországban például írásbeli nyilatkozatot kér a bíróság a legtöbb, kisebb súlyú cselekménynél a vádlottól.
Kínában lényegében a személyes garancia – ha úgy tetszik, készfizető kezes – intézményével kapcsolódik össze az óvadék ellenében való szabadlábra helyezés. Ha a gyanúsított nem jelenik meg a kitűzött helyen és időben az eljárás során, a garanciát nyújtó személyen hajtják be az összeget, vagy annak hiányában tárgyi vagyonán, sőt, bizonyos esetekben akár le is tartóztatható.
Japánban a letartóztatás csak hivatalos vádemelés esetén rendelhető el – igaz, utána az ott élők általában nem kapják meg a lehetőséget óvadékfizetésre és szabadlábon védekezésre.
Az angolszász hagyományú országokban legalább ezer évre nyúlik vissza az óvadék intézménye.
Angliában az 1066-os normann hódításig bezárólag például valamennyi bűncselekmény gyanúja esetén megengedhető volt az óvadék kiszabása. Később a gyilkosságok esetében már nem, az egyéb bűncselekményeknél pedig megjelentek a készpénzfizetés mellett, más kötelezettségvállalási formák is.
Régre nyúlik vissza a készpénzfizetés óvadék intézménye, ám üzleti vállalkozásként 120 éve indították először a tevékenységet Forrás: AFP/Mike Nelson
Figyelemreméltó, hogy a brit jogrendet és a gyakorlatot napjainkban is meghatározza az 1898-as Bail Act, melyben kimondták, hogy a
kevésbé súlyos bűncselekmények esetén csak a vádlott anyagi teherbíró képességével arányos mértékű óvadék szabadható ki.
A mai brit gyakorlatban is a bírói döntésen múlik az óvadék és annak mértéke, nem ritka, hogy kisebb súlyú cselekmények esetén saját felelősségére védekezhet szabadon a gyanúsított, ellentételezés nélkül.
Míg a brit jogalkotók 120 éve leépítették a készpénzfizetéses óvadék intézményét - de legalábbis csökkentették annak jelentőségét -, addig a fiatal, a gyarmati múltat és a polgárháborút alig maga mögött hagyó Egyesült Államokban
épp akkor alapozták meg napjaink üzletét.
1898-ban Peter és Thomas McDonough testvérpár, felismerve – napjaink szóhasználatával élve – a fogyasztói igényt a szolgáltatásra, megalapították az első olyan vállalkozást, mely azzal foglalkozott, hogy üzleti nyereséget termeljen a mások helyetti óvadékfizetésből. Még telephelyet is jól választottak: irodájukat San Francisco igazságügyi bírósága épületéhez közel rendezték be.
San Francisco-ban alapítottak először nyereségorientált óvadékügynökséget Forrás: Image Source/Jouko Van Der Kruijssen
A bűn nem kifizetődő, legalábbis nem annyira
Az Egyesült Államok mellett egyedül a Fülöp-szigeteken van törvényes kerete a nyereségorientált óvadékfizetésnek, mint piaci keretek között értelmezhető szolgáltatásnak.
A készpénzes óvadék intézménye így különösen az USA-ra jellemző gyakorlat lett,
melynek üzleti modellként tekintett alapja a mai napig az, amit a McDonough testvérek annak idején kitaláltak.
A fivérek ugyanis vállalták, hogy a bíróság kiszabta teljes összeget kifizetik a gyanúsított helyett, ha az cserébe náluk letétbe helyezi annak meghatározott százalékát, ami általában 10-15 százalék volt.
A pénz általában valamilyen kötvénybe került, és az üzlet beindulásával, azok későbbi hozamai termelték meg a tőkét a szolgáltatás bővítéséhez és újabb ügyfelek kiszolgálásához.
Azt nem lehet mondani, hogy a fivérek modellje kockázatmentes lett volna, ha ugyanis a szabadlábra helyezett megszökött, elbukták a teljes összeget – hacsak nem találták meg és vitték vissza a bíróságra.
Ez a vonatkozás hívta életre, illetve erősítette meg a szökésben lévő gyanúsított becserkészésére irányuló fejvadászatot mint sajátos foglalkozást,
melyet ha máshonnan nem, az amerikai populáris filmkultúrából szerte a világon ismernek.
Ha viszont a vádlott megjelent a bíróságon, és a bíróság nem hozott rá nézve elmarasztaló ítéletet – vagyis ártatlannak nyilvánította –, az óvadék visszakerült a céghez, mely szolgáltatásaiért cserébe megtartotta a kliens fizette megállapodás szerinti részt. Ez utóbbit abban az esetben is, ha a vádlottat bűnösnek találta a bíróság.
A Rikers börtönsziget Bronxban: a 120 éves üzleti modell a mai napig működik az USA-ban Forrás: U.S. Geological Survey
A fivérek üzlete közel 40 éven át virágzott az USA-ban, noha a tevékenység egyre inkább összefonódott a szervezett bűnözéssel. Különösen akkor, amikor a vállalat – és utánzóinak – kuncsaftjai között, főként az 1920-as és 1930-as években, egyre-másra bukkantak fel a kor nehézfiúi és a nagyvárosok fehérgalléros bűnözői.
A cég végül 1941-ben fejezte be működését, a korábbi gazdasági megroppanást követő évtized elején, miután éveken át próbálták tevékenységére rábizonyítani a korrupciós vádakat és a szervezett bűnözői körökkel való összefonódást. A modell azonban túlélte a renomé megfakulását, és mai napig jól jövedelmező üzletet jelent az Egyesült Államokban.
A cikk folytatásában arról olvashat, mekkora összegeket jelent most az amerikai gazdaságban az óvadékbiznisz, és milyen kritikákat fogalmaznak meg a készpénzfizetéses óvadék intézményével szemben. Lapozzon!
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
