Csúcstalálkozó: Vajon megnyílik-e most Észak-Korea gazdasága?

2018.09.18. 13:36

Háromnapos Korea-közi csúcstalálkozó vette kezdetét Észak-Korea fővárosában, Phenjanban. Mun Dzsein személyében tizenegy év után először látogat dél-koreai elnök az országba, akit a Szunan nemzetközi repülőtéren Kim Dzsongun észak-koreai vezető fogadott. A déli országrész vezetőjét népes, mintegy 150 fős delegáció kísérte, melyben közéleti személyiségek, sportolók mellett ott vannak a dél-koreai üzleti élet meghatározó vezetői, illetve döntéshozói. Míg a két politikai vezető háromnapos találkozójának középpontjában a kommunista rezsim atomfegyverprogramjának leállítása, valamint a fegyverszünettel véget ért 1950-53-as koreai háború békemegállapodással történő lezárása szerepel, addig a Samsung és más dél-koreai óriásvállalatok felsővezetőit vélhetően már a piacra lépés gondolata foglalkoztatja. 

A mostani találkozó fontosságát annak időtartama is mutatja, és az eddig kiadott nyilatkozatok azt erősítik, hogy különösen Dél-Korea vár sokat attól.

Phenjan, 2018. szeptember 18. Kim Dzsongun észak-koreai vezető (pódiumon balra) és a háromnapos csúcstalálkozójukra érkező Mun Dzsein dél-koreai elnök (jobbra) a phenjani Szunan nemzetközi repülőtéren tartott fogadási ünnepségenForrás: MTI/EPA/Phenjani sajtóiroda pool/-

A legfontosabb mediátor

A dél-koreai elnök, aki közvetítőként lépett fel Washington és Phenjan között a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséről folytatott - jelenleg holtpontra jutott - tárgyalásokon, indulását megelőzően kijelentette: egyebek mellett a "visszafordíthatatlan, állandó békéért" fog síkra szállni négyszemközti megbeszélésein Kimmel.

A csúcs nagy jelentőséggel bírna, amennyiben az amerikai-észak-koreai párbeszéd újraélesztéséhez vezetne" - jelentette ki a dél-koreai államfő, miközben a két Korea közötti gyakori találkozók fontosságára hívta fel a figyelmet.

A dél-koreai elnök kabinetfőnöke ugyanakkor igyekezett csillapítani a csúcshoz fűzött elvárásokat, mondván, kevés az esély arra, hogy nagy áttörés történjen a nukleáris diplomácia kérdésében.

A két vezető a találkozónForrás: MTI/EPA/Phenjani sajtóiroda pool/-

A két politikus végül a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának székhelyén találkozott egymással. Mun Dzse In a harmadik dél-koreai vezető, aki felkereste Phenjant, és az első külföldi politikus, akit Kim Dzsong Un a bizottság épületében fogadott.

A két vezetőt csaknem 100 ezres ünneplő tömeg fogadta az észak-koreai főváros utcáin, akik az Egység! és Anyaföld! szavakat skandálták.

A szöuli elnöki hivatal szerint szerdán az atommentesítés, az amerikai-észak-koreai párbeszéd folytatása, a katonai feszültség csökkentése és a kapcsolatok fejlesztése lesz napirenden.
Kim Dzsong Un hírügynökségi jelentések szerint arra az álláspontra helyezkedett, hogy szingapúri találkozója Donald Trump amerikai elnökkel geopolitikai stabilitást eredményezett, és további haladásra számít.
"Utam akkor nyerne valódi értelmet, ha az észak-koreai-amerikai párbeszéd fonalának újrafelvételéhez vezethetne" - hangsúlyozta Mun, mielőtt Szöulból repülővel elindult Phenjanba.
Washington és Phenjan közeledése elakadt, miután Donald Trump amerikai elnök lemondta külügyminisztere, Mike Pompeo észak-koreai útját, mert úgy látta, nem történt előrelépés a nukleáris leszerelés terén. Kim ezzel szemben azt állította, hogy országa több jelentős és visszafordíthatatlan lépést tett az atommentesítés érdekében.

Nukleáris leszerelés és rakétaalku mögött 25 milliós feltöretlen piac

Ugyanakkor Mun Dzseinnek legalább ennyire fontos szerep juthat a mostani csúcson a jövőbeni gazdasági együttműködés további alapjainak lerakásában. A dél-koreai vezető már augusztus végén nyilvánvalóvá tette, nem lenne ellenére egy viszonylag gyors tempójú összekapcsolása országa globális szinten is a legerősebbek közé tartozó, technológiai és innovációs szempontból pedig dobogós helyen álló gazdaságának a jóval gyengébb észak-koreaival.

A latorállam 25 milliós lakossága komoly piacot jelenthet a dél-koreai áruknak és szolgáltatásoknak.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, Kínában éppúgy arra várnak, hogy az egyszerű és óvatosan bővülő jelenlét helyett, vállalataik és befektetőik lényegében rászabadulhassanak a Kim-dinasztia gazdaságára, melyet - külkereskedelmi értelemben legalábbis - eddig is főként Peking tartott életben.

A legfrissebb esélylatolgatásoknál pedig úgy tűnik, már nem elegendő hipotetikus modelleket felállítani, és azt mérlegelni, Észak-Korea gazdasági nyitását inkább a kínai, vagy inkább a számos rokon vonást mutató, ám mégis eltérő vietnami mintára kellene-e, vagy fogja ténylegesen Phenjan megvalósítani.

A mostani csúcsra ugyanis a dél-koreai üzleti elit prominensei kísérték el az államfőt.

A Samsung Electronics alelnöke mellett olyan vállalatok döntéshozói is Phenjanban tartózkodnak jelenleg, mint a Hyundai vagy az LG.

A Samsung első embere is a delegációval tartottForrás: Getty Images/Chung Sung-Jun

Phenjanban az üzleti elit egy része

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a dél-koreai csebolok részéről - a csebolok a nagy, családi alapítású dél-koreai konglomerátumok, az ország gazdaságának jelenlegi motorjai, mint amilyen a Samsung is - még azt is igyekeznek kerülni, hogy egyáltalán beszéd- és sajtótéma legyen a felsőszintű találkozó.

Például a milliárdos Jay Y. Lee, aki ugyan papíron csak alelnök a teljes Samsung-csopornál, ám a pletykák szerint édesapja 2014-es szívrohama óta ténylegesen nála koncentrálódnak a döntések, szinte teljesen igyekszik láthatatlan maradni. A vállalat szóvivője nem kommentálta az értesüléseket arról, hogy az alelnök is a delegáció tagja.

A Hyundai, az LG Group elnökei szintén Phenjanba érkeztek, ők a dél-koreai elnöki hivatal szerint Ri Ryong Nammal, észak-koreai alelnökkel folytatnak majd tárgyalásokat.

Ezen részt vesz az SK Group elnöke is, amely a harmadik legnagyobb csebol, és az energiaipartól kezdve a mobiltelefon-gyártásig bezárólag, számos szektorban jelen van. Magyarországon, Komáromban pedig akkumulátorgyárat építhet a konglomerátum egyik vállalata.

A kommentárok megjegyzik, hiába igyekeznek a hivatalos nyilatkozatok arra helyezni a hangsúlyt, hogy dél-koreai delegációkat már 2000-ben és 2007-ben is kísértek fontos üzleti vezetők, jelzésértékűnek számít, hogy ezen a csúcson Dél-Korea még globális szempontból is erős vállalatainak vezetői is részt vesznek.

Ebben az Észak-Koreában lehet üzletet csinálni

Egyelőre nem tudni, hogy a nyomulós stratégia meghozza-e a várt eredményt Szöul számára. Dél-Koreának - közös nyelv és azonos kulturális gyökerek ide vagy oda - szem előtt kell tartania, hogy Pekingnek legalább ennyire fontos az észak-koreai piac.

A Kim-rezsim pedig arról sem feledkezhet meg, hogy Peking nem egyszer még akkor is hajlandó volt lélegeztetőgépen tartani az országot - élelmiszer-segélyekkel, lényegében fű alatti ásványkincs és szénvásárlással -, amikor már nagy nemzetközi nyomás nehezedett rá azért, hogy függessze fel üzleteit a rakétázó Phenjannal.

A számok pedig akkor is makacs dolgok, ha a Kim-vezetés következetesen titkolja azokat. Dél-Korea központi bankja idén is megbecsülte - írja a Reuters -, hogyan teljesíthetett az északi gazdaság, és számításaik szerint tavaly 3,5 százalékos zsugorodást szenvedett el.

Kim Dzsongun egy korábbi gyárlátogatásánForrás: AFP/Kcna

Utoljára 1997-ben zuhant be - ennél is nagyobb mértékben - a teljesítményük, ám a dél-koreai számítások idénre ennél is nagyobb mértékű buktát várnak. Ebben oroszlánrész jut a szankciók hatásainak.

Azt ugyanakkor az Origo több alkalommal megírta, Kim Dzsongun számára a gazdaság fellendítése legalább annyira fontos, mint az, hogy nukleáris erőfitogtatással élhessen az ősellenség USA-val szemben.

A CNAS, egy amerikai biztonságpolitikai agytröszt, nyáron kiadott jelentésében felidézi, Kim Dzsonun 2012-ben állítólag szó szerint azt mondta: "nem megengedhető, hogy az észak-koreaiaknak még egyszer meg kelljen húznia a nadrágszíjat". Ez azt jelenti - így az elemzők -, hogy elődeivel ellentétben, a mostani vezető nemcsak kiszolgáló és alárendelt szerepet szán a gazdaságnak, hogy fegyver- és atomprogramjait megvalósíthassa, hanem lényegében egyenrangú fontosságot tulajdonít annak és fejlesztésének.

Ezekre már biztosan lehet vetődni Észak-Koreában

Ha pedig ez így van, adódik a kérdés, a tapogatózó és az utóbbi években sajátos proto-kapitalista útra lépő, névleg szocialista, ám valójában sajátos nemzeti-nacionalista ideológiára épülő Észak-Korea gazdaságában mik lehetnek azok a lehetőségek, amelyek a jelen körülmények szerint üzleti lehetőséget rejtenek magukban?

A zárt, résnyire nyitott ajtón átlépve, a már említett 25 milliós fogyasztói piac mellett a külföldi tőke meglepően olcsó, fegyelmezett munkaerőt találhat. Az ország kifejezetten jó földrajzi adottságokkal rendelkezik, és ahogy az Origo megírta, a sejtések szerint a szívében lehet talán az egész bolygó egyik legértékesebb ritkaföldfém-tartaléka, melynek akár 10 ezer milliárd dollár is lehet az értéke.

Erre pedig a világ vezető gazdaságainak égető szüksége lesz a jövőben, és Észak-Koreának nem is áll rendelkezésére az a tudás és technológia, hogy kitermelje azokat.

Ritkaföldfém-bánya Kínában: ezekből az ásványkincsekből Észak-Koreának lehet a világon az egyik legnagyobb tartalékaForrás: AFP/Zhang Wei

A Samsung befektetéssekkel foglalkozó divíziója már nyáron azt jelentette be, külön elemzőcsoportot hoztak létre házon belül azzal a céllal, hogy a potenciális befektetési lehetőségeket feltárják Észak-Koreában. A dél-koreai óriásnak nemcsak a távközlési szektor lehet érdekes, hanem - a holding cégei révén - a hajózási szektor fejlesztése is.

A CNAS jelentése pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy elsők között lehetne kezdeni valamit az ország - a nyugati nívóhoz képest - fejletlen, fragmentált pénzügyi szektorával, és akár rögtön a digitális megoldásokat bevezetni ott. Ehhez kapcsolódna az is, hogy megoldást kellene találni a csak az országon belül használatos, lényegében nemzetközi pénzforgalmi értékkel nem bíró helyi pénz, a won-nal összefüggő problémákra is.

Az elemzők ugyanis azt állítják, azt a csekély megtakarítást is, amivel a helyi lakosok egy része rendelkezhet, inkább dollárban, jüanban, esetleg rubelben tartják, és nem wonban.

Kezdeni kellene valamit a mezőgazdasággal is, amely lényegében még mindig az 1970-es években Kínától átvett modellre épül. Csakhogy míg Kína már az 1980-as években megkezdte az ágazat óvatos piacosítását, a termelés egy részének magánosítását - a farmgazdaságok révén -, addig a Kim-család országában konzerválódtak a korszerűtlen termelési módok és szemléletek.

Az agrokulturális reformban egyébként épp Kína nyújthat újra segítséget az országnak.

Üzlet egy észak-koreai vasútállomásonForrás: Getty Images/Xiaolu Chu

Elemzők hozzáteszik: ha Észak-Korea elfogadja a nemzetközi játékszabályokat és átláthatóvá teszi gazdaságát, valamint hiteles jelentéseket közöl arról, nem ördögtől való gondolat a későbbi a WTO-tagsága sem.

Végezetül megemlíthetők a viszonylag régi múltra tekintő közös ipari parkok is, mint a közös üzletelés színterei és első terepei. Az elemzők úgy látják, Phenjan mostanra belátta, a propagandacélok előmozdításán és az erődemonstráción kívül, nincs sok közvetlen haszna annak, ha időnként hazahívja munkásait például a legismertebb parkból, Keszong mellől, vagy bemasírozik oda, mint arra korábban volt példa.

Ennyibe kerülhet az egyesítés

Azt természetesen az elemzők is megjegyzik, igen valószínűtlen, hogy e ponttól kezdődően nagyon hamar dél-koreai pénzek jelennének meg Phenjanban, vagy egyik napról a másikra képviseleti irodát nyitnának ott a cégek, ahogy azt egyébként a hongkongi Kína Egyetem Korea-szakértője máris tanácsolta számukra. Az is biztos, hogy a nemzetközi szankciók és főként az USA érdekei még számos ponton módosíthatják a gazdasági közeledés forgatókönyvét, akkor is, ha a politikai tárgyalások és a félsziget atommentesítése a remélt mederben haladna.

Az SCMP egyik cikkében pedig felteszi a nagy kérdést: mennyibe kerülne a két Korea egyesítése?

Bár a pillanat még biztosan odébb van, de egyesek már tudni vélik, mennyibe fog kerülni a két ország egyesítése, illetve Észak-Korea felzárkóztatásaForrás: MTI/EPA/Phenjani sajtóiroda pool/-

Amikor a korábbi NDK és NSZK egyesült a mai Németországgá, akkor az egykori Kelet-Németország modernizációjára mintegy 2 ezer milliárd dollárt kellett költeni közpénzekből, és 3 ezer milliárd dollárt kellett odavinnie a magántőkének, többségében a nyugati országrészből. Elemzők szerint ezt az összeget a két országrész gazdaságának egymáshoz képesti teljesítménye is befolyásolta.

Az előzetes számítások szerint, Észak- és Dél-Korea esetében a számla akár 10 ezer milliárd dollárra is rúghat, függetlenül a geográfiai nagyságuktól.

Ezt az összeget, ha eljön az ideje, egészen biztosan, elsősorban Kína és Japán fogja összedobni Dél-Koreával közösen, vélhetően valamilyen mértékű európai és amerikai közreműködéssel.