Trabant: kommunistaellenes felkelés miatt találták ki

A kommunista diktatúra jelképes (és bizonyos értelemben) borzalmas autója volt az NDK-ban gyártott Trabant. De miért kezdték gyártani?

Magyarország útjain sorjáztak a vajszínű, a piszkosfehér, és a meghatározhatatlan árnyalatban pompázó Trabantok. Hozzá tartoztak az utcaképhez, és a szocialista világképhez is.

A szocialista népautó

A Kádár-korban a Trabi volt a népautó, a Zsiguli már a középvezetőké volt. Ezt a sajátos felosztást megerősíti az a kutatás is, amelyben a megkérdezettek

a Trabantot egyértelműen népautóként azonosították, olyannak, amelyet lakótelepen vagy kistelepülésen élő munkások vásároltak,

akik anyagi okokból választották, hiszen ezek voltak a legolcsóbb autók.

Galériánkban régi felvételek segítségével bemutatjuk, hogy milyen lehetett annak idején az a bizonyos Trabantország! Kattintson a képre!

Autóhoz jutni egyébként nem volt egyszerű akkoriban. Először is: Magyarország nem gyártott személygépkocsit, mert a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa - a szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete volt a hidegháború alatt, 1949 és 1991 között) munkamegosztásában nekünk az autóbuszgyártás jutott. Így a „baráti szocialista országoktól" szereztük be az autókat, vagyis teljes mértékben importra szorultunk.

Az akkori Német Demokratikus Köztársaságból (NDK) érkezett hozzánk a "papírjaguárnak" is csúfolt Trabant, amelynek legelső darabja 1957. november 7-én gurult le a futószalagról a zwickaui autógyárban, a VEB Sachsenring Automobilwerkében.

1960-ban pedig legördült a gyártósorról az első P50-es kombi is, amely 18 lóerős volt, 4 személy szállítására alkalmas és 90 kilométer/órás sebességgel "repesztett" az utakon.

Egy rendszerellenes felkelés nyomán születik meg a Trabant

Ennek a maga nemében egyedülálló autónak persze megvan a sajátos története. Amikor 1953 nyarán rendszerellenes felkelés tört ki Kelet-Berlinben és az NDK más nagyvárosaiban, a politikai vezetés az évezredes, "kenyeret és cirkuszt" stratégiával igyekezett csitítani a népet, és bedobta egy új autó ötletét a köztudatba.

Vadkempingezők Trabanttal (1969) Fortepan

Mindössze másfél évet irányoztak elő az első dobozautó elkészítésére. Ebbe az időintervallumba túl sok látványelem tervezése nem fért bele, de nem is a külcsín volt a politikai vezetők számára a lényeg. Egy olcsó, kisfogyasztású, könnyű súlyú, műanyagborítású személykocsit akartak.

A Trabant 601-es eredeti német nyelvű reklámja:

De ebbe az egyszerűségbe mégis került egy olyan újítás, ami addig csak a Rolls Royce luxusának a sajátja volt, nevezetesen a csomagtér megvilágítása, amit a Trabinál úgy értek el, hogy a rendszámtábla lámpája fényforrás volt a rakodótérhez is.

A Trabant 601-es 2,8 millió legyártott darabszámával elárasztotta a keleti blokkot. A keletnémet autóból 1967-ben már nagyjából 30 ezer darab gurult Magyarországon. Még a "sárga angyalok" is Trabantok voltak egy időben.

Budapest XI. kerület, Boldizsár utca, a Magyar Autóklub Műszaki Állomása: Trabant kombi segélyautók, vagyis sárga angyalok (1971) Forrás: Fortepan/Bojár Sándor

Az átlagos évi jövedelem az 1960-as évek közepén 15 ezer forint volt, a Trabit pedig 44 ezer forintért lehetett megvásárolni. Apró szépséghibát jelentett, hogy nagyjából nyolc évet kellett rá várni.

S mivel az új autókra rengeteget kellett várni, ezért megnőtt a használt autók iránti kereslet. A használtautó-piacon az is előfordult, hogy a jó állapotú egy-két éves autókért az új árát vagy még többet kértek el, mivel a vásárló így megspórolta a hosszú várakozási időt.

Mi használtan drágábban vettük, mint újonnan a Trabantot [1969-ben]. De mivel öt évet kellett várni rá, ennyit tett a kereslet. De aztán mi is eladtuk olyan negyvenezerért"

- emlékezett vissza egy egykori Trabi-tulajdonos.

Mi lehet a Trabik egykori sikerének magyarázata?

Mai szemmel már talán nehezen érthető ennek a törpeméretű, műanyag karosszériájú autónak a népszerűsége. Persze akkoriban egészen mások voltak a viszonyok, és nem volt túlzottan nagy választék, ráadásul olcsó volt és egyszerűen karban lehetett tartani.

Az egykori szocialista blokk más országaihoz hasonlóan sokáig tartotta magát nálunk is a Trabi-láz, és ezrek zötykölődtek még a 1990-es évek közepén is az NDK-s autóban.

A rendszerváltást követően 1991-ben gördült le a futószalagról az utolsó ebből a márkából. A kilencvenes években azután ismét szimbólum lett a Trabant: csak ekkor már az NDK gazdasági csődjét, elmaradottságát és élhetetlenségét társították hozzá.

A régi Trabikat sokan még ma is őrzik otthon a garázsban, gazdáik féltő gonddal vigyáznak harminc-negyven-ötven esztendős autójukra, mint egy letűnt korszak mementójára.