<P>Nem divat a jótékonykodás<BR/></P>

 A Gyermekrák Alapítvány körül most kirobbant botrány, illetve az új reklámtörvény erőteljesen ronthatja az amúgy sem túl jó adakozói kedvet Magyarországon - állítják a szakemberek. A vállalatok, pénzintézetek többsége ugyanis csak valamilyen ellenszolgáltatás fejében hajlandó bármit is támogatni.

Magyarországon a multinacionális cégek, a bankok nyereségükhöz képest viszonylag keveset áldoznak jótékonykodásra - nyilatkozott lapunknak Gerencsér Balázs, a Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) igazgatója. Pedig az állam a lehetőségekhez képest megpróbálja ösztönözni az adakozói kedvet, hiszen az a gazdálkodó, amely kiemelt közhasznú társaságot támogat, az adomány összegének másfélszeresét, míg ha normál közhasznú szervezetet segít, akkor a teljes összeget leírhatja költségként.

Sebestény István, a KSH társadalomstatisztikai főosztályának munkatársa úgy véli, a vállalatok, bankok jótékonykodása azért nem olyan mértékű, mint amilyen elvárható lenne, mert Magyarországon a cégimázsnak nem annyira része a jótékonykodás, mint amennyire Nyugat-Európában. Másrészt - s ez talán fontosabb - az adakozásnak nincs akkora hozadéka a társaságok számára, mint amennyi a reklámokkal adódik.

Rudnay János, a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának elnöke szerint ez a gyakorlat a jövőben sem javul. Sőt. Azok a vállalatok, amelyek eddig viszonylag sok pénzt áldoztak például a sportra, a kultúrára, idén jóval kevesebbet szánnak e célra. Mégpedig az új reklámtörvény miatt, amely megtiltja például, hogy a médiában közöljék a szponzoráló cégek nevét.

Hazánkban hosszabb ideje mintegy 100 ezerre tehető azon állampolgárok száma, akik rendszeresen jótékonykodnak. A NIOK igazgatója szerint a kis jövedelműek hamarabb nyúlnak pénztárcájukba, ha az ínségben lévők, a betegek bajainak enyhítésére kell adakozni, mint a tehetősebbek.

A személyijövedelemadó-bevallást készítők közül az elmúlt évben 1,4 millióan ajánlották fel adójuk meghatározott részét - összességében 5,8 milliárd forintot - közcélra. A legtöbben az oktatást, valamint a gyermekegészségügyet jelölték meg mint a legfontosabb támogatandó területet.

A vállalati szponzoráció elsősorban a kultúrára és a sportra irányul. Gerencsér Balázs hozzátette: megfigyelhető, hogy a cégek, pénzintézetek többnyire valamilyen ellenszolgáltatás fejében áldoznak bármire is, az önzetlen adakozás aránya viszonylag kicsi.

Az ÁB-Aegon Biztosító Rt. a közelmúltban elnyerte az év adakozásában élenjáró gazdasági szervezet díját. Idéntől ugyanakkor megszüntette az újév első újszülötteinek támogatását. Drevenka Edit PR-igazgató utóbbival kapcsolatban elmondta: 40 éven át 1 millió forintos életbiztosítással ajándékozta meg a társaság azokat a csecsemőket, akik éjfél és 1 óra között születtek, pontosabban közülük is egy budapestit és négy vidékit. Azért hagytak fel most ezzel a fajta támogatással, mert ez már nem illeszkedett bele új mecenatúra-programjukba. Ettől az évtől ugyanis a kultúrára és ezen belül a színházak támogatására helyezik a hangsúlyt. A biztosítócég egyébként évente 100 millió forint körüli összeget fordít adakozásra.

A Pannon GSM is elsősorban a kultúra szponzorálására fordítja a legtöbb pénzt. Kulcsár Emőke, a sajtóosztály munkatársa pontos összeget nem mondott, csak annyit közölt: több mint százmillió forintot fordítanak erre a célra. Hozzátette, segítségükért általában valamilyen ellenszolgáltatást várnak el. Egy színielőadás támogatásáért például azt, hogy a cég logója ki legyen függesztve a színházban.

Növekvő állami, csökkenő banki közhasznú támogatások

A KSH adatai szerint a nonprofit szektor - amelybe beletartoznak a karitatív feladatokat ellátó alapítványok mellett a többi között a vallási, a sport- és a kulturális alapítványok is - 1997-ben 284 milliárd forint bevételt könyvelhetett el. Egy évre rá 359 milliárdot. A múlt évi, illetve a tavalyelőtti adatok még nincsenek feldolgozva, de az valószínűsíthető, hogy valamelyest növekedtek a támogatási összegek. De korántsem úgy, mint ahogy a mindenkori infláció emelkedett. A segélyszervezetek, karitatív csoportosulások, közalapítványok bevételeinek mintegy 20-20 százaléka származik az államtól, illetve a magánszférától (utóbbiban benne van a lakosság is), a maradék 60 százalékot pedig a nonprofit szervezetek saját bevételei teszik ki. Az utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy az állami támogatás, ha kismértékben is, de növekszik, ugyanakkor a lakossági, vállalati, banki segítség mértéke csökken.

Szilágyi Béla

(Magyar Hírlap)