Távoli álom Magyarországon az EU-s minimálbér

Álomszerű bérminimumot hozna Magyarországon, ha valósággá válna az a belga elképzelés, miszerint az átlagkereset 60 százalékára nőhetne az összes uniós tagállamban a minimálbér. Az egységes szabályozásra egyelőre kevés az esély, az országok gyakorlata ugyanis gyökeresen eltérő, a munkaadók pedig a versenyképességet féltik. A magyar szakszervezetek szerint az irány jó, de egyelőre annak is örülnének, ha a minimálbér elérné a létminimumot.

A belga parlament illetékes bizottsága a héten ellenszavazat nélkül támogatta a szocialista Camille Dieu felvetését, miszerint a 2010-es belga EU-elnökség hivatalos programpontjai közé kerüljön be az uniós minimálbér szabalyozása - jó eséllyel ez volt az utolsó olyan voksolás a kérdésről, amikor minden résztvevő egy állásponton volt, az EU egészére kiterjedő minimálbérszabály ugyanis mind az országok között, mind pedig az országokon belül komoly konfliktusforrás.

A belga kormánynak még hivatalosan is napirendre kell vennie a kérdést, amire a parlamenti szavazás és a korábbi nyilatkozatok alapján minden esély meg is van, hiszen a politikai vezetők számos alkalommal hangoztatták, hogy a szociális kérdésekre koncentrálnának a júliusban kezdődő elnökségi időszakban. Aligha várható azonban a közeljövőben az egységesen számítandó uniós minimálbér bevezetése - akkor is évekig tarthat a folyamat, ha a kezdeményezésről elkezdődik a vita az uniós fórumokon, és jelenleg nehezen képzelhető el, hogy kiegyezzenek egymással a tagállamok.

Tagállami hatáskör

A kezdeményezés esélyeit a leginkább az csökkenti, hogy a szociális területen elég gyenge az uniós szabályozás: több irányelv és ajánlás is foglalkozik ugyan a témakörrel, mint például az Európai Szociális Charta, de ez a terület, különösen a bérpolitika, jellemzően tagállami hatáskör. Ezért valószínűbb, hogy az esetleges egységesítés, ha lesz egyáltalán, a szankciók nélküli ajánlás formáját öltheti, azaz végső soron minden tagország önállóan dönthet majd a minimálbérről - akárcsak eddig.

Elvi esély azonban van az uniós minimálbér életre hívására. Joaquín Almunia, az Európai Bizottság akkori pénzügyi biztosa 2007 júliusában már jelezte: az uniónak megvan a lehetősége arra, hogy kötelezze a tagállamokat, hogy mindenütt törvények garantálják a munkavállalóknak fizetendő minimálbéreket. Ugyanakkor hozzátette, miután e kérdésben erősen megoszlik a tagállamok gyakorlata, valószínűtlen, hogy az egységes szabályozás belátható időn belül megteremthető.

A biztos az uniós munkaügyi miniszterek egyeztetésére reagált, ahol nem az összeg nagyságáról, hanem a minimálbér megállapításának módjáról volt szó, és a mostani, belga kezdeményezés is differenciáltan kezelné a kérdést: az egyes országokban tapasztalható megélhetési költségekhez, illetve jövedelmi szinthez viszonyítva állapítaná meg a lehető legalacsonyabb bért.

Ambiciózus terv

A belga előterjesztés az átlagbér 60 százalékában határozná meg a minimumszintet. Ez nem új ötlet, az Európai Szakszervezetek Konföderációja (ETUC) egy svájci konferencián már 2005-ben e szám elérését tűzte ki célul (Camille Dieu egyébként szakszervezeti vezetőből lett képviselő). A 60 százalék abból adódik, hogy Nyugat-Európában ezt tekintik a szegénységi küszöbnek - bár az Eurostat 2008-as adatai szerint az unióban sehol sem éri el ezt a küszöböt a minimálbér. Luxemburgban is alig haladja meg az 50 százalékot ez az arány, és Nagy-Britanniában, például, nem sokkal magasabb, mint a kelet-közép-európai tagállamok többségében.

A kitűzött cél tehát inkább tűnik utópisztikus, mint reális célnak, és ebből a szempontból mi is beillünk a sorba. Magyarországon 2001-ben a minimálbér az átlagkereset 38,4 százalékát, 2002-ben pedig csaknem 41 százalékát tette ki. Később viszont csökkent, 2008-ra 34,7-re esett vissza, majd tavaly 36 százalékra emelkedett - derül ki a KSH adatsoraiból. A bruttó átlagkereset a KSH múlt heti jelentése szerint 206 900 forint, ennek 60 százaléka 124 140 forint, ami a mostani szabályok szerint csaknem 90 ezer forintos nettó bért jelent.

Kötelező és ajánlott

A jogszabályok megszavazása után csak a rendeletek kötelezők azonnal minden tagállamra nézve, az irányelvek belső (országos) szabályzatba ültetése időt vesz igénybe. Az irányelvekre általában az Európai Bizottság tesz javaslatot, amit benyújt az Európai Parlamenthez.

A javaslatot véleményezi az Európai Tanács és különböző bizottságok, majd visszakerül az Európai Bizottsághoz, ahol az addigi változásokat véleményezik. Csak ezután fogadhatják el az Európai Parlamentben irányelvként vagy rendeletként. Összességében tehát egy mostani kezdeményezés évekig elhúzódó vitára és döntési folyamatra számíthat.

"Idehaza egyelőre azt próbálják elérni az érdekképviseletek, hogy a minimálbér nettó tartalma érje el a KSH által számított egykeresős létminimumot. Most még nem éri el" - mondta az [origo] érdeklődésére Pataky Péter, a legnagyobb szakszervezeti szövetség, az MSZOSZ elnöke. (A KSH legfrissebb, 2008-as jelentése szerint az egy fogyasztóra számított létminimum 71 736 forint. Abban az évben 69 000 forint volt a minimálbér. Az idén 73 500.)

A versenyképesség gátja?

Ettől függetlenül a szervezet támogatja az európai kezdeményezést, miközben észleli, hogy a korábban elért eredményeket is meg kell védenie. Egyre többen hangoztatják ugyanis, hogy a versenyképesség gátja a minimálbér. Holott a versenyképességnek sok összetevője van, a cégek innovációs képességétől az adórendszerig, és régiós összehasonlításban nem magas a magyarországi bérköltség - jelentette ki Pataky Péter.

"A szándék jó, ezen az úton kellene elindulni, és valamikor oda eljutni, hogy összegszerűen meghatározott egységes minimálbér legyen az egész EU-ban. Ezt elősegítheti a munkaerő szabad áramlása. A realitásokkal számolva azonban túl sok esély nincs rá, hogy rövid távon akár a mostani felvetés megvalósuljon, mert nagyon különböző az egyes országok gyakorlata" - mondta lapunknak Horváth Lajos, a Liga szakszervezeti szövetség ügyvezető alelnöke.

Gazdaságpolitikai eszköz

Kétséges, hogy a társadalmi berendezkedéstől, szociális viszonyoktól függetlenül meg lehet határozni egy ilyen arányt - jelentette ki kérdésünkre Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének alelnöke, a hagyományosan szolidáris skandináv országok és a mi régiónk közti különbségeket említve példaként. (Az MGYOSZ tagja az EU-ban a munkaadókat képviselő Businesseurope szövetségnek.)

Rolek Ferenc szerint azért sem szerencsés a gondolat, mert noha alapvetően szociális tartalmú kérdésről van szó, a minimálbér gazdaságpolitikai eszköz is: hiba volna megfosztani a kormányokat a gazdaságélénkítés egyik lehetséges módjától.

Hozzátette, az egységesen számított, esetleg a mainál magasabb minimálbér a jelenlegi világgazdasági helyzetben az egész Európai Uniónak versenyhátrányt okozhatna. Itthon is látszik, hogy nagyon alacsony a legproblematikusabb, képzetlen rétegek foglalkoztatottsága, és ez a probléma tovább súlyosbodhatna - jegyezte meg.

Nem biztos, hogy növeli a munkanélküliséget

A gazdaságkutatók régóta vitáznak arról, hogy a minimálbér előírása valóban növeli-e a munkanélküliséget. A témában az egyik legnevesebb kutatás egy amerikai-kanadai tudóspáros, Alan B. Krueger és David E. Card nevéhez fűződik, akik 1995-ben publikált tanulmányukban, egy New Jersey-ben elvégzett felmérésre támaszkodva cáfolták ezt az összefüggést. Munkájukat többek között a Nobel-díjas Joseph E. Stiglitz is elismerte.

Ezzel egybehangzó a legfrissebb európai tapasztalat - Nagy-Britanniában a néhány évvel ezelőtti bevezetés nem befolyásolta érdemben a foglalkoztatottság szintjét -, de azt persze merész volna kijelenteni a fentiek alapján, hogy más országokban, egészen más gazdasági-társadalmi helyzetekben feltétlenül ugyanez az eredmény várható.

Andor: Érzékeny téma

Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatás- és szociálpolitikai biztosa azt nyilatkozta a pénteki Világgazdaságban, hogy egy darabig még biztosan nem lesz uniós minimálbér, noha számos gazdasági érvet lehet felsorakoztatni mellette. Emlékeztetett arra, hogy a dolgok mai állása szerint Dánia, például, majdnem biztosan ellenezné a minimálbér bevezetését, a dánok ugyanis összeegyeztethetetlennek tartják azt az úgynevezett skandináv munkaerő-piaci modellel.

"A téma érzékenységére tekintettel tehát jelenleg nem a lehetséges szabályozási módokra, hanem a kormányok és a szociális partnerek közötti közös, ésszerű kompromisszumokon alapuló álláspont kialakítására tenném a hangsúlyt" - mondta Andor László.

Hét ország kivétel

Az EU-ban manapság 5 millió ember kap minimálbért, de államilag megállapított, kötelezően előírt formája nem létezik mindenütt, csak húsz országban. Nincsen Ausztriában, Cipruson, Dániában, Finnországban, Németországban, Olaszországban és Svédországban.

Ebben a hét országban ágazati kollektív egyezmények állapítják meg a minimálbérszintet, pontosabban Németországban hibrid modellt alkalmaznak: néhány ágazatban (például az építőiparban) létezik kötelezően betartandó törvényes minimálbér. Írországban, Szlovákiában és Szlovéniában valójában a szociális partnerek egyeznek meg a minimálbérben, a parlament ezt a megállapodást emeli törvényerőre.

Akadnak különleges megoldások is. Finnországban a különböző régiókban különböző minimumszinteket alkalmaznak, máshol pedig olyan alacsony szinten határozzák meg a minimálbért, hogy az a munkavállalóknak csak elenyésző hányadát érinti - így Spanyolországban a 2005-ös adatok szerint az 1 százalékukat sem.

Dolgozó szegények: átlagosan 8 százalék

Mindennek azért lehet jelentősége, mert nehezen elképzelhető, hogy azok az országok, ahol egyáltalán nem látták szükségét a kötelező minimálbér meghatározásának, lelkesednének azért, hogy az EU előírja számukra nemcsak a bevezetését, de a mértékét is.

A minimálbér kötelezővé tételének célja elvileg az lenne, hogy megálljon az úgynevezett dolgozó szegények számának növekedése. A 2005-ös - vagyis még Románia és Bulgária adatai nélkül készített - uniós statisztika szerint a foglalkoztatottak 8 százaléka tartozik ebbe a körbe, ami azt jelenti, hogy az átlagbér 60 százalékánál kevesebb a jövedelme.

A 8 százalékos átlagtól felfelé tér el, többek között, Portugália, Spanyolország, Görögország, Lengyelország, Litvánia és Magyarország. Öt százalék alatti a dolgozó szegények aránya Belgiumban, Finnországban, sőt a régiónkból Csehországban is.