Körbeszaglásszák az országot

2011.11.01. 8:01

Pókerarccal kérdeznek, jelentéseket írnak, minősítenek, véleményük pedig országok sorsát döntheti el. Számos kritika éri a működésüket, az EU egyenesen le akarja cserélni őket. Az [origo] annak járt utána, hogy miként működnek a világ legnagyobb hitelminősítő cégei.

"Reális veszély", hogy valamelyik hitelminősítő ront Magyarország besorolásán - fogalmazott Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter október végén, a Heti Válasznak adott interjújában. A forint devizakereskedők szerint részben a kijelentés miatt gyengült a nyilatkozat után napokon belül egészen 305 forintig, annak ellenére, hogy az euró és a régiós valuták erősödni tudtak vagy sokkal kisebb mértékben gyengültek. A magyar fizetőeszköz árfolyama később tovább esett, elemzők akkor azt valószínűsítették, hogy a piac már a bóvlivá minősítést árazza be, ez látszik a forint árfolyamának alakulásán. A gyengülésben átmeneti enyhülést csak az okozott, amikor Matolcsy György bejelentette, a kormány tárgyalásokat kezdeményez a Nemzetközi Valutaalappal.

A Moody's péntek hajnalban, elsőként a nagy nemzetközi hitelminősítők közül, a bóvli kategóriába lökte a magyar állampapírok besorolását, mostantól ezeket az értékpapírokat nem ajánlja a befektetőknek megvásárlásra. Nagy kérdés, hogyan alakul ezek után a forint árfolyama: devizapiaci szakértők korábban nem zárták ki, hogy még durvább forintzuhanás jöhet, még nehezebb helyzetbe kerülne a gazdaság. Hogyan dolgoznak, mi alapján döntenek az országok és cégek sorsát befolyásoló minősítők?

Eleve lassúak

Ha egy ország kötvényt, állampapírt kíván kibocsátani, azaz hitelt akar felvenni, akkor felkéri a hitelminősítőket, hogy világítsák át, adjanak osztályzatot az új kibocsátású értékpapíroknak. Ha nem vesz fel kölcsönt a pénzpiacról az állam, akkor évente egyszer értékelik az ország adósságát a hitelminősítők, értelemszerűen a már kibocsátott adósságot sorolják be valamelyik adósminősítési kategóriába. Így évente legalább egyszer, de - Magyarország esetében - legfeljebb néhányszor történik ilyen adósminősítés-frissítés, hiszen egy olyan méretű állam, mint Magyarország évente csak pár kötvénykibocsátást rendez.

Idejönnek, pókerarccal érdeklődnek

Magyarország államadósságának osztályozása úgy zajlik, hogy a hitelminősítő cég egy, de rendszerint inkább két szakértője két-három napos látogatásra érkezik Budapestre. Ők felkeresik a költségvetésért felelős minisztériumot (most a Nemzetgazdasági Minisztériumot), esetleg más tárcához is ellátogatnak (ha van valamilyen másik tárca hatáskörébe tartozó, de államháztartási szempontból jelentős intézkedés tervben), beszélnek a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vezetőivel, szakértőivel, sort szoktak keríteni arra is, hogy magáncégek makrogazdasági elemzőivel leüljenek egy találkozóra, olykor nagyobb vállalatokat is felkeresnek. Ritka, hogy a kormányfővel konzultáljanak, a kormányt általában nem is miniszter, hanem államtitkár, helyettes államtitkár, főosztályvezető képviseli a hitelminősítő cégek szakértőivel folytatott megbeszéléseken. Volt arra is példa, hogy politikai szereplőkkel akartak találkozni a hitelminősítő emberei, de ez inkább kivételes, mint általános jelenség.

A hitelminősítők szakemberei dörzsölt fickók - fogalmazott az [origo]-nak egy magas rangú egykori kormányzati tisztviselő, aki neve elhallgatását kérve osztotta meg tapasztalatait lapunkkal. Többször keresztkérdéseket szegeznek az embernek, visszakérdeznek, arra is figyelnek, hogy akivel éppen egyeztetnek, mennyire konzisztens információkat ad át nekik. Az is fontos számukra, hogy sok emberrel találkozzanak, abból is információkat nyernek, hogy megismerik, tárgyalópartnereik hogyan érvelnek. Közben persze adatokat is kérnek az államháztartásról, államadósságról, a tervezett intézkedések részletei is érdeklik őket. Így próbálják a teljes képet összerakni az ország gazdasági állapotáról, és ezen keresztül arról, mennyire lesz biztos hitelfizető az állam.

A megbeszéléseken nem fedik fel, hogy van-e valamilyen prekoncepciójuk, éppen a leminősítésre készülnek-e, vagy éppen arra, hogy jó hírrel örvendeztessék meg az országot - ismerteti egy másik forrásunk, aki több ízben tárgyalt velük mint kormánytag. Semmilyen reakciót nem lehet leolvasni az arcukról - festi le őket a lapunknak nyilatkozó szakember.

Bizottság dönt

A helyszíni terepszemlét tartó hitelminősítők aztán hazautaznak, és a látottakról az adatok alapján egy döntés-előkészítő anyagot állítanak össze. A végső döntést a hitelminősítő cég igazgatóságából álló bizottság hozza, az itt járt szakemberek csak javaslatot tesznek. Ha sürgős az ügy (vagyis új állampapírt akar kibocsátani az ország, vagy nagyon felgyorsulnak az események, mint például 2008 őszén, amikor csődközeli állapotban volt Magyarország, vagy most, hogy a portugálok, görögök, írek fizetőképességét megkérdőjelezi a piac), akkor helyszíni "terepszemle" után pár hét alatt megszületik a döntés. Ha nem sürgős a dolog, akkor általában pár hónapba telik a hitelminősítő cég "ítéletének" meghozatala.


A számlát mi fizetjük

A hitelminősítő előre közli, hogy kikkel szeretne beszélni a hazánkba látogató egy vagy két szakértő, az egész programot pedig az államkötvényeket kibocsátó Államadósság Kezelő Központ szervezi meg - tudatta az [origo]-val az ÁKK illetékes vezérigazgató-helyettese, Búzás László. Ez a legtöbb értékelt országban is így van.

Érdekesség, hogy nemcsak a programot koordinálja az ÁKK, hanem ő fizet a hitelminősítő cégnek azért, mert jelentést ad ki az országról. Egy- vagy kétéves keretszerződést köt az ÁKK a hitelminősítőkkel, amely alapján a hitelminősítő cégek vállalják, hogy valamennyi új állampapír kibocsátásakor besorolják az országot valamilyen adósminősítési osztályba - közölte Búzás.

A hitelminősítők mindenhol a világban így működnek, a pénzpiacról forrásokat bevonni akaró országnak az érdeke, hogy fel tudja mutatni, a hitelminősítők milyen adósminősítéssel látták el az értékpapírját. A hitelminősítő cégek bevételeiknek nagyobbik részét ezek a díjak teszik ki.

Nemcsak országokat, hanem azokat a vállalatokat is értékelik a hitelminősítők, akik kötvényeket kívánnak kibocsátani. Tőlük ugyanúgy pénzt kérnek a besorolásért. A hitelminősítők bevételeinek nagyobbik részét a kibocsátó országok és vállalatok által fizetett díjak teszik ki, de más források is kiegészítik ezt a jövedelmet. Nagyobb elemzéseiket az előfizetéses ügyfeleik ismerhetik meg, üzleti hírügynökségeknek szolgáltatnak adatokat.

Az EU saját hitelminősítőt akar

A 2008 őszén kirobbant válság óta azonban egyre gyakrabban esik szó arról, hogy az EU saját hitelminősítő intézetet kíván létrehozni. A politikusok egyik érve az, hogy három amerikai, pontosabban angolszász hátterű cég ne dönthessen európai államok sorsáról. E mögött az érv mögött az európai identitás erősítése húzódik meg, és az a megfontolás is, hogy az Európai Központi Bank, az euró - tehát a dollár mellett egy másik világpénz - felett őrködő intézmény ne EU-n kívüli szervezetekre hivatkozzon. Ha azonban közpénzből, felülről hoznák létre az európai hitelminősítőt, annak is komoly korlátja lehetne, mégpedig az, hogy ilyen esetben politikusok igyekeznek majd befolyásolni, amikor egy-egy ország adóminősítéséről kell döntést hoznia a hitelminősítőnek.

A jelenlegi status quo felrúgása melletti másik érv, hogy a mostani három domináns hitelminősítő - a rendszer ellenzői szerint  - kartellezik, a hitelminősítések igen közel állnak egymáshoz. Barcza György elemző erre azt mondja, hogy szerinte nem kartellezés folyik, hanem egyszerűen az az oka az egymástól alig eltérő adósminősítéseknek, hogy ugyanazt a dolgot nem láthatja másként valaki, aki ugyanazoknak az információknak a birtokában ítéli meg az egyes országok hitelképességét.

A hitelminősítő cégek hosszú távú pozícióját erősíti, hogy lényegében a jogrendszer részei lettek. A befektetési alapok szabályzatai hivatkoznak rájuk, kimondják például, hogy az értékpapír-portfólióban nem lehet olyan papírt tartani, amelyik bizonyos adóminősítési osztályzatot nem ér el. Az Európai Központi Bank szabályzata is utal a hitelminősítő cégekre, amikor ugyanígy kiköti, hogy csak bizonyos minősítésű állampapírokat fogad el fedezetként.

A finanszírozási konstrukció visszássága, a lassúság, és a korábbi kritikák ellenére a hitelminősítő cégeknek van létjogosultságuk - szűrhető le a lapunknak nyilatkozó szakértők véleményéből. Csak a legnagyobb bankházak (mint például az amerikai Citigroup) engedhetik meg maguknak, hogy saját értékelőcsapatot tartsanak fenn, a pénzpiac túlnyomó részének nincs kapacitása arra, hogy egy, a világ csaknem minden országát figyelemmel kísérő, oda elutazó szakértői gárdát tartson fenn.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK