Február - Böjtelő hava

Vágólapra másolva!
Februárius vagy más néven Télutó havába érkezve, az ősöreg csíziók könyve szerint "felkészülünk a tavaszi munkákra, ha az olvadás beáll, a víznek szabad folyást nyitunk. A gyümölcsösben az egymást sikló ágakat lemessük, hernyófészkeket irtjuk. Tehenek borjadzásakor gyakran és bőven kell almozni. Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek. Ugyanígy Üszögös Péter és Mátyás napján."
Vágólapra másolva!

Forrás: MTIA tavaszvárás gondolata kapcsolódik Szent Bálint pap és vértanú - február 14-én esedékes - régi, jeles névünnepéhez. A néphiedelem szerint ekkor tartják mennyegzőjüket a madarak, párosodnak a verebek. A Bálint-napi időjárásból - száraz hideg esetén - jó termésre következtettek. A gazdaasszonyok jó alkalomnak tartották ezt a napot a kotlóstyúk-ültetésre, míg a férfinép szerint az ekkor ültetett facsemete bizonyosan megered. Az angol kultúrkörből importált Valentin-nap (amely a Bálint név származéka), az utóbbi években hazánkban is kezd a szerelmesek ünnepévé válni, akik ekkor köszöntik egymást levéllel vagy virággal. A plátói hódolók is megszólalhatnak, így ezen a napon az ő titkuk is kiderülhet.

Szépapáink a Valentin napján küldött virágcsokor szirmait titkos üzenetek továbbítására is felhasználták, és egy-egy csokorba egész mondatok voltak beleszerkesztve. Természetesen egész évben érvényes volt ez a "szerelmi levelező szótár", és ha belepillantunk, bizony nagyon kedves jelképekre bukkanunk. Egy cédruság azt jelenti: "szívjóságod olyan nagy, mint az én szerelmem". A gyöngyvirág egyszerűen csak annyit mond: "régóta szeretlek". De gorombáskodni is lehet virágnyelven - különösen a Mecsek környékén. Az egyik legkorábbi (egyébként védett) virág, a hunyor azt jelenti: "nemcsak szerelmemre, de megbecsülésemre sem vagy méltó".

Akácvirágzás idején aztán minden előfordulhat, mert a fehér virág üzenete: "Már a közeledben is boldog voltam." A piros szenvelgőbb: "kínozzál, mégis szeretlek." És ha már virág sincsen, maga az akáclevél jelenti a legszebbet: "jöjj szívemre". Ha aztán a kedves mama közbenjárására minden meghiúsult, akkor illett küldeni egy csírázó vöröshagymát, kísérőlevél nélkül, hiszen mindenki tudta, ez azt jelenti: "Feledj el te is, mint én téged." A naiv ifjú pedig járatlanságát beismerendő, zsályavirágot küldött: "Te tanítottál meg igazán szeretni" - bókkal. Az öregedő kandúr már akkor is hitt a zeller jótékony hatásában, mert a zeller virágja és levele a gáláns búcsú: "Lelkem vidul a szép emlékektől".

Arról pedig, hogy miért lett az utasok, a méhészek és ifjú házasok patrónusának napja - aki egyébként orvos volt, és csak később lett szent - a szerelmesek Valentin napja, több legenda is ismert. Egyik variáció szerint Valentin, a szomorú sorsú, ártatlan rab beleszeret a börtönparancsnok lányába, szerelme még viszonzásra is talál, ám tragikus véget ér. Kivégzik, de utolsó éjszakáján, még levélben elbúcsúzik szerelmétől, amelyet így ír alá: "a te Valentinod". És e könnyes históriából megszületik egy ünnep vagy inkább egy ünnepecske, apró szívekkel, bolondos üdvözlőkártyákkal, bohókás üzenetekkel. Kicsi csokoládékkal, maroknyi csokrokkal és még szerelem sem kell hozzá feltétlenül, csak annak az ígérete. A szomorú történet így szelídül finommá, könnyeddé, játékossá. Februárban, amikor még olyan messze tűnik a tavasz, pedig már kopogtat, csak nem merünk neki hinni. Még hidegen fúj a szél, de a borzongásban benne rejlik a gallér alá bújó csiklandós ígéret, akkor is, ha beledidereg még a bőrünk. Igen, a Valentin-nap még semmit sem állit, de tele van sejtésekkel, és ettől izgalmas ez a február közepi játék.