Lenyelik a szén-dioxidunkat az óceánok, de elsavasodnak

A szén-dioxid üvegházhatású tulajdonságáról már sokat hallhattunk. Ez a gáz tehető elsődlegesen felelőssé a globális átlaghőmérsékletek emelkedéséért. A szén-dioxid azonban nem csupán a légkörbe kerülve okoz problémákat, az óceáni ökoszisztémákat is közvetlenül fenyegeti.

A növekvő szén-dioxid koncentráció a felmelegedés mellett egy másik, talán kevésbé ismert, de hasonlóan komoly probléma, az óceánok elsavasodásának okozója is. A Villefranche-i Óceanográfiai Laboratórium kutatói szerint számos kulcsfontosságú tengeri élőlény lehet áldozata a jelenségnek, elsősorban a meszes vázzal rendelkező fajok, mint például a kagylók, a tengeri csillagok, a mélytengeri korallok és a pteropodák, avagy tengeri pillangók vagy szárnyas csigák.

Hatalmas szén-dioxid-nyelők - jótékony hatások és hátulütők

A szén-dioxidnak számos úgynevezett nyelője van, amely megköti, és ezáltal kivonja a gázt a légkörből. A nyelők között első helyen említhetők a zöld növények, amelyek a fotoszintézis során vonják ki a szén-dioxid molekulákat a légkörből. A legtöbb szén-dioxidot azonban a Föld felszínének kétharmadát borító óceánok veszik fel.

Az 1800-as évek óta a légkörbe került antropogén eredetű szén-dioxid egyharmadát egyedül az óceánok nyelték el, összesen mintegy 520 milliárd tonnát. Az óceánoknak ez a hatalmas, napi 25 millió tonna szén-dioxidot elnyelő tulajdonsága részben ugyan hozzájárult a klímaváltozás hatásainak enyhítéséhez, egyúttal azonban jelentősen megváltoztatta a tengervizek kémiai összetételét is. Az elnyelt szén-dioxid ugyanis a vízzel kölcsönhatásba lépve szénsavvá alakul át, ami az óceánok pH értékének savasabb irányba tolódását eredményezi.

Drasztikus változások várhatók

A pH érték fejezi ki egy oldat kémhatását - savasságát vagy lúgosságát. A skála 1-től 14-ig terjed, a 7-es pH jelöli a semleges, az annál kisebb értékek a savas, a nagyobb értékek pedig a lúgos kémhatást. A pH érték tízes logaritmus alapú, ezért az 1-gyel kisebb vagy nagyobb érték tízszeres változást jelent.

A légszennyezés jelenlegi üteme mellett a tengervizek pH-ja a becslések szerint legalább további 0,3-del csökkenhet a század végéig, ami azt jelentené, hogy az óceánok a mostaninál háromszor savasabb kémhatásúak lennének. Az óceán felszíni vizeinek átlagos pH értéke jelenleg 8,1 körül van - már ez is 0,1-del kisebb, mint az ipari forradalom előtti időkben volt. Az óceánkutatók által előrejelzett további csökkenés az óceánok savasságának olyan mértékű megnövekedését jelentené, amire az elmúlt 20 millió évben nem volt példa.

Fókuszban a meszes héjjal rendelkező fajok

A Jean-Pierre Gattuso által vezetett francia kutatócsoport a víz pH csökkenésének a meszes héjjal rendelkező élőlényekre kifejtett hatásait tanulmányozta, ugyanis a savasabb vízben kevesebb, a külső váz építőelemét adó karbonát-ion található A tengeri ökoszisztémában nélkülözhetetlen szerepet játszó és rendkívül érzékeny pteropodák és mélytengeri korallok pont azokon a területeken élnek, amelyeket a savasodási folyamat a leginkább érint.

A Limacina helicina nevű szárnyas csigának fontos szerepe van az arktikus tengeri ökoszisztémában és a táplálékláncban. Az élőlény számára a kalcium-karbonátból felépülő meszes váz biztosít védelmet, azonban a mostani kutatások szerint ez a váz a savasabb közegben lassabban fog kiépülni. A század végére becsült körülmények mellett a meszes héj 30 százalékkal lassabban fog növekedni. Az Atlanti-óceán északi részein élő Lophelia pertusa nevű hidegvízi korall esetében még drasztikusabb csökkenésre számítanak: 50 százalékkal mérséklődhet a növekedés üteme. A trópusi korallzátonyokkal ellentétben, a hidegvízi korallok csupán egy-két fajból épülnek fel, de sok más faj számára biztosítanak élőhelyet. Emiatt, ha a korallok a savasabb óceáni közegben lassabban növekednek, számos más élőlény fennmaradása is veszélybe kerülhet.

A kutatók által kapott első eredmények a tengeri puhatestűek, a korallok és a tőlük függő számos élőlény jövőjével kapcsolatban vészjósló képet vázolnak fel. A tudósok további vizsgálatokat kívánnak folytatni a tengeri ökoszisztémák vonatkozásában olyan kutató programok keretében, mint például a 2008-ban indított EPOCA (Európai Projekt az Óceánok Savasodására). Az EPOCA célja, hogy feltérképezzék az óceánok savasságának mértékét, megvizsgálják a biológiai hatásokat, és megbecsüljék az elkövetkező 100 évben bekövetkező változásokat. Emellett további megfigyelésekre és kísérletekre van szükség, hogy a kutatók tanulmányozhassák a savasabb pH és egyéb, az elkövetkező évtizedekben feltehetően szintén változásokon keresztülmenő paraméterek, mint például a hőmérséklet vagy a tápanyag koncentráció élővilágra kifejtett együttes hatásait.