Idegen növény támadja a Balaton partját

Súlyos mértékben és gyorsan alakul át a Balaton egyre szárazabbá váló part menti zónája. A folyamat túlnyomórészt egy növényi alcsalád, az aranyvessző térhódításának szomorú következménye.

A legtöbb megállíthatatlanul terjedő, a természetes ökoszisztémát és a megszokott tájképet veszélyeztető növényfaj haszonnövényként, vagy dísznövényként, szándékos betelepítéssel jelent meg Magyarországon. Az aranyvessző az utóbbiak közé tartozik, mivel a mai napig szívesen ültetik ezeket a kis csoportban pompás megjelenésű növényeket a kertekbe, árokszélekre.

Kiszorítja a nádast

Egészséges, összefüggő nádgallér szegélyezi a tó délnyugati partvonalát. A Szigligeti-öböl nádasát is fűz- és nyárfás erdőfoltok tarkítják, számos madárfajnak, hüllőnek és kétéltűnek nyújtva élőhelyet Forrás: Bakó Gábor

...a nád helyét azonban sok helyen gyors ütemben veszi át az aranyvessző tájba nem illő populációja Forrás: Bakó Gábor

Sokan nem is tudják, hogy allergiájuk egyik kiváltója a kertjüket díszítő aranyvessző is lehet. Amikor pár év elteltével terjedése kínossá válik, gondosan, többszöri eltávolítással leküzdhető a növény. A valódi problémát akkor okozza, amikor parlagon hagyott vagy természetközeli területekre kivadult állományait kell megfékezni. Szívós, tág tűrésű, növényként jobban viseli a kiirtására tett kísérleteket, mint a természetes, őshonos fajok, így éppen a védett területeken okozza a legnagyobb károkat.

Az aranyvessző fajok elsősorban a szárazodó nádasokat, a szárazság sújtotta vizes élőhelyeket veszélyeztetik a Balaton partján. A Szigligettől nyugatra található nagykiterjedésű nádas esetében elképesztő méretű fertőzéssel találkozhatunk. A pár évvel ezelőtt még nád borította területeken a repceföldekhez hasonló kép fogadott bennünket.

A tó nyugati részén sok helyen szárazabbá vált a partközeli rész. A helyszínen úgy tapasztaltuk, hogy általában ezeken a megváltozott vízgazdálkodású területeken terjed a legjobban az aranyvessző. A megfelelő vízellátottságú nádas peremén is megjelenik a betolakodó, de itt a társulást csak helyenként kezdi meg.

Az amerikai eredetű növény rizómával terjedő invazív gyom. A levelek szórt állásúak, ülők, lándzsásak, hosszúkásak, a szélük alul ép, a csúcsuk felé fűrészes. 60-220 centiméter magasra növő, évelő növény. Kaszattermése repítőszőröket visel. Júliustól szeptemberig virágzik, ilyenkor sárga virágzatáról a legkönnyebb felismerni. A fészekvirágok sárga virágbogai féloldalú fürtökben ívesen hátragörbülnek Forrás: Bakó Gábor

A nyolcvan aranyvesszőfajból nálunk kettő okoz komoly környezeti problémát: a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea). Míg a kanadai aranyvessző szára végig sűrűn szőrös, addig az utóbbi szárának alsó része kopasz.

Minden károsodik

A nád pusztulásával megváltoznak a hozzá kapcsolódó életközösségek, és a növényzet változása a mikroklíma megváltozását is felgyorsítja. Számos madárfaj fészkelőhelye változik meg, vagy tűnik el, csökken a hüllők és kétéltűek élettere.

Ezen felül az aranyvessző a kontinentális erdők hosszú távú fennmaradását is gátolja, mivel magas, sűrű populációi átveszik az aljnövényzet szerepét, és elvonják a fényt a talajról, megakadályozva a csemeték fejlődését.

Az agresszívan terjedő tájidegen fajok károsíthatják mind a természetvédelmi, tájképi értékű területeket, mind az ember alkotta tájat. Veszélyeztetik a természetes életközösségeket, a védett fajok fennmaradását, csökkentik a biológiai változatosságot, módosítják az ember által alkotott környezetet, károsan befolyásolják a terméshozamokat, károsítják az egészségünket.

A folyamat visszafordítására folynak ugyan kísérletek, ezek túlnyomó része azonban felhagyott szántóföldeken és legelőkön zajlik. Az viszont biztos, hogy az átalakult természeti felszínek „eredeti” és teljes visszaállítása sosem lehetséges, és a beavatkozások jelentős gazdasági terhet rónak ránk.

Hogyan védekezhetünk ellene?

Az egyetlen hatásos megoldás a megelőzés. Szabályozni kell a környezetszennyező és/vagy allergiát okozó, invázióra hajlamos, mikroklíma- és talajátalakító hatású növényfajok telepítését, sőt bizonyos extrém esetekben be is kell tiltani.

Változtatni kellene az autóutak, vasútvonalak építése során kialakult tereprendezési gyakorlaton, nem szabad halogatni az építkezések során feltárt talajfelszínek kezelését. Az idegenhonos gyomok leggyorsabban a tájsebeken telepednek meg, és ezeken a talajfoltokon megerősödve hatolnak be a természetes zárótársulások belsejébe, kiszorítva az ottani populációkat.

Megelőzhető lett volna

Magyarország annyira fertőzött növényi szempontból, hogy a legagresszívebb fajok eltávolítása már nem kivitelezhető gazdaságosan. Egy hatásos, hosszú érvényű ellenlépés csakis országos vagy közép-európai léptékű beavatkozás lehet. Ezzel szemben megéri nagy figyelmet fordítani az ismert, még csak szórványosan előforduló, de a jövőben várhatóan kockázatot jelentő fajok populációinak felszámolására.

Amennyiben időben irtották volna a jelenleg legnagyobb problémát okozó parlagfüvet, tiltották volna a selyemkóró, a bálványfa és az aranyvessző telepítését, továbbá kezelték volna a kezdetben a természetben megjelenő foltokat, a mai állapot elkerülhető lett volna. Így most érdemes a még megfékezhető jövevények ellen védekezni. Ilyen a mandulapalka (Cyperus esculentus) és számos, jól lokalizálható betolakodó.

A Solidago virágzata Forrás: Bakó Gábor

Mi az invázió?

Az állati vagy növényi populációk tömeges, feltűnő megjelenése, gyors terjedésée, amely a legtöbb esetben őshonos populációk kiszorításával jár. Egyes betolakodó fajok az új területek elözönlése során teljesen átformálják a környezetüket. Ide tartoznak egyes özönnövények, rovarkártevők, élősködők, amelyek fertőzése ellen általában megelőzéssel lehet sikeresen védekezni. A széles tűrőképességű, gyorsan szaporodó- és terjedő növényfajok egy része nemcsak indirekt módon, a mikroklíma, a környezet megváltoztatása révén okoz egészségügyi problémákat, de maga is allergén jellegű.

A szerző a Szent István Egyetem Növénytani és Ökofiziológiai Intézetének munkatársa