Boros Imre közleménye az együttműködéséről

 

"Deviza-bűncselekmény koholmányokkal zsarolva kényszerítettek együttműködésre. Az 1981-82-es nemzetközi hitelválság leküzdésében való részvételemért 1983-ban több nemzeti banki kollégámmal együtt megosztott szakmai Állami Díjban részesültem. Már a válság alatt, de azt követően a bankban fokozódtak a szakmai konfliktusaim az akkori vezetéssel elsősorban Fekete János akkori elnökhelyettessel. Kifogás tárgyává tettem a yenben történő eladósodást, az árfolyam-politikát és az MNB tulajdonában lévő banki érdekeltségek működését egyebek mellett.

1986-ban már a távozást fontolgattam, 1987 elején azonban kirobbant egy szövevényes hamisítási botrány több nyugat-európai és amerikai résztvevővel, aminek középpontjában az egyik egykori deviza-kereskedelmi partnerünk állt. A botrány kapcsán polgári és büntető perek egyaránt keletkeztek. A bűntető perekben a külföldi vádlottak ránk terhelő vallomásokat tettek, ráadásul az egyik kulcsszereplőt, a világ egy távoli pontján csak sokkal később sikerült kézre keríteni. Tekintettel arra, hogy a bűncselekmény az érintett partnereknek mintegy 300 millió dollár kárt okozott, a részletek széles körű érdeklődést váltottak ki külföldön és ennél kisebb mértékben Magyarországon is.

1988-ban végképp elhatároztam, hogy távozom a Magyar Nemzeti Bankból, akkor azzal fenyegettek meg, hogy deviza-bűncselekményeket bizonyítanak rám, ha nem vagyok hajlandó együttműködni. Deviza-bűncselekmények esetén az 1995-ig érvényben lévő devizakódex rendelkezései voltak az irányadóak, a devizahatóság maga az MNB volt. A bírósági bizonyítási eljárások nagyon egyszerű körülmények között zajlottak le, hiszen sok esetben elegendő volt az MNB szakvéleménye.

Deviza-bűncselekmény tárgyában néhány évvel azelőtt zajlott le B. L. osztályvezető esete, akit deviza-bűncselekmény gyanújával több évig tartottak vizsgálati fogságban, majd az akkori gyakorlatnak megfelelően pont annyi időre ítéltek el, amennyit a vizsgálati időben letöltött, arra hivatkozva, hogy az erdélyi magyaroknak ellenszolgáltatás (néhány üveg román konyak) ellentéttel adott átváltási engedélyeket lejről forintra. Intő példa volt F.I. esete is, aki nem tért vissza egyik külföldi útjáról, a körülmények azóta sem tisztázódtak. Róla is bűncselekmények elkövetéséről keringtek ellenőrizhetetlen pletykák.

Az általam vezetett osztályon is fordult elő hasonló eset, aminek háttere máig tisztázatlan maradt, de a bank más területéről is. Deviza-bűncselekményekért abban az időben Magyarországon súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki. Közismert, hogy sok ártatlan embert, akin nem találtak fogást, deviza-bűncselekményekbe hajszoltak, vagy vámügyét devizaüggyé minősítették át, hogy leszámolhassanak vele. A deviza-bűncselekmény alól végül is 1993-ban Surányi Györgynek az MNB-ből való távozása után mentesítettek egy levélben, amiben értesítettek arról, hogy elmarasztalható cselekményt nem követtem el.

1996 végén az MNB 2000 milliárdos összegben zúdított adósságot a magyar államra anélkül, hogy annak számszaki tartalmát az Állami Számvevőszék valaha is ellenőrizte volna. Az ÁSZ vizsgálatát éppen Surányi György akkori elnök ellenezte a leginkább, és Fekete János sem lépett föl mint korábbi elnökhelyettes az átvilágítás érdekében. Az MSZP-SZDSZ kétharmados többség pedig megszavazta a parlamenti indítványt. Ha az ÁSZ számszaki vizsgálatokat végezhetett volna, az összes körülményre fény derülhetett volna. Ez azonban elmaradt.

Kritikát csak azoktól fogadok el az ügyben, akik az adott helyzetben a börtönt és a család elvesztését választották volna mert abban láttak volna reményt, hogy valaha is meg tudják védeni emberi, szakmai becsületüket és családjukat egy elnyomó rendszerrel, állambiztonsági szerveivel, rendőrségével, a Magyar Nemzeti Bankkal, mint ellenséges munkahellyel és a devizahatósággal szemben." - áll Boros Imre közleményében.