Dudás István nyugállományú határőr ezredes, a kiskunhalasi laktanya egykori parancsnoka eddigi vallomásait fenntartotta, és a tárgyaláson újabbat már nem kívánt tenni a több mint 50 halálos áldozatot követelő 1956-os mosonmagyaróvári sortűzben való szerepéről. Három vádlott-társa ugyanakkor nem zárkózott el a vallomástételtől.
A bíróság szerint az első fokú eljárás előreláthatóan több hónapot vesz igénybe, miután csaknem 200 tanút, illetve sértettet hallgatnak meg.
A bíróság, tekintettel az ügy jelentőségére, a harmadrendű vádlott kérésére sem korlátozta a tárgyaláson kép- és hangfelvételek készítését, az elektronikus sajtó munkáját.
A tárgyaláson ismertetett vádirat szerint Dudás István 1956. október 26-án, a forradalom addigi eseményeivel kapcsolatban tudomására jutott információk hatására, elrendelte a parancsnoksága alatt álló laktanya fokozott védelmét. Ennek részeként két géppuskát és egy golyószórót ástak be a laktanya előtt, illetve az épület ablakaiba géppisztollyal és kézigránáttal felszerelt katonákat állítottak.
Amikor az október 26-án délelőtt a laktanya előtt összegyűlt békés tömegből valaki a vörös csillag eltávolítását követelte, Dudás István "egyértelmű karjelzéssel" tüzet vezényelt - áll a vádiratban. A fegyverekből több száz lövést adtak le, és kézigránátokat is hajítottak a tömegre. A vérengzés körülbelül két percig tartott.
A vádiratból kiderült az is, hogy Dudás és több tiszttársa még október 26-án Rajkánál elhagyta az országot, és csak novemberben tértek vissza.
A sortüzet követő napokban három határőrtisztet is meglincseltek a városban. Ezeknek a bűncselekményeknek az ügyében még 1957-ben megszületett a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete.
(MTI)
Ajánló:
Az őskortól az 1956-os sortűzig.