Jogerős ítélet született az isaszegi gyilkosság ügyében <br/>

A Legfelsőbb Bíróság 11-11 év fegyházbüntetéssel sújtotta előre kitervelt emberölés bűntette miatt felbujtóként az áldozat feleségét, Zelles Katalin másodrendű vádlottat, valamint a tettest, Nagy Zsolt elsőrendű vádlottat.

Az ítélet szerint a magyar-szlovák állampolgárságú Zelles Katalin pszichés zsarolással rávette Nagy Zsoltot - kihasználva iránta érzett szerelmét -, hogy 1996. július 8-án isaszegi házában ölje meg férjét, a magyar-amerikai állampolgárságú Zelles Sándort.

Zelles Katalinnál a férj mintegy 30 évvel idősebb volt, az Egyesült Államokból települt Magyarországra rokkant nyugdíjasként a 80-as évek elején. Jelentős vagyonnal rendelkezett. Az elsőfokú ítélet megállapítása szerint üzleti kapcsolatban állt a Conticar Kft. vezetőivel, s a társaságba mintegy harmincmillió forintnak megfelelő valutát fektetett be, "ezután igen magas összegű havi kamatot kapott egészén a halálát megelőző időszakig".

Az első- és a másodrendű vádlott előbb bérgyilkosokkal próbálta eltenni láb alól a férjet. A harmadrendű vádlott Varjú László és a negyedrendű Bella Miklós - akik Nagy Zsolt közvetítésével kerültek kapcsolatba Zelles Katalinnal - a bérgyilkosság ürügyén több mint egymillió forintot csalt ki a feleségtől, ám a gyilkosságot nem követték el. Végül Nagy Zsolt hajtotta végre a gyilkosságot a sértett isaszegi lakásán.

Az elsőfokú ítélet szerint előbb hasba szúrta Zelles Sándort, aki erre azt kérdezte tőle "miért Zsolt, miért?", majd Nagy Zsolt baltával többször fejbe vágta.

Zelles Katalint és Nagy Zsoltot a rendőrség még 1996 júliusában őrizetbe vette a rendőrség. A Pest Megyei Bíróság tavaly májusban kihirdetett elsőfokú ítéletében gyilkosság miatt Nagy Zsoltot 11, Zelles Katalint 13 év fegyházbüntetésre ítélte, míg Varjú Lászlót egy év, Bella Miklóst pedig fél év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtotta csalás miatt.

A Legfelsőbb Bíróság mindössze annyiban változtatta meg a megyei bíróság ítéletét, hogy Zelles Katalin büntetését 11 évre mérsékelte. Az indoklás szerint az ítélet belső arányai és a tettes, illetve a felbujtó cselekményének társadalmi veszélyessége is ezt támasztja alá. Ugyanakkor enyhének találta a Legfelsőbb Bíróság Nagy Zsolt és a harmad-, negyedrendű vádlottak büntetését. Nagy Zsolt esetében azonban az ügyészi fellebbezés hiányában nem volt mód az ítélet súlyosítására.

Az indoklás során elhangzott, hogy a bíróság nem fogadta el azt a vádlotti védekezést, hogy a tettet valójában a Conticar emberei követték el, bár az Aranykéz utcában felrobbantott Boros József Károly is tett korábban olyan tartalmú vallomást, mely szerint a sértett félt a Conticartól.

Az ítélethirdetést követően az egyik védő elmondta: az áldozat egy, a nyomozati iratokhoz csatolt levelében, melynek megszólítása "Drága Zsigám, édes Lacim" - tehát Csüllögnek és Radnainak íródott - úgy fogalmaz: nem szeretné, ha őt érné tragédia, vagy ha ő okozna tragédiát. A levélben Zelles Sándor azt is megfogalmazza, hogy nem tudja mit tervez ellene a felesége.

(MTI)