Több százezren fizetnek majd többet a patikákban<br/>

Több százezer beteg az eddigi ár többszörösét lesz kénytelen kifizetni megszokott gyógyszeréért a patikában, ha csak orvosa nem rendel helyette másikat. Mégpedig olyat, amelyet alacsony ára miatt ezentúl a drágábbaknál nagyobb támogatásban részesít a biztosító. A tb szerint elsősorban az orvosok gyógyszerrendelési szokásain múlik, csökkennek vagy nőnek-e a betegterhek, a doktorok viszont úgy látják: a gazdasági kényszer megköti a kezüket és az orvos-beteg viszonyt is megingathatja.

A nyolcszáz forintos vérnyomáscsökkentő helyett 80 forintosat, reuma ellen az 500 forintba kerülő pirula helyett 100 forintért kaphatót vagy az ezerforintos fekélygyógyszer helyett 200 forintosat is vásárolhatnak ezentúl a betegek, már ha az egyébként csak receptre kiváltható orvosságok közül az olcsóbbakat rendeli számukra az orvos.

Ezen a három példán keresztül érzékeltette a minap az egészségbiztosító főosztályvezetője, hogyan is csökkenhet összesen akár 8,1 milliárd forinttal is a lakossági gyógyszerkiadás, amennyiben az orvosok gyógyszerrendelési szokásai is változnak. Kőrössy Péter ugyanakkor azt sem titkolta, amennyiben viszont akár a doktorok, akár a betegek ragaszkodnak a megszokott orvosságokhoz, a 8,1 milliárdos megtakarítás helyett 4,5 milliárdos többletkiadással lesznek kénytelenek szembenézni a gyógyszerre szorulók.

A betegek szokásain kellene változtatni

Az ok, hogy a nemrég lezárult gyógyszerártárgyalások nyomán több nagy forgalmú orvossághoz az eddigi tb-támogatásnál lényegesen kevesebbet ad csak a biztosító, helyettük más, olcsóbb készítményeket részesítve előnyben. A tárgyalások meghirdetett célja a lakosság terheinek csökkentése volt a gyártók árversenyre kényszerítésével.

A cégek egy jelentős része, miután elemi érdeke, hogy termékei a jövőben is tb-támogatásban részesüljenek, vagyis az orvosságért ne kelljen teljes árat fizetnie a betegnek, nem tehetett mást, minthogy részt vett a versenyben. Sokan még az árcsökkentésbe is belementek, csak hogy ne veszítsenek piacot. Voltak azonban, akik másképp gondolkodtak: azok a cégek, akik abban bíztak, hogy akkor sem esnek el a támogatástól, ha tartják, sőt emelik készítményeik árát. A mostani árversenyben részt vett termékeiket ugyanis több százezren szedik ma az országban. Az ezerforintos fekélyellenes szert például mintegy félmillió, míg a 800 forintos vérnyomáscsökkentőt 300 ezer beteg használja - orvosi utasításra. Ezek azonban nemcsak a többi, hasonló orvosságnál drágábbak, de a betegek számára is jóval többe kerülnek majd, mint eddig. (A tb ugyanis az eddiginél kevesebb támogatást ad ezekhez az orvosságokhoz.) Így tehát a biztosító szerint az, hogy ki gyógyul többért, és ki kevesebbért, alapvetően az orvosokon múlik. Nekik pedig, ha felvállalják a felelősséget, betegek százezreit kellene néhány hónap alatt egyik gyógyszerről a másikra átállítani.

Gyógyítás és gazdasági kényszer

Csakhogy a Magyar Orvosi Kamara főtitkárának meggyőződése: az orvosok többnyire nem jószántukból írnak fel drágább, illetve a biztosító által nem preferált készítményt. Az a szer ugyanis, ami az egyik betegnek kitűnően bevált, nem biztos, hogy ugyanazt a hatást váltja ki egy ugyanolyan bajban szenvedő másik betegnél. Az orvos ideális esetben a beteg érdekét nézi, és ha az egyik gyógyszer nem használ, felír egy másikat vagy harmadikat, míg a beteg meg nem gyógyul. Most azonban gyakorlatilag megfélemlítik az orvosokat, ráadásul kiirtják a betegek iránti felelősséget is. A lelkiismeretes gyógyítók azonban továbbra sem lesznek hajlandók csak gazdasági szempontok alapján gyógyszert rendelni. Ha az olcsó gyógyszer nem válik be, valószínűleg továbbra is fel fogják írni a drágább készítményeket. Az orvos-beteg közti bizalmi viszony és a magyar orvostudomány fejlődése azonban egyaránt kárát látja az újonnan hozott döntésnek - állítja Gyenes Géza.

Recept "üveggyöngyökért"

Ennél is kritikusabbnak ítéli meg a gyógyszerváltási kényszert a Semmelweis Egyetem egyik kutatója. Simon Tamás, aki a '60-as évek óta figyeli az orvosok gyógyszerrendelési szokásait, rendkívül kockázatosnak tartaná, ha csupán a gazdasági kényszer miatt, az adott páciens állapotát figyelmen kívül hagyva az orvosok tömegesen cserélnék le pácienseik gyógyszereit. Ugyanakkor szerinte tudatosítani kellene az orvosokkal, hogy nem feltétlenül csak "a drága a jó", és persze az ellen is tenni kellene valamit, hogy az orvoslátogatók ne gyakorolhassanak ekkora hatást a doktorok vényírási szokásaira. Simon Tamás szerint ugyanis vitathatatlan: a gyógyszercégek által odavetett "üveggyöngyök" - tollak, jegyzettömbök és egyéb ajándékok - jelentősen befolyásolják, ki mit rendel betegeinek. Az orvoskamara főtitkára azonban ezt cáfolja, szerinte az orvoslátogatók ajánlásait csak akkor fogadják el a doktorok, ha azok beleillenek saját terápiás elképzeléseikbe.

A kamara etikai statútuma mellesleg etikai vétségnek tekinti, ha az orvos a kapott támogatásért ajánlja egy cég termékeit betegeinek. A gyógyszerszövetségek etikai kódexe pedig úgy fogalmaz: "a termékek felírásáért, alkalmazásáért, ajánlásáért díjazást kínálni, nyújtani tilos." Ennek ellenére etikai bizottságuk korábbi elnökének egyik nyilatkozata szerint a kódex előírásainak éppen az orvoslátogatói területen legnehezebb érvényt szerezni.

A végén a beteg fizet - ha tud

Akármi is játsszon szerepet az orvosok gyógyszerrendelési szokásaiban, a recepten szereplő orvosságért végül is a betegeknek kell fizetniük. Mégpedig évek óta egyre többet - nagyságrendileg ugyanannyi gyógyszerért. Az Egészségügyi Minisztérium kimutatásai szerint 1993 és 1999 között évente 260-300 millió doboz gyógyszert vásároltunk. Míg azonban 1993-ban még csak 15,1 milliárdot kellett fizetnünk ezért, három évvel később több mint 37 milliárdot, tavaly pedig már 77 milliárdot hagytunk a patikákban. A kiadások növekedési üteme az idén is töretlennek látszik: az egészségbiztosító adatai szerint ez év első felében már 46,1 milliárd forintot költöttünk orvosságokra.

Mármint az, akinek van miből, az egészségbiztosító közelmúltban készült felmérése szerint ugyanis a betegek egynegyede nem képes kiváltani orvosságát, több mint 50 százalékuk pedig csak a patikában szembesül azzal, mennyit is kell fizetnie a rendelt medicináért. Az orvosok rendszerint ugyanis csak a nehéz anyagi helyzetben lévő, rendszeresen gyógyszerre szoruló betegekkel közlik automatikusan az orvosság árát, sokan közülük viszont csak akkor, ha különösen drága szert rendelne páciensének.

(Magyar Hirlap)

Korábban:

(2000. augusztus 15.)