Megduplázódott a kórházak adóssága<br/>

Nincs esély a kórházak eladósodási folyamatának megállítására. Az egészségügyre fordított források inflációt el nem érő növekedése mellett lehetetlen változtatni a fekvőbeteg-ellátás helyzetén - állítja az Állami Számvevőszék.

Mintegy duplájára emelkedett az elmúlt három évben azon 39 kórház adóssága, amelyek gazdálkodását nemrégiben vizsgálta az Állami Számvevőszék (ÁSZ). Az 1997 elején összesen 6 milliárd forintos kinnlevőségüket a fekvőbeteg-intézmények 188 százalékkal 11,3 milliárd forintra növelték 1999 végére.

A 39 intézmény átlagos adósságállománya egyenként 291 millió forint. Érdekes, hogy a dunántúli régió kórházaiban magasabb szintű eladósodást tapasztaltak, mint az egyébként szegényebb keleti területeken fekvők esetében.

A kórházak folyamatos és fokozódó eladósodása az elmúlt években több okra vezethető vissza. Az ÁSZ rámutat: az egészségügy területén az elmúlt időszakban elért eredmények ellenére nem javultak az elvárható mértékben sem a lakosság egészségi állapotát jellemző mutatók, sem a szférára fordított közkiadások mértéke, sem a dolgozók kereseti viszonyai. Az ellátórendszer megfelelő átalakítását nagymértékben akadályozza, hogy nincsenek megbízható adatok az egészségügy területéről: adatbázisok, informatikai háttér nélkül egyszerűen nem mérhetőek a teljesítmények, a szükségletek, illetve a beavatkozások hatékonysága.

Finanszírozási szempontból a vizsgálat megállapítja, az elmúlt néhány év inflációkövető támogatása ellenére a kórházak pénzügyi helyzete romlott. Ehhez valószínűleg hozzájárul, hogy a fekvőbeteg-intézményekben a finanszírozási, fenntartási felelősség elválik az irányítási jogoktól. A kiadások növelését eredményezte az orvostechnológia fejlődése mellett a sokszor összehangolatlan, szükségletekhez nem igazodó fejlesztések, beszerzések gyakorlata is. A teljesítményarányos finanszírozás a minél bonyolultabb és minél több szolgáltatás elvégzésében, illetve jelentésében tette érdekeltté a kórházakat. Orvosszakmai szempontból nem ellenőrzik az elszámolt teljesítmények szakmai indokoltságát, annak eredményességét nem lehet megállapítani.

Az adósságok enyhítésére tett kísérletek sokszor éppen az ellenkező hatást érik el: tényleges konszolidáció helyett működési előleget vagy visszatérítendő hitelt kaptak az intézmények. Ilyen esetekben a hitel kamatainak előteremtése miatt gyakorlatilag nem javul a kórház gazdasági helyzete, csak elodázzák a vészhelyzetet. A fővárosi önkormányzat például a csőd elkerülésére négy kórházának összesen 780 millió forint működési kölcsönt nyújtott.

A tőketartozás mellett az intézményekre 287,2 millió forintos kamatfizetési kötelezettség is hárult. Ezen kórházak likviditási gondjai továbbra is fennmaradtak - áll a vizsgálati anyagban. Jóllehet a kórházakhoz esetenként kirendelt önkormányzati csődbiztosok többnyire hatásosan léptek fel a problémák megoldásában, sehol nem született a kiváltó okokat véglegesen megszüntető intézkedés. A kiváltó okok feltárását, illetve azok orvoslását az egészségügyi tárca nem oldotta meg, az önkormányzatok pedig nem kaptak sem szakmai, sem gazdasági támogatást problémáik megoldására.

Fontos tényező az eladósodási folyamat történetében az ágyszámok, kapacitások alakulása is. Általános gondokat okoz, hogy a folyamatosan csökkenő ápolási idő hatására ugyan csökkentek az ágykihasználtsági mutatók, de a felszabaduló ágyaktól nem váltak meg. Az 1995-ben kezdődött ágyszámleépítések csak az egyébként sem használt ágyakra irányultak.

A számvevőszék szakértői szerint a keleti területen fekvő kórházak alacsonyabb eladósodása azzal hozható összefüggésbe, hogy itt eredetileg is alacsonyabb az egy lakosra jutó ágykapacitás és az orvosszám kisebb az országos átlagnál, vagyis itt vannak leginkább összhangban az intézményi teljesítmények és a szerződött kapacitások.

A vizsgálat rámutat: az évek során többször módosított minimumfeltételeknek a kórházak sem építészeti, sem tárgyi, sem személyi feltételek vonatkozásában nem tudnak megfelelni. Ez az oka, hogy a fekvőbeteg-intézmények 96 százaléka ideiglenes működési engedéllyel üzemel.

A hatékonyság növelését szolgáló átalakítás akadályairól a tanulmány készítői úgy vélik, ezek egyike az intézmények megfelelő érdekeltségének hiánya. Nevezetesen, hogy a pénzügyi eredmény nem ott jelentkezik, ahol a teljesítményt nyújtják, a megtakarításokat az intézményrendszer egészében osztják el. Másrészről nincs átfogó nemzeti egészségpolitikai koncepció. Nincs egységes számviteli és informatikai rendszer, amelynek hiánya lehetetlenné teszi az összehasonlító költségelemzést s nem biztosít alapot a központi tervezéshez és megfelelő finanszírozáshoz.

(Népszava)