A jogvita azt követően indult, hogy 1998 novemberében a Pénzügyminisztérium (PM) felmondta a főváros és a magyar állam között a 4-es metró megépítésére vonatkozó az év áprilisában megkötött szerződést. Akkoriban hatályon kívül helyezték a metróberuházásra vonatkozó korábbi kormányhatározatokat is.
Az 1998. áprilisi szerződés szerint a Fővárosi Önkormányzat és a magyar állam 40-60 százalékban osztja meg a várhatóan 2004-ig elhúzódó beruházás költségeit. Ez vonatkozott mind a saját erőforrásokra, mind pedig a hitelekre. Továbbá a magyar állam garanciát vállalt a felveendő több száz millió ECU-s külföldi hitelek visszafizetésére is.
Miután a szerződést 1998 novemberében a Pénzügyminisztérium felmondta, a főváros pert indított azért, hogy a bíróság mondja ki: érvénytelen a magyar állam nevében eljáró PM felmondása, azaz továbbra is életben van a metróberuházásra vonatkozó az év áprilisi szerződés.
Ezt a jogvitát 1999 júniusában jogerősen megnyerte a Fővárosi Önkormányzat. A Pénzügyminisztérium ezt követően közölte, hogy a főváros metróberuházással kapcsolatosan addig felmerült költségeiről kész elszámolni, a továbbiakban azonban ne számoljanak a központi költségvetés forrásaival.
Ekkor a Fővárosi Önkormányzat újabb keresetet nyújtott be a magyar állam ellen. A kereset szerint elsődlegesen azonnali egy összegű teljesítést, továbbá kártérítést kért, melyeknek összege meghaladta a 80 milliárd forintot. Másodlagosan pedig ezeknek a követeléseknek az esedékesség szerinti, évenkénti megfizetését kérte.
A második kereseti követelésnek a már 1999-ben, illetve 2000-ben lejárt részleteit, összesen 26,5 milliárd forintot, továbbá azoknak lejárattól számított kamatait ítélte meg a bíróság. A fennmaradó több, mint 70 milliárdos felperesi igény tekintetében megszüntette az eljárást, mert úgy találta, hogy az még nem esedékes.
Az ítélet indoklásakor a bíróság közölte, hogy a Pénzügyminisztérium megnyilatkozásait a szerződésteljesítés jogosulatlan megtagadásának tekintette. A bíróság kimondta, hogy a beruházás legális, és annak terhei objektíve nem jelentenek teljesíthetetlen kötelezettséget a magyar állam számára, ezért az alperes nem hivatkozhat azon terhek nagyságára.
(MTI)