A napokban befejeződött New York-i ENSZ-konferencián Szaló Péter, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára ismertette a Magyarországon készült országjelentést, amelynek a lakásokra vonatkozó fejezetéből kiderül, hogy bár a makromutatók összességében nálunk sem rosszabbak, mint a hasonló fejlettségű országokban, az Európai Unió tagállamaival összehasonlítva viszont már jóval kedvezőtlenebb a kép.
A jelentés szerint a 2001. január elsején regisztrált 4 millió 61 ezer lakás mennyiségileg kielégítő volna, ám ebből 215 ezer üresen áll, a fővárosban például 14-15 ezer. Tovább rontja a helyzetet, hogy sok lakásnak rendkívül rossz a műszaki állapota, és mintegy 800 ezer háztartás él szűk, nem megfelelő lakáskörülmények között.
Az elmúlt ötven esztendőben a lakásfelújítások és -korszerűsítések nem követték a szükséges felújítási ciklusokat. Így a lakóépületek többsége nem felel meg a hatályos műszaki előírásoknak, a kor által diktált minőségi követelményeknek. A felújítások elmaradása elsősorban a nagyvárosok többlakásos privatizált épületeire - mennyiségüket tekintve különösen a fővárosban - jellemző.
A szociálislakás-juttatás lehetőségei csekélyek és a térbeli mobilitás is alacsony, mert a lakásprivatizáció következtében rendkívül kevés a bérlakás. A lakásállomány 95 százaléka magántulajdonban van, s ennek jelentős részét a tulajdonosok lakják.
Az elmúlt 10 évben - leszámítva a legutóbbi időszakot - folyamatosan csökkent az évente épülő új lakások száma. Míg az Európai Unió országaiban 40-60 új lakásépítés jut 10 ezer lakosra vetítve, ez a szám Magyarországon csupán 20.
A háztartások mintegy hatesztendei teljes jövedelme szükséges egy átlagos lakás megvásárlásához. Ez a mutató az Európai Unió országaiban 2,5 körül mozog. Ez a helyzet mindenekelőtt az első lakás megszerzését nehezíti, de hátráltatja a lakások korszerűsítését, sőt fenntartását is.
Magyarországon - elsősorban a magas infláció és az alacsony megtakarítási lehetőségek miatt - a lakáshitelezés aránya a lakáscélú beruházásokban átlagosan 10 százalék alatti, míg az EU-országokban 60-80 százalék közötti.
Az Európai Unió országaiban a háztartások a teljes életciklus során közel 6-7-szer cserélnek otthont. Magyarországon ez a mutató 2,7 körül alakul. Az alacsony lakásmobilitás miatt Magyarországon a családok és az egyének jelentős hányada nem az életciklusnak megfelelő méretű lakásban lakik.
A kilakoltatás veszélye döntően azoknál a háztartásoknál jelentkezik, amelyek a korábbi kedvezményes kamatozású hitelfeltételek megváltozása következtében nem képesek fizetni a törlesztőrészleteket, illetve a bérleti díjak fizetésének elmulasztása folytán jelentős tartozást halmoztak fel. Ezek száma 10 ezerre tehető.
A jelentés nyomatékosan felhívja a figyelmet az utóbbi időszak javuló tendenciáira. Így arra a hosszú távú programra, amelyet a kormány dolgozott ki az új és a bérlakások számának növelésére, illetve a meglévő állomány korszerűsítésére. - célkitűzések kulcseleme a lakástámogatási finanszírozási rendszer 2000-től bevezetett reformja. Ezek együttes eredményeként jelentősen nőtt a lakásépítési engedélyek száma. (Két évvel ezelőtt 30 százalékkal, 2000 I. félévében 40 százalékkal.) A lakáshitel-állomány is növekedésre váltott, míg az önkormányzati bérlakások építése terén szintén 4-5-szörös emelkedés várható.
(Magyar Hirlap)