Külföldi teherhajók szennyezik a Dunát

A dunai olajszennyezések jelentős többségét a külföldi teherhajók okozzák. A vízi járművek Magyarországon menet közben nem tudnak megszabadulni az olajjal szennyezett fenékvíztől, így azt a Dunába engedik. A környezetvédelmi hatóságok fellépését nehezíti, hogy külföldi teherhajókat nem tartóztathatnak fel. Az olajszennyezések főként az ivóvízbázisokra jelentenek veszélyt.

A környezetvédelmi hatóságok évente átlagosan 50-60 olajszármazék okozta szennyeződést észlelnek a Dunán. Legutóbb csütörtökön bukkantak két, egyenként kilenc kilométer hosszúságú olajfoltra Komárom és Esztergom környékén. A szennyezések jelentős részét az okozza, hogy a teherhajók illegálisan a Dunába eresztik a motorház alatt felhalmozódott olajjal szennyezett vizet, az úgynevezett fenékvizet.

A teherhajók okozta szennyezések mellett előfordul, hogy üzemek engednek olajszármazékot a Dunába. Júliusban például az Onyx Kft. által üzemeltett dorogi veszélyeshulladék-égetőből ömlött 100 köbméter fáradt olaj és oldószer a Kenyérmezei-patakba, onnan pedig a Kis-Dunába. Ugyancsak veszélyeztetik a folyó vizét, ha a part közelében kőolajszármazékot engednek a talajba, ez ugyanis belemosódhat a folyóba.

Kardos Gyula, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség kárelhárítási osztályvezetője szerint az olajszennyezések az esetek többségben nem jelentenek komoly veszélyt a Duna élővilágára, ráadásul a folyó öntisztító képessége meg tud birkózni a szennyeződéssel. Az olajfoltok azonban veszélyeztethetik az ivóvízbázisokat, különösen azon településeknél, amelyek parti szűrésű kutakból nyerik a vizet. Kardos szerint az olajos víz ellen leghatékonyabban úgy lehet védekezni, ha arra az időre szüneteltetik az vízszolgáltatást, amíg az olajfolt elvonul.

A dunai szennyezések többségéért valószínűleg a külföldi teherhajók felelősek. Horváth Imre, a Közlekedési Főfelügyelet hajózási és tengerészeti osztályának vezetője az [origo]-nak elmondta: a szennyezések oka, hogy a fenékvizet a teherhajók hazánkban menet közben nem tudják leadni, így azt a Dunába öntik, annak ellenére, hogy ezt a környezetvédelmi és hajózási törvények is tiltják. Magyarországon csak egyes kikötőkben adható le a fenékvíz, mint például a csepeli szabad kikötőben. A fenékvizet pedig kizárólag erre jogosult cégek (Mol, Agip) vehetik át, amelyek a zagyvalékból előbb kinyerik az olajat, majd pedig hulladékégetőben ártalmatlanítják. Az Európai Unió több tagállamában (Németországban, Hollandiában) ezzel szemben olyan speciális hajók járják a folyóvizeket, amelyek menet közben szabadítják meg a teherhajókat a felesleges fenékvíztől.

A teherhajók főként Komáromnál, az osztrák határ előtt szabadulnak meg az olajos viztől, Ausztriában ugyanis jóval szigorúbban ellenőrzik a hajókat, mint hazánkban. Nyugat-Európában, különösen a Rajnán a hajók környezetvédelmi naplóit ellenőrzik szigorúan, amiben a vízi járműveknek többek között fel kell tüntetni, hogy mikor és kinek adták le a fenékvizet, illetve mikor volt olajcsere a hajón.

A környezetvédelmi hatóság osztályvezetője szerint a szennyezést nehéz bizonyítani, mivel a hajók többsége hasonló üzemanyagot használ. További probléma, hogy külföldi hajók fedélzetére a magyar hatóságok képviselői nem léphetnek. Kardos szerint a szennyezők azonosítását megkönnyítené, ha a magyar határon a hatóságok jelzőanyagot tehetnének a hajók üzemanyagába. A Közlekedési Főfelügyelet szerint a Duna magyar-szlovák szakaszán az állandó műholdas megfigyelés lenne a leghatékonyabb. A javaslatok megvalósulásának azonban, azok költségvonzata miatt kicsi az esélye.