Elfogyott Gyurcsány körül a levegő

Az új reformkort ígérő, nyugati könyveket lobogtató Gyurcsány Ferenctől kezdetben elolvadtak a szocialista szimpatizánsok és a liberális értelmiségiek, de a baloldal nagy ígérete négy és fél év után úgy távozik a hatalomból, hogy senki nem akarja visszatartani, és saját bevallása szerint is kevés sikert ért el. Hogyan jutott el a miniszterelnök a látványos belépőtől az egyértelmű kudarcig?

Kivonul a színről

"Szeretném nektek megköszönni, hogy azt gondoljátok, hogy én jó vagyok nektek" - ezzel a mondattal fordult párttársaihoz Gyurcsány Ferenc 2004. augusztus 25-én, azon a kongresszuson, amelyen eldőlt, hogy Medgyessy Péter bukását követően ő foglalja el a miniszterelnöki széket. Gyurcsány tett egy olyan megjegyzést is, hogy sajnálja Medgyessy lemondását, de szerinte a "a helyzet politikailag világos".

Most, négy és fél évvel később ő maga is kénytelen volt megtapasztalni ugyanezt. Az egykor őt a vállukra emelő szocialisták a március 20-i kongresszuson némi meglepetéssel, de sajnálkozás nélkül fogadták bejelentését a távozásról. "Sokan gondolták úgy, hogy ennek előbb-utóbb törvényszerűen be kell következnie, hiszen már jó ideje csökkent a párt támogatottsága" - fogalmazott egy MSZP-s országgyűlési képviselő, közvetlenül a Gyurcsány-beszéd után.

Pedig a politikus és a párt közös története ennél sokkal ígéretesebben indult. A KISZ-ben való politizálás után a kilencvenes éveket az üzleti életben milliárdos vagyon felhalmozásával töltő Gyurcsány az ezredfordulón kezdett el politikával foglalkozni. 1999-ben már jelentek meg cikkei a Népszabadságban "Gyurcsány Ferenc közgazdász" aláírással, majd 2000-től kezdve rendszeresen járt el baloldali értelmiségiek és politikusok vacsoráira, beszélgetéseire.

Gyurcsány a Tony Blair brit kormányfő és Gerhard Schröder német kancellár által képviselt harmadik út átvételére próbálta ösztönözni a szocialistákat, vagyis győzködte őket arról, hogy a klasszikus baloldali értékek (szolidaritás, munkások és szegények segítése) mellett ne féljenek a globalizációtól és a versenyre épülő liberális elvektől, sőt, tűzzék azokat zászlajukra. Értelmiségi körökben felhívta magára a figyelmet például azzal, hogy lefordíttatta és megjelentette ennek a politikai iránynak az alapkönyvét, Anthony Giddens A harmadik út című munkáját.

"Tökösebb volt az átlagnál"

A 2002-es választásokhoz közeledve egyre aktívabbá vált, tagja lett Medgyessy Péter kampánystábjának, és a szocialista győzelem után előbb tanácsadóként, majd sportminiszterként részt vett a kormányzásban. Gyurcsány kitűnt a többi kormánytag közül állandó szerepléseivel és azzal, hogy többször is nyilvánosan vitatkozott a miniszterelnök egyes döntéseivel. Medgyessy ezt nehezen viselte, és - ahogy egyik munkatársa mondta az [origo]-nak korábban - meg is lepte az, hogy "Gyurcsány sokkal tökösebb volt egy átlag-MSZP-snél".

Gyurcsány ezekben az években egyrészt továbbra is előállt a baloldal megújításáról szóló, időnként kissé elvont gondolataival, másrészt személyes ismertségét és népszerűségét is próbálta növelni szerepléseivel. 2003 novemberében például miniszterként kiállt szórólapokat osztogatni a nyugdíjasoknak Budapest központjában, az Oktogonon.

Medgyessyvel való konfliktusa odáig fajult, hogy 2004 nyarán a miniszterelnök megpróbálta kitenni a szűrét, de végül fordítva sült el a próbálkozás. Medgyessynek mennie kellett, Gyurcsány pedig a pártvezetés által utódként ajánlott Kiss Péterrel szemben - a vidéki MSZP-sek támogatására építve - elnyerte a miniszterelnöki posztot. A szocialista vezetők között ugyan akadtak, akik gyanakvással nézték a politikus hirtelen felemelkedését, de ő a balliberális oldalon rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert.

Elolvadtak tőle

Közvetlen stílusa, a Medgyessy-munkatárs által emlegetett "tökössége" miatt kedvelték a baloldali törzsszavazók, akik azt gondolhatták, hogy a nem éppen tüzes és energiától duzzadó Kovács-Medgyessy páros után végre van egy olyan vezetőjük, aki méltó ellenfele Orbán Viktornak. Az értelmiségiként megnyilvánuló Gyurcsány eközben elnyerte a balliberális gondolkodók - közgazdászok, publicisták - rokonszenvét is, akiknek imponált, hogy előkerült egy olyan szocialista politikus, aki a Financial Timesból idézgetve és a globalizációpártiak egyik hivatkozási alapját, Thomas Friedman Mégis lapos a föld című könyvét lobogtatva beszélt arról, hogyan alakítaná át Magyarországot.

Elhallgatott, majd füstbe ment tervek

2004 és 2006 közötti kormányzása még nem ennek az átalakításnak a jegyében telt, csak apróbb intézkedések történtek. Egy nagy teljesítménye azonban mindenképp volt Gyurcsánynak: a 2004-ben még rendkívül népszerűtlen MSZP-t győzelemre tudta vinnie a 2006 április parlamenti választáson. Ennek azonban nagy ára volt. A Gyurcsány által utóbb igazságbeszédnek titulált, a kormányzati hazugságokat beismerő, 2006 májusában elhangzott őszödi beszédében ő maga mondta azt, hogy "nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet". Gyurcsány utóbb azt mondta, hogy a közelgő választások miatt nem volt értelme belekezdeni átfogó reformokba, a kampányban pedig azért nem mondták el, hogy milyen terveik vannak, mert úgy érezték, esélyük sem lett volna a nyerésre, ha előállnak a megszorításokkal, miközben a Fidesz 14. havi nyugdíjat ígér.

A választási győzelmet követően aztán Gyurcsány hamar előállt terveivel, és azt ígérte, hogy új reformkor következik, amelynek során "Új Magyarországot" fognak építeni. Mindenhez hozzá akart nyúlni: hatékonyabb egészségügyet, profibb és igazságosabb oktatást, olcsóbb és jobban működő államot ígért, és azt mondta, hogy át kell alakítani a felelősségi viszonyokat, szakítani kell a kiskapuk országával. Előbb persze rendbe kellett tennie a költségvetést - amelynek katasztrofális hiányát részben az ő tevékenysége eredményezte -, az ehhez szükséges megszorítások azonban társadalmi elégedetlenséget szítottak.

Át akarta alakítani az MSZP-t

Egy vasárnap délután, 2006. szeptember 17-én robbant a helyzet, amikor kiszivárgott a már említett, a hazugságokat nyíltan beismerő őszödi beszéde. Állandóvá váltak a tüntetések, az MSZP leszerepelt az önkormányzati választásokon, és az ellenzék meghatározó ereje, a Fidesz egyértelművé tette, hogy semmiről nem hajlandó tárgyalni a kormánnyal, amíg Gyurcsány a miniszterelnök. A kormányfő hitelességének csorbulása, a szocialisták támogatottságának rohamos csökkenése, a koalíciós veszekedések, az átgondolatlan kormányzati lépések és az ellenzék merev elzárkózása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a 2006 tavaszán nagy elánnal bejelentett reformtervek szépen elhaltak. A teljes leállást a Fidesz által kezdeményezett 2008 márciusi népszavazás jelentette, amikor a szavazók elsöprő többsége nemet mondott a vizitdíjra, a kórházi napidíjra és a tandíjra.

Gyurcsány a referendum után még megpróbálkozott az úgynevezett bársonyos reformok meghirdetésével, de a levegő egyre fogyott körülötte. Miután kirúgta az általa is sürgetett reformokkal leginkább azonosított Horváth Ágnes egészségügyi minisztert, au SZDSZ kilépett a koalícióból, az egykor Gyurcsányt lelkesen támogató liberális értelmiségiek közül pedig egyre többen mutattak rá arra a riasztó tényre, hogy Magyarország egykori éllovasból sereghajtóvá vált a térségben. A Gyurcsánnyal baráti viszonyt ápoló Békesi László közgazdász például tavaly tavasszal azt nyilatkozta egy tévéműsorban, hogy a nagy reményekkel indult miniszterelnököt az MSZP ledarálta, megrágta, azután kiköpte.

A kimerülés jelei

Az ősz a globális pénzügyi válság közvetlen veszélyeinek elhárításával, például az IMF-hitel letárgyalásával telt, idén február közepén azonban Gyurcsány ismét soha nem látott reformokat hirdetett meg. A középpontban az adórendszer átalakítása állt, és ugyan a legtöbb elemző az irányt helyesnek tartotta, az intézkedések mértékével már nem voltak elégedettek. A langyos fogadtatást látva nem sokkal később Gyurcsány már elkezdett arról beszélni, hogy talán mélyebb átalakításra is hajlandók, de ezeknek a kijelentéseknek már alig volt visszhangjuk.

A kormány gyengülésére jellemző, hogy a Gyurcsány-csomaggal lényegében egy szintre került az önszerveződésű Reformszövetség programja, amely mögött sok elemző és két kisebb párt - MDF és SZDSZ - is felsorakozott. Ekkor már nemcsak a kormánnyal kritikus jobboldali lapok, hanem liberális gazdasági lapok is kijelentő módban írtak arról, hogy Gyurcsány elveszítette minden hitelét.

Nem emlékeztet régi önmagára

Mindeközben ráadásul a miniszterelnök nemzetközi színtéren is kénytelen volt kudarcot elszenvedni, miután a március elsejei uniós válságcsúcson lesöpörték az asztalról az általa javasolt közép-európai mentőcsomagot. Ez még nyilvánvalóbbá tette a kontrasztot a régi Gyurcsánnyal, például azzal, aki 2005-ben az uniós büdzsé tárgyalásakor keménykedésével elérte, hogy a tervezettnél több pénz jusson Magyarországnak.

A kezdetben dinamikus és energikus politikus viselkedésén is mutatkoztak a kimerülés jelei. Amikor az [origo] 2006 júniusában interjút készített vele, akkor a kritikus kérdésekre hangját felemelve, székében előredőlve, hevesen gesztikulálva válaszolgatott. Amikor idén február végén beszélgettünk vele, akkor végig székében kényelmesen elhelyezkedve, kimérten válaszolt még azokra a kérdésekre is, amelyek nyilvánvalóan nem tetszettek neki. Azt ugyan ebben az interjúban is elismerte, hogy a törekvéseiben sokkal kevesebb a siker, mint azt eredetileg gondolta, de akkor még azt mondta, nem hajlandó félreállni, mert úgy érzi, másnak nincs programja az ország felemelésére.

Igaz, most sem vonult teljesen a háttérbe. Továbbra is ő vezeti az MSZP-t, és így nyilvánvalóan lesz beleszólása abba is, hogy ki veszi át a miniszterelnöki posztot. Egyelőre tehát még várni kell azokra a magyar baloldalról szóló "kibaszott jó könyvekre", amelyekről az őszödi beszédében azt mondta, akkor fogja őket megírni, ha a szocialisták többé nem akarják őt vezetőként.