Nincs nyoma a milliárdokról döntő szerződésnek

Belső vizsgálat folyik a Külügyminisztériumnál a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet eladása miatt. Az ingatlan későbbi vevője hónapokkal azelőtt utalta át a magyar államnak az épület árával megegyező összeget, hogy az ingatlan eladására egyáltalán pályázatot írtak volna ki. A furcsa tranzakció alapja egy 2005-ös dokumentum, amelyet azonban senki nem ismer. A külügyi szóvivő szerint ez egy előszerződés lehetett, ha azonban ez így van, akkor törvénysértő módon adták el az ingatlant.

Fekszi Márta, a külügy kabinetfőnöke

Előszerződés volt az a dokumentum, amely 2005-ben jóváhagyta a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet eladását - mondta az [origo]-nak Mátrai Zsuzsanna, a Külügyminisztérium szóvivője. Amikor az előszerződés tartalmára, illetve az aláírás körülményeire kérdeztünk rá, a szóvivő visszahívást ígért. Miután ez nem történt meg, újra megkerestük a tárcát, akkor azt közöltek: belső vizsgálatot rendeltek el az ügyben.

A kereskedelmi képviselet eladásának zavaros körülményeire az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőről (MNV) szóló, szeptember eleji jelentése hívta fel a figyelmet. Az ÁSZ legsúlyosabb megállapítása: az épületet megvásárló cég, a luxemburgi bejegyzésű Diamond Air 2008 márciusában utalta át a 3,5 milliárd forintos vételárat, miközben az ingatlan eladásáról szóló pályázatot csak hónapokkal később, 2008 júliusában írták ki. A zártkörű pályázaton végül az összeget már korábban átutaló cég nyert, ráadásul a vételár is megegyezett azzal, amennyit a cég már fizetett (erről korábbi cikkünkben olvashat részletesen).

Ha a 2005-ös szerződés a külügyi szóvivő állításának megfelelően előszerződés, az különös helyzetet teremtene, mert az ingatlan eladását csak 2006 áprilisában hagyta jóvá a kormány. A szerződés létezése így törvénysértő lenne, hiszen ha valóban létezik, akkor azt kormányzati felhatalmazás nélkül kötötték. Ennek ellenére a minisztérium későbbi megkeresésünkkor nem kívánta visszavonni vagy pontosítani a szóvivő nyilatkozatát.

Nem ismeri az ügy részleteit

A Külügyminisztérium tisztázhatta volna a helyzetet az Országgyűlés külügyi bizottságának múlt keddi ülésén is. Baranyi Tibor, a tárca főosztályvezetője a fideszes képviselőknek a 2005-ös dátumot firtató kérdéseire mindössze azt válaszolta: 2008. december 31-én még a minisztérium vagyonmérlegében szerepelt az ingatlan. Ez azonban nem mond ellent a 2005-ös előszerződés létezésének, az adásvételi szerződést 2008 novemberében kötötték, a vevő pedig 2009 márciusában vette birtokba az ingatlant. Erről az ülés után szerettük volna megkérdezni Baranyit, aki arra hivatkozva nem kívánt válaszolni, hogy nem ismeri az ügy részleteit.

Az ÁSZ jelentésében idézi azt a levelet, amelyet a Magyar Nemzeti Bank írt az MNV-nek. Ebből az derül ki, hogy a Diamond Air 2008 márciusában - vagyis hónapokkal a hivatalos pályázat előtt - az akkori moszkvai nagykövet, Székely Árpád által 2005 decemberében aláírt megállapodásra hivatkozva utalta át az ingatlan árát az MNV-nek. A rejtélyes 2005-ös szerződést nem kapta meg az ÁSZ sem, a számvevők annak tartalmáról csak a jegybank leveléből tudtak tájékozódni. Korábban megkerestük Székelyt, aki arra hivatkozva nem akart részleteket mondani, hogy a történtek államtitok részét képezik.  

Az MNV az [origo]-nak azt állította: nekik nincs meg a 2005-ös szerződés. A vagyonkezelői feladatokat 2005-ben az MNV egyik jogelődje, a Kincstári Vagyonigazgatóság (KVI) látta el. Az MNV szerint ha lett volna szerződés, az nem születhetett volna meg a KVI jóváhagyása nélkül, a KVI hagyatékában azonban nem találták nyomát ilyen dokumentumnak. A moszkvai ingatlan eladásáról szóló 2008 novemberi adásvételi szerződésben - amelyet az ÁSZ idéz - mégis szerepel egy korábbi megállapodásra vonatkozó mondat: "a felek által korábban megkötött és teljesített megállapodásnak megfelelően....". Ráadásul a 2005-ös megállapodásra emlékszik a Magyar Államkincstár is, amely számlakezelőként volt érintett az ügyben. A kincstár szerint a szerződés a vagyonkezelő jogelődje kötötte, így az MNV-nél kell lennie az erről szóló dokumentációnak.

Nem értik, miért kapták a pénzt

Mivel az MNV nem találta nyomát a 2005-ös szerződésnek, ezért állításuk szerint megpróbáltak utánajárni, a Diamond Air miért utalt 3,5 milliárd forintot még a pályázat kiírása előtt. A vagyonkezelő szerint ezt írásban több alkalommal is próbálták tisztázni a luxemburgi bejegyzésű céggel. Az MNV szerint a Diamondtól először egy arról szóló levél jött, hogy utalják vissza a pénzt, később a cég azt közölte, mégse fizesse vissza a pénzt a magyar állam. Az utolsó tájékoztató arról szólt, hogy ellenkező utasításig az MNV ne használja fel a pénzt. Az ellentétes tartalmú levelek oka az MNV szerint, hogy tavaly tulajdonosváltás történt a Diamondnál. Erről azonban az MNV nem tudott részleteket mondani.

Mivel az MNV - állítása szerint - a mai napig nem érti, miért utalta át a cég az ingatlan árát azelőtt, hogy az eladásról szerződés rendelkezett volna, ezért most próbálják tisztázni a furcsa történetet. Ennek érdekében újra felveszik a kapcsolatot a Diamonddal, illetve a Külügyminisztérium segítségét is kérték. Az MNV csak ezután foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a 2008 novemberi adásvételi szerződésben foglaltakat teljesítette-e a Diamond Air, magyarán az ingatlan vételi árát kapta-e meg a magyar állam vagy sem.

A vagyonkezelő állítja, nem tehetnek arról, hogy ilyen problémás vevőt sikerült találni. Az 1973-as kormányközi egyezmény szerint ugyanis az ingatlant csak az orosz kormány beleegyezésével lehet eladni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az orosz kormány jelölte ki azokat a vállalatokat, amelyeket a pályázatra meg lehetett hívni. Az ÁSZ szerint érdeksérelem érte a magyar államot, amiért magyar cégek nem indulhattak a pályázaton. Az épületben bérlőként jelen lévő Richter például közölte, hogy megvenné az épületet. Az MNV szerint azonban már az is diplomáciai siker volt, hogy a Külügy elérte, az oroszok ne egy, hanem három céget nevezzenek meg. A három cég: a Diamond Air, a Gazprom Bank Invest és a Masinoimport volt. Közülük a Diamond kínálta a legtöbbet.

A képviselet eladását Szabó Vilmos külügyi államtitkár múlt hétfőn az Országgyűlésben azzal indokolta, hogy a nemzetközi jogszabályok időközben megtiltották, hogy a diplomáciai képviseltekben magáncégek kapjanak helyet. Az épületben pedig többek között a Richter és az Egis is jelen volt bérlőként. Az államtitkár arra is hivatkozott, hogy drága volt az épület fenntartása. Szabó Vilmos szerint több hasonló kihasználatlan és drága fenntartású külföldi ingatlan van az állam tulajdonában, ezek értékesítéséről jelenleg folynak az egyeztetések.