Akarnak gyereket a magyarok, csak szülni nem mernek

Alig van olyan magyar, aki kifejezetten irtózik a gyerekvállalás gondolatától, mégis évtizedek óta kevés gyerek születik Magyarországon. Ezen akar változtatni egy szakértőkből, politikusokból és civilekből álló társaság, aki új irányt adnának a népesedéspolitikának. A problémát évtizedek óta harsogó politikusok néhány extrém ötlettel is előálltak már: egy fideszes szavazati jogot adott volna a gyerekek után, egy MSZP-s pedig megengedte volna, hogy a szülők megválasszák gyerekük nemét.

"Hazánk népesedési helyzete nagy fontosságú társadalmi ügy, amelynek megoldásában együttes politikai felelősségnek, a kormány egységes tevékenységének és társadalmi összefogásnak kell érvényesülnie" - mondja ki egy hatályos kormányhatározat a távlati népesedéspolitika alapelveiről. A kormányhatározatot 1994-ben adta ki a Boross-kabinet. Abban az évben Magyarország népessége 10,34 millió fő volt a KSH adatai szerint, idén január elsején 10,03 millió. A határozat megjelenése óta eltelt 15 évben újabb 310 ezerrel csökkent Magyarország népessége.

A magyarok termékenysége a legalacsonyabbak közé tartozik az egész Európai Unióban, nálunk alacsonyabb gyerekvállalási kedv csak Lengyelországban és Szlovákiában van. A többi egykori szocialista országban is volt korábban csökkenés, de míg máshol az utóbbi években javulni kezdett a helyzet, nálunk tovább romlott.

A Gallup 120 országban végzett világfelmérése szerint reménytelenségben csak Zimbabwe múlja fölül Magyarországot, az afrikai ország után nálunk a legmagasabb azoknak az aránya, akik az életminőségüket rossznak minősítik, és azt gondolják, hogy ez a következő öt évben is így marad. Ennek a lelkiállapotnak a tükre a magyar demográfiai helyzet - állítja Kopp Mária, a SE-MTA Mentális Egészségtudományok Társult Kutatócsoport vezetője, akinek a szervezésében - a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kezdeményezésére - nemrég új kezdeményezés indult a népességfogyás megállítására.

Elsikkadt próbálkozások

Az 1980-as évektől vált igazán látványossá a népességfogyás, mikor a második világháború utáni, nagy születésszám-robbanást hozó Ratkó-korszakban születettek gyerekei, az úgynevezett Ratkó-unokák már megszülettek. A Ratkó-korszakban állami beavatkozás serkentette a gyerekvállalást (tiltották az abortuszt, gyermektelenségi adót vetettek ki), ekkor sok gyerek született, az utolsó nagy hullámot az ő gyerekeik jelentették valamikor az 1970-es években. Ezután vált nyilvánvalóvá a régóta észlelt trend, hogy a gyerekvállaláshoz szükséges bátorság lanyhult.

Már 1984-ben készült egy széles körű szakmai egyeztetésen alapuló, a minisztertanács által is elfogadott népesedéspolitikai program, tíz évvel később megjelent a Boross-féle kormányhatározat, 2003-ban pedig az Orbán-kormány által felállított bizottság állt elő egy népesedési kormányprogram koncepciójával. Ahogy a korábbiak, ez utóbbi is elsikkadt: utoljára a 2004-es költségvetésben rendeltek pénzt megvalósításához, ráadásul az előirányzott 100 millió helyett akkor is csak 34,1 milliót.

Nem a kormány, hanem az MTA kezdeményezésére idén novemberben felállt egy új testület, a Népesedési Kerekasztal, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megalapozza a társadalmi együttműködést, ajánlásokat tegyen, és ne hagyja elsüllyedni, folyamatosan napirenden tartsa a népességfogyás témáját. Kopp Mária szerint a kerekasztalt azért hozták létre, mert a népesedéspolitikának nincs önálló minisztériuma, a politikában nem jelent meg elég erőteljesen a népességfogyás problémája, és a tanulmányoknak sem látszott hatása.

A megoldás alapjai adottak, lényegében már az 1994-es kormányhatározat is felsorolta azokat: a családok erkölcsi és anyagi támogatása, a fiatalok lakáshoz jutásának segítése, a szülők egyenlő teherviselése, a család és hivatás összeegyeztetésének segítése, a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztése, a meglévő gyermekintézmény-hálózat fejlesztése. Ezeknek a fontosságára szeretné felhívni a figyelmet a Népesedési Kerekasztal is, melynek alapító tagsága sokszínű, és éppen emiatt bíznak abban az alapítók, hogy változást tudnak majd elérni. Ismert szociológusok, demográfusok mellett vannak köztük pártpolitikusok, egyházi tisztviselők, a munkaadók, a munkavállalók, a számvevőszék, a szociális tárca és civil szervezetek képviselői. Bár a részletes javaslatok kidolgozásának csak nemrég fogtak neki, az már a kerekasztal résztvevőinek névsorát figyelve látszik, hogy nem lesz könnyű egységes álláspontot kialakítani.

Kerülnék az ideológiai vitákat

A magyar családtámogatási rendszert minden nemzetközi összehasonlítás a bőkezűek közé sorolja, akár az otthon tölthető idő hosszát, akár a jövedelemhelyettesítési arányt, akár az általános jelleget tekintve - olvasható a 2009-es, Demográfiai Portré - Jelentés a magyar népesség helyzetéről című KSH-kiadványban. A gond a kerekasztal munkájában részt vevő demográfusok szerint inkább az, hogy a gyermektámogatási rendszer gyakran változik, nem lehet kiszámítani, viszont például az adórendszer egyértelműen a gyerekeseket sújtja.

A kerekasztal tagja ugyanakkor például annak a Magyar Családokért, a Fennmaradásért Mozgalomnak a képviselője, amelyik a honlapján olvasható bemutatkozás szerint alkotmányba foglaltatná, hogy a családtámogatások összege csak nőhet. Ez a mozgalom, illetve a kerekasztal munkájában szintén részt vevő Nagycsaládosok Országos Egyesülete azt is javasolta korábban, hogy a gyerekek szüleiken keresztül szavazati jogot kapjanak, azaz a gyerekes felnőttek több voksot adhassanak le a választásokon. Az érvelésük lényege, hogy szerintük így rákényszeríthetnék a politikusokat: jobban figyelembe vegyék a gyerekek érdekeit. A gyerekeknek járó szavazati jog mellett 2007-ben még egy fideszes képviselő, Révész Máriusz is kiállt, de javaslata akkor csúnyát bukott: 6 igen, 286 nem és 1 tartózkodás mellett vetették el.

Nem Révész volt az egyetlen, aki ilyen furcsa javaslattal próbált beavatkozni a népességpolitikába. A kerekasztalba is meghívott MSZP-s Török Zsolt többször nyilatkozott arról a szocialista ötletről, hogy a gyerekes családok megválaszthassák születendő gyerekük nemét. A kormány már 2005-ben eljátszott ezzel a gondolattal, azon a nyáron sms-kampányban faggatták az embereket arról, jó ötletnek tartanák-e ezt. A kormányszóvivő a kampány végén utólag azt hirdetett ki, hogy a válaszadó sms-ezők 81 százaléka egyetértett az ötlettel. A Szonda Ipsos azonban néhány nappal később ettől gyökeresen eltérő közvélemény-kutatási eredménnyel állt elő: a felmérés szerint az emberek 71 százaléka elutasító volt. Két évnyi csönd után MSZP-s képviselők - élükön Törökkel - mégis benyújtottak erről egy országgyűlési határozati javaslatot, de az nem volt hosszú életű. Megtárgyalta az egészségügyi bizottság, a benyújtók pedig rögtön visszavonták. A javaslat már csak azért is bukásra volt ítélve, mert az Európa Tanács oviedói egyezménye tiltja a születendő gyerek nemének megválasztását, és ezt ratifikálta Magyarország is.

"Nagyon igyekszem elkerülni minden fajta ideológiai vitát. Az ideológiai viták fontosak, de nem hiszem, hogy ebben a helyzetben ez előre visz bennünket" - mondta Kopp Mária az [origo]-nak arról, hogyan kezeli majd a kerekasztal az ilyen megosztó felvetéseket. A kerekasztal összesen nyolc munkacsoportban dolgozik. Az alapítást követő első érdemi ülés január 26-án lesz. A család és munka összeegyeztetésén dolgozó, az Állami Számvevőszék Kutató Intézete főigazgatója, Pulay Gyula vezette munkacsoport áll majd elő javaslataival.

A kívánt gyerekek megszületését kell elérni

A demográfusok szerint ahhoz, hogy több gyerek szülessen, nem a gyereket nem akarókat kellene rábírni arra, hogy gyereket vállaljanak. Ők eleve nagyon kevesen vannak: felmérések szerint csak a magyarok 2,5 százaléka vallja, hogy nem akar gyereket. Ráadásul a kutatások szerint a magyar az egyik leginkább családbarát társadalom egész Európában: a magyarok 70 százaléka vallja, hogy nem lehet igazán boldog az, akinek nincs gyereke - mutatott rá Kopp Mária.

A házas emberek több mint kettő, átlagosan 2,23 gyereket szeretnének, viszont csak átlagosan 1,31 vállalnak. A népességfogyás megállításához elég lenne elérni, hogy a kívánt, tervezett, de végül mégsem vállalt gyerek megszülessenek - áll a kerekasztal alapító okiratában. A mesékben mindig a harmadik királyfi, harmadik királylány menti meg az országot, a kerekasztal célja ugyanakkor nem feltétlenül az, hogy minden családban három gyerek szülessen. "Az emberek 60 százaléka két gyereket szeretne, további 20 százalék hármat. Ha ezek a gyerekek tényleg meg is születnének, már nem lenne gond" - mondta az [origo]-nak Kopp Mária.

Nem önmagában a fogyó népesség, hanem a korösszetétel torzulása veszélyezteti az országot. A kerekasztal alapító iratában idézik Andorka Rudolf szociológus kifejezését, miszerint a ma születő gyerekek "közjószágok", hiszen ők a jövőbeli munkavállalók. "Át kell látnia minden döntéshozónak is, hogy ha ez így folytatódik, belátható időn belül nem lesz egészségügyi és nyugdíj-ellátás" - jelentette ki Kopp. Amíg a várható élettartam nő, a születő gyerekek száma pedig nem, nem lehet elképzelni, hogy beálljon egy új, egyensúlyi helyzet kisebb népességgel, állandóan túl kevesen leszenk az aktív korúak - magyarázta, pedig a nyugdíjellátást és az egészségbiztosítási rendszert fenntartó járulékokat is az épp aktív munkavállalók béréből biztosítja az állam.

Garancia most sem látszik arra, hogy megvalósul-e bármi a kerekasztal javaslataiból, miután elkészülnek. Az adórendszer átalakítására van politikai ígéret. A kerekasztalba szintén meghívott KDNP-elnök Semjén Zsolt idén novemberben azt ígérte, hogy ha a Fidesz kormányra kerül, választható formában bevezetik az úgynevezett családi adózást. Ennek lényege az lenne, hogy az egy háztartásban élők jövedelmének összege és az ebből eltartottak száma határozza meg a befizetendő jövedelemadó mértékét, az átlagos keresetű, háromgyermekes családoknak például már nem kellene személyi jövedelemadót fizetniük.

Kopp Mária szerint még nem dőlt el a kerekasztalban, hogy milyen megoldást fognak javasolni a résztvevők az adórendszerből fakadó, gyerekeseket sújtó versenyhátrány megszüntetésére. Egyelőre kérdés szerinte, hogy a családi adózást fogják-e a legmegfelelőbb megoldásnak találni, annyi azonban biztos, hogy az eltartottak számát bele kellene számítani az adóterhekbe.

A kerekasztalnak van olyan tagja, aki valószínűleg ezt is keveselné. A már említett, Magyar Családokért, a Fennmaradásért Mozgalom az egész nyugdíjbiztosítási rendszert felforgatná, pontosabban helyettesítené. A honlapjukon olvasható korábbi javaslatuk lényege egy úgynevezett szülőtartási életjáradék bevezetése. Ezt részben a felnőtt, már dolgozó gyerekek, részben az állam fizetné az időseknek nyugdíj helyett. Minél több gyereke lenne valakinek, annál több pénzt kapna idős korára.

Várandós, nem terhes

A kerekasztal már közzétett, vázlatos javaslatai között nem szerepel ilyesmi, a szavazati jogos, illetve a nem-megválasztós ötlettel sem foglalkoznak. Az évtizedek óta evidenciaként kezelt, csak éppen máig meg nem valósult alapvető változtatások mellett felmerült néhány új ötletet is. Tapogatóznak például abba az irányba, hogyan tudnának a gyerekeseknek segíteni azok, akiknek saját gyerekük nincs. A kerekasztal egyik munkacsoportja azon dolgozik, hogyan lehetne újjéleszteni a komaság társadalmi intézményét, amely a néprajzi lexikon szerint valamikor a 19. században vesztette el szerepét.
 
Fölvetették azt is, hogy a terhes szó helyett a várandós kifejezést kellene elterjesztenit. Ez az ötlet nem új, amit bizonyít, hogy az Édes Anyanyelvünk című folyóiratban már 1998-ban megjelent egy cikk arról, miért is nem lenne jó a csere. A szerző, Bán Ervin szerint a várandós szó továbbképzése nehézkes lenne, és cikke végén arra jutott, hogy nem szabad világnézeti vagy politikai alapon követeléseket támasztani a nyelvhasználattal szemben. Azt írta: "Aki nem járatos a nyelvészetben, ne szorgalmazzon nyelvi intézkedést, elégedjen meg a javaslattal - ahhoz joga van, mert magyar anyanyelvű -, a többit bízza a szakszerű nyelvművelésre".