Hátrányos volt az állam számára a moszkvai vételár a Külügy szerint

Önállósította magát a nagykövet a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet eladásánál, és az épület vételárát még a Külügyminisztérium államtitkárai is elfogadhatatlanul hátrányosnak tartották - derül ki egy, az [origo] birtokába került külügyminisztériumi levélből. Az ingatlant 21,3 millió dollárért adták el 2008-ban. Az [origo] információi szerint azonban a vevő eredetileg 23,6 milliót ajánlott az épületért, és a külügyi államtitkárok által kifogásolt szerződés is a nagyobb összegről szólhatott.

Székely Árpád, a szerződés aláírója

"Az adásvételi szerződésben meghatározott vételár összege a Magyar Állam számára elfogadhatatlan módon hátrányos" - olvasható abban a 2008. május 15-én kelt levélben, amelyet Horváthné dr. Fekszi Márta, a Külügyminisztérium korábbi államtitkára és Faller Jenő, a minisztérium szakállamtitkára küldött Tátrai Miklósnak, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) akkori vezérigazgatójának. A levél - melynek másolata került az [origo] birtokába - a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet épületének eladásáról szól. 

Az épület értékesítését 2005-ben határozta el a Külügyminisztérium, végül 2008-ban 21,3 millió dollárért - akkori árfolyamon 3,5 milliárd forintért - értékesítették. Az eladás zavaros körülményeire először az MNV tevékenységét vizsgáló Állami Számvevőszék (ÁSZ) hívta fel a figyelmet. Később kiderült, hogy az eladásról legalább két adásvételi szerződést készült (erről itt olvashat részletesen), és arra utaló információk is az [origo] birtokába kerültek, melyek szerint az épületért az ÁSZ-jelentésben szereplő összegnél többet, 23,6 millió dollárt ajánlott a Svájcban bejegyzett, de orosz érdekeltségű vevő. A 2,3 millió dolláros, akkori árfolyamon 392 millió forintos előlegnek azonban semmi nyoma (erről itt olvashat). 

Keveslik az árat

Fekszi és Faller levele a 2008 márciusában aláírt, első adásvételi szerződésről szól. A levél megjegyzi, hogy az aláírt adásvételi szerződésben szereplő ár megegyezik egy 2005-ös árajánlatban található összeggel. Az [origo] korábbi információi szerint a 2005-ös ajánlatban 23,6 millió dolláros vételár szerepel. Ha a külügyi államtitkárok ezt is elfogadhatatlannak tartották - amit azzal indokolnak, hogy 2005 és 2008 között a dollár árfolyama jelentősen zuhant, így a dollárban meghatározott vételár értékét vesztette -, akkor érthetetlen, hogy végül miért értékesítette az állam az ingatlant ennél 2,3 millió dollárral alacsonyabb áron. 

A második, 2008 novemberében megkötött szerződésben - amelyet az [origo] munkatársa megtekintett az MNV-nél - ugyanis már csak 21,3 millió dollár szerepel vételárként. Az Országgyűlés külügyi bizottsága előtt Faller decemberben azt állította: a Külügyminisztériumnak nincs olyan információja, amely szerint a 2,3 millió dolláros előleget valóban kifizette volna a vevő, bár ezt a lehetőséget nem is tagadta. 

A két államtitkár levele felveti Székely Árpád akkori moszkvai nagykövet felelősségét is. "A Magyar Állam számára hátrányos vételárra tekintettel több ízben szóbeli utasítást kapott a Magyar Állam nevében eljáró nagykövet, hogy az adásvételi szerződés vonatkozásában semmilyen intézkedést nem tehet" - áll a levélben. A két államtitkár nem részletezte, hogy pontosan mire kapott utasítást Székely.

Nem találták a felhatalmazást 

Az államtitkárok nehezményezik azt is, hogy Székely úgy írta alá a szerződést, hogy csak általános felhatalmazása volt, miközben szükség lett volna a tulajdonos MNV hozzájárulására is. A felhatalmazás hiányát felveti az ügyet vizsgáló külügyminisztériumi jelentés összefoglalója is, amely korábban került az [origo] birtokába. A vizsgálati anyagból nem derült ki, hogy Székely milyen felhatalmazás alapján írta alá a szerződést, mindössze az olvasható az összefoglalóban, hogy a tárca az ügyben megkereste az MNV-t. Erre utal a két államtitkár levele is, amely azzal zárul, hogy a helyzet mielőbbi tisztázását kéri Tátraitól és jelzik, hogy hajlandóak akár soron kívüli egyeztetésre is. 

A Külügyminisztérium eddig nem magyarázta meg, hogy miért készült két adásvételi szerződés. A minisztérium egy neve elhallgatását kérő vezetője az [origo]-nak azt állította, hogy az első szerződés aláírása előtt még nem érkezett meg az orosz kormány jóváhagyása, ezért kellett újabb szerződést kötni. Faller pedig - annak ellenére, hogy a két szerződésben eltérőek az árak - a decemberi bizottsági meghallgatáson azt állította, hogy a két dokumentum azonos. Úgy fogalmazott: a Külügyminisztérium összehasonlította a két szerződést egy táblázatban, és arra jutott, hogy a két dokumentum minden eleme azonos.

Székely korábban az [origo]-nak azt állította, mindig felhatalmazásra cselekedett. A Külügyminisztérium belső jelentéshez csatolt levelében pedig azt írta, az utasításokat írásban és szóban kapta, így az írásos utasítások csak részben adnak eligazítást arról, hogy milyen utasításokat hajtott végre.

A moszkvai ingatlan eladásáról szóló cikkeinket itt találja.