"Nagy kihívás", de nem lehetetlen Biszku megvádolása

Egy alkotmánybírósági határozatban és négy 1956-os sortűzperben előkerültek olyan jogi érvek, amelyek alapján vádat lehetne emelni Biszku Béla egykori belügyminiszter ellen. A párhuzam nem egyértelmű, Biszku esetében több kényes kérdést is tisztáznia kéne a vádlónak, ki kellene mutatni például, hogy milyen közvetlen hatása volt az eseményekre. Az [origo]-nak nyilatkozó jogászok szerint a Biszku-ügy bonyolult, de számos érvet fel lehet hozni a vádemelés mellett.

A Fővárosi Főügyészség 2010. október 29-i határozata elutasította azt a Biszku Béla és társai ellen tett feljelentést, amelyet egy Hágában dolgozó jogász, Gellért Ádám tett. Gellért beadványa nemzetközi jogi alapon vonná felelősségre az 1956 utáni megtorlások felelőseit, de az ügyészség arra hivatkozva utasította el a beadványt, hogy ebben az esetben csak a hazai jogszabályokra lehet hivatkozni, amelyek szerint a bűncselekmény már elévült. A feljelentő Gellért Ádám beadványában ugyanakkor arra hivatkozott, hogy Biszku és társai ellen, a nemzetközi jog alapján, emberiesség ellenes bűncselekmények vádjával lehetne eljárást indítani. Az ügynek egyelőre nincs vége, ugyanis Gellért Ádám november 16-án panasszal élt a Legfőbb Ügyészségnél, amelynek maximum egy hónapon belül döntést kell hoznia.

"Nagy kihívás" - mondta a nemzetközi jog hazai alkalmazhatóságáról Dr. Gellér Balázs, az ELTE ÁJK Büntetőjogi Tanszékének vezetője az [origo]-nak. Gellér szerint egy 1993-as alkotmánybírósági határozat lehetőséget ad a nemzetközi jog használatára. A határozat többek között kimondja, hogy "a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, azt mondja ki, hogy ezek az általánosan elismert szabályok külön (további) transzformáció nélkül is a magyar jog részei". Az Alkotmánybíróság (Ab) határozata megemlíti azt is, hogy a nemzetközi jog alapján büntetendőnek minősülhetnek olyan esetek is, amelyeket a magyar belső jog alapján nem lehetne büntetni.

Dr. Hoffmann Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének adjunktusa szerint ezzel a határozatával az Alkotmánybíróság tulajdonképpen azt mondta ki, hogy milyen módon lehet hozzáállni az 1956-os forradalom során elkövetett bűncselekmények jogi szankcionálásához, és milyen módon nem. Az Alkotmánybíróságnak azért kellett véleményt formálnia, mert Göncz Árpád akkor köztársasági elnök előzetes normakontrollt kért a parlament által megszavazott, úgynevezett Zétényi-Takács törvény miatt. Ez a törvény lehetőséget adott volna arra, hogy az 1944. december 21. és 1990. május 2. között elkövetett és politikai okokból megtorlatlanul maradt emberölések, halált okozó testi sértések és hazaárulások ügyében az elévülés újrakezdődjék, tehát tulajdonképpen visszamenőlegesen újra büntethetőek legyenek.

Az Ab határozata kimondta, hogy "a büntethetőség el nem évülését csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet megállapítani, amelyek büntethetősége az elkövetés idején hatályos magyar jog szerint nem évül el; kivéve, ha az adott tényállást a nemzetközi jog háborús bűncselekménynek, vagy az emberiség elleni bűncselekménynek minősíti". Ez Hoffmann szerint egyértelműen azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság a nemzetközi jog alapján lehetségesnek tartja a felelősségre vonást. Az említett határozatra Gellért Ádám is hivatkozott feljelentésében.

Voltak már hasonló ügyek Magyarországon

Az [origo] által megkérdezett jogászok szerint a nemzetközi jog, és a Biszku-ügyben is hivatkozott emberiség ellenes bűncselekmény vádja nem először kerül elő a magyar jogéletben, korábban az úgynevezett 1956-os sortűzperek esetében is a nemzetközi jog alapján születtek meg az ítéletek. "A sortűzpereket és a Biszku-feljelentést párhuzamba lehet állítani, de azért vannak köztük különbségek is" - mondta Gellér Balázs.

Dr. Lattmann Tamás, az ELTE Jogtudományi Karának oktatója négy olyan ügyet említett, amelyekben a nemzetközi jog alapján születtek elmarasztaló ítéletek, ezek a mosonmagyaróvári, a tiszakécskei, a salgótarjáni és a tatai sortűzperek. Az első három ügy közös jellemzője, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülbírálta az ügyekben hozott korábbi ítéleteket, amelyek a magyar belső jog alapján elévültnek tekintették a bűncselekményeket, és ezért megszüntették az eljárást. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozata azonban helyesnek találta azt az érvelést, miszerint "a nemzetközi jogi szabályozás nincs tekintettel a belső jogban érvényesülő nullum crimen sine lege elvre, mivel ezeket függetlenül attól, hogy az elkövetés idején a belső jog szerint büntethetők voltak-e vagy sem, büntetni rendeli. A nemzeti jog idevonatkozó hiánya, esetleg eltérő volta tehát közömbös".

A negyedik sortűzper szintén az előzőekhez hasonló utat járt be azzal a különbséggel, hogy a vádlott, K. János a strasbourgi emberi jogi bíróságon is megtámadta a Legfelsőbb Bíróság döntését, és a strasbourgi szervezet végül kimondta, hogy ebben az esetben az emberiség ellenes bűncselekmény vádja nem állja meg a helyét. Gellér Balázs azonban állítja, a strasbourgi bíróság csak azért jutott erre a következtetésre, mert az ügynek olyan elemeit is vizsgálta, amelyek a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartoznak, így a strasbourgi testület nem vizsgálhatta volna. "A Legfelsőbb Bíróság ezután felülvizsgálati eljárásban újra értékelte az ügyet és nagyon helyesen fenntartotta korábbi álláspontját" - mondta Gellér. A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint K. Jánost több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletével megvalósított emberiség elleni bűncselekmény miatt ítélték el.

"A sortűzperek és a Biszku-ügy közötti egyik legfontosabb párhuzam, hogy a magyar bíróságok megtanulták, hogy a nemzetközi jog alapján is van lehetőségük a felelősségre vonásra" - mondta Hoffmann Tamás. Szerinte a sortűzperek estében zavaros a magyar bíróság álláspontja, a szakértő szerint több helyen is keverik az emberiség ellenes bűncselekmények és a háborús bűncselekmények kategóriáit. Azonban Hoffmann szerint az világos, hogy a sortűzperek esetében a nemzetközi jog alapján pont azt a jogi érvet sikerült megkerülni, amelyre a Fővárosi Főügyészség is hivatkozott a Biszku-feljelentést elutasító határozatában, azaz hogy a bűncselekmények a hazai jog alapján már elévültek.

Emberiség vagy emberiesség elleni bűncselekmények

A Biszku-feljelentésben fontos szerepet betöltő, angolul "crimes against humanity" nevű nemzetközi jogi kategória magyar fordításáról megoszlanak a vélemények. Gellért Ádám feljelentésében ezt az angol kifejezést "emberiesség elleni bűncselekményeknek" fordította, és az [origo]-nak nyilatkozó jogászok is ezt a kifejezést használták, ugyanakkor a Fővárosi Főügyészség határozatában az "emberiség elleni bűncselekmények" kifejezés szerepel. A magyar Btk. XI. fejezetének címe szintén "emberiség elleni bűncselekmények", illetve az Alkotmánybíróság határozatában is ez szerepel. Hoffmann Tamás korábban úgy nyilatkozott az [origo]-nak, hogy "a nemzetközi jog az emberiesség elleni bűncselekmények fogalmát ismeri, ez azonban nincsen benne a magyar Btk.-ban". A "humanity" szó magyarra fordítva egyszerre jelenthet emberiességet és emberiséget is.

A konfliktus meghatározásán bukhat el az érvelés

Gellér Balázs szerint a sortűzperek és a Biszku-ügy összehasonlításának több tisztázandó kérdése is van. A sortüzek például konkrét magatartásokhoz kötethetők, Biszku azonban "nem lőtt bele a tömegbe", így ha felelősségre akarják vonni, akkor tisztázni kell, hogy milyen alapon nevezik elkövetőnek. Gellér szerint azonban a nemzetközi jog erre is adna lehetőséget, ugyanis abban létezik az úgynevezett elöljárói felelősség, amely szerinte alkalmas lehet erre.

Ugyancsak problémás annak a tisztázása, hogy az 1956-os megtorlások idején pontosan milyen konfliktus is zajlott épp Magyarországon. Ez azért fontos, mert a nemzetközi jog alapján nem lehet senkit sem visszamenőlegesen elítélni. Tehát a Biszku-feljelentésben szereplő emberiség ellenes bűncselekményekkel csak akkor lehet megvádolni az 1956-os megtorlásokban résztvevőket, ha bizonyítják, hogy az adott időszakban is büntette ezeket a bűncselekményeket a nemzetközi szokásjog. Ez az államközi konfliktusok esetében nem kérdéses, azonban az vitatható, hogy az 1956-os események bizonyos szakaszaiban, érvényesek vagy nem érvényesek a nemzetközi büntetőjogi szankciók.

"A sortűzperek esetében is problémás volt a konfliktusok meghatározása" - mondta Gellér Balázs. A szovjet csapatok bevonulása előtti események, tehát amikor az emberölések történtek, ugyanis nem számítottak nemzetközi konfliktusnak, a magyar bíróság pedig a genfi egyezményekhez kiadott II. kiegészítő jegyzőkönyvre hivatkozva azt mondta, hogy az események a polgárháborúnak sem feleltek meg. Gellér szerint az elmarasztaló ítélet végül úgy születhetett meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülbírálta a korábbi döntést, és a genfi egyezménynek egy másik pontjára, illetve a nemzetközi jogi szakirodalomra hivatkozva kisebb intenzitású polgárháborúnak nevezte az október 23. és november 4. közötti időszakot, ezáltal érvényesnek bizonyult az emberiség ellenes bűncselekmény vádja, és ez alapján a Legfelsőbb Bíróság elítélhette a sortűzperek vádlottjait.

"A Biszku-feljelentés legjobban azért támadható, mert nem világos az, hogy az emberiség ellenes bűncselekmények érvényesek voltak-e abban a helyzetben" - mondta Hoffmann és hozzátette, hogy nem tartja valószínűnek, hogy a megtorlások emberiség elleni bűncselekményeknek minősülnek, mert szerinte 1957-re már nemzetközileg elfogadták a Kádár-kormányt, ami így engedélyt adhatott a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásra, ez az engedély viszont megszüntette a nemzetközi fegyveres konfliktust. A szakértő szerinte ez a sortűzperek estében sem volt tisztázott, de a bíróság végül mégis alkalmazhatónak találta a nemzetközi jog eszközeit. Gellér szerint a Biszku-ügyet elutasító határozatában a Fővárosi Főügyészég nem is foglalkozott ezzel az érvvel. "A határozat egyszerűen kikerülte a kérdéskört" - mondta Gellér. Biszku Béla feljelentésével és annak elutasításával kapcsolatos cikkünket itt találja.