Egész úton a Budai Vár felé azon gondolkodtam, vajon mi lesz a legmenőbb csajozós szöveg az állami párválasztón. Vagy elég lesz odalépni egy lányhoz, és felkérni néptáncolni vagy zumbázni? Esetleg az a legjobb módszer, ha előre betanulok néhány Bergendy-slágert, hogy ne kerüljek zavarba az esti bulin? Természetesen alaposan felkészültem a délutánra: bár nem tudom, milyen cipőben a legjobb zumbázni, a legkényelmesebbet választottam, és a biztonság kedvéért meghallgattam a Ma lesz a holnap tegnapját is.
Nemsokára lehullt a lepel: kiderült, hogy a kormány szerint a legjobban úgy lehet ismerkedni, ha körbeüljük a kivilágított táncteret, ahol a fiúk szmokingban balettoznak, a lányok az átnyújtott rózsától elpirulnak, a fiatalok a Boleróra hajlonganak, és tízpercenként bemondják a mikrofonba, hogy táncolva lehet a legjobban társat találni. Vasárnap délután négykor kezdődött a Nemzeti Táncszínházban Szabad egy táncra? nevű államilag támogatott rendezvény, amelynek kimondottan az volt a célja, hogy a fiataloknak segítsen a párkeresésben.
Nekem van pasim, csak röhögni jöttem
"Én behalok, Ricsi, ha te is beállsz majd néptáncolni" - ütötte meg a fülemet a Budai Várba tartó 16-os buszon, ahol két tizenévesnek kinéző huszonéves lány folyamatosan viccelődött a barátjával. Persze ők is az állami párválasztóra igyekeztek, de mint Kiderült, nem párt keresnek, hanem csak nem találtak jobb szórakozást. "Nekem van pasim, csak röhögni jöttem" - magyarázta az egyik lány, de barátja, Ricsi figyelmeztette, hogy nem maradnak sokáig, ha tényleg nem lesz alkohol. Nem volt, fél órával a kezdés után már nem is láttam őket.
Az ismerkedő rendezvényt a Nemzeti Táncszínházban tartották, ahová lelkesen be is tódultak az arra járó turisták, illetve idősebb hölgyek. Már azt hittem, hogy rossz helyen járok, amikor a bejáratnál észrevettem Buzánszky Jenőt, de azt mondta, nem párt találni érkezett, hanem a szomszédban tartott vitézavatásra igyekszik.
A Táncszínházban semmi nem utalt arra, hogy a párkeresésbe belefáradt fiatalok estjét tartják. A táncparkett köré kitett székeken főleg csillogó ruhákban díszelgő nénik, zokni-szandálos nyugdíjasok, és Budapest Guide könyvet szorongató turisták várták a kezdést. Az újságírók homlokán gyülekeztek az izzadságcseppek, mert egyetlen olyan fiatalt sem lehetett mikrofon elé állítani, aki párkeresésre jött.
Hívtam egy délceg urat
Rögtön leültem egy ezüstös blézerben szótlanul üldögélő, parádésan kisminkelt idős hölgy mellé. Elméselte, hogy az Egyesült Államokban él, néhány hétig van most Magyarországon, és annyira imádja a táncot, hogy nem akarta kihagyni ezt a rendezvényt. A hölgy amúgy Kaliforniában rendszeresen tangózik is - 31 éves amerikai partnerével.
Teljesen tisztában volt azzal, hogy ez a mostani este a fiatal szingliknek szól, ő csak a tánc miatt jött, bár a biztonság kedvéért hívott partnert. "Hívtam egy délceg urat, de nem jött el" - sajnálkozott a hölgy folyton az óráját lesve. A hölgy mellett egy idős házaspár hallgatózott: mint mondták, a Várban sétáltak, kíváncsian betértek ide, és csak a beszélgetésünkből tudták meg, hogy egy párkeresőn járnak, amire nekik már nincs szükségük.
"A rendezvény célja, hogy új ismeretségek szülessenek" - szakította meg a lassan beinduló párbeszédeket Czene-Bánhidi Petra, a rendezvény házigazdája, aki műsorvezető társával, Szép Bencével roppant lelkesedéssel próbálta tűzbe hozni az egyhangúan üldögélő közönséget. Még arra sem tapsolt a közönség, amikor a házigazdák bemondták, hogy "az est zárásaként Bergendy húzza a talpalávalót".
Egyelőre nem találtunk senkit, aki párra talált volna.
* * *
Elindult a Facebook-oldalunk, ahol friss híreket és a hírekből kimaradó érdekességeket olvashat. Kövessen minket!